Ünnepeljük a valódi nőnapot!
A folyamatosan balra tolódó nyugati világban a nőiség ideáját egyre kevésbé az anyasággal, mint inkább a hamis egyenlősdivel kötik össze. Magyarországon viszont szabad beszélni a hagyományos családról, benne a férfi és a női szerepekről, arról, hogy az anya nő, az apa férfi. Ezért kellene visszatérnünk a kommunista gyökerű nemzetközi nőnap helyett eredeti, március 25-i nőnapunk ünnepléséhez.
Clara Zetkin, Lenin, Rákosi Mátyás – három elvtárs(nő), akiknek fontos szerepe volt a nemzetközi nőnap elterjedésében. Ez máris jól mutatja, hogy itt valami nem stimmel. Mi közünk nekünk, józan magyaroknak egy kommunista, munkásmozgalmi naphoz? Merthogy önáltatás azt mondani, hogy március 8-a levetette munkásmozgalmi, szocialista jellegét. Egy ünnepnek mindig fontos az eredete, a jelentéstartalma – amit a XX. századi felforgatók hangos utódai a nemzetközi nőnap esetében sem titkolnak.
Csak éppen most nem a traktoros, hanem a tudatosan gyermektelen nő az eszménykép.
Tanulságos röviden megnézni a nemzetközi nőnap előzményeit. Kósza kezdeményezések után 1910-ben a II. Nemzetközi Szocialista Nőkongresszuson a német Clara Zetkin – akkor még – szociáldemokrata, később sok ilyen szociáldemokratához hasonlóan kommunistává vedlő és a Szovjetunióba emigráló politikus vetette fel, hogy évente rendezzenek – szocialista – nőnapot. A Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Levéltár (Retörki) honlapján olvasható tanulmány szerint „az ünnep március 8-án való megtartását erősítette később az is, hogy Oroszországban 1917. február 23-án (ami a Gergely naptár szerint március 8-a) több ezer szentpétervári munkásnő tüntetett. Ezt a megmozdulást később az 1917. november 7-ei bolsevik forradalom előzményének tekintették, s ez megnövelte jelentőségét.”
A hidegháború idején persze egy ilyen dátumhoz kötni a dolgot nem tűnt túl szerencsésnek. „A hidegháború időszakában azonban a nőnap eredeteként még ennél is régebbi legendát gyártottak az amerikaiaknak. 1955-ben született meg a francia L’Humanité című napilapban az 1857. március 8-án New Yorkban tüntető posztógyári munkásnők mítosza, amelyet azonban semmilyen korabeli újságcikk vagy dokumentum sem bizonyít” – írja az említett retörkis tanulmányában Marschal Adrienn.
Mindenesetre az eredetileg különböző időpontokban rendezett nőnapot nálunk Rákosi Mátyásék szovjet mintára tették március 8-ra és tették kötelezővé. Ugyanakkor hazánkban a II. világháború előtt elvétve ünnepelték azt a napot, már csak azért is, mert hagyományosan van nekünk egy igazi nőnapunk: március 25-e. Gyümölcsoltó Boldogasszony napja Jézus fogantatásának, születése hírüladásának ünnepe, amelyhez számos gyönyörű szokás kapcsolódik – többek között az, hogy
hagyományosan ez a nap a nők, a lányok, az asszonyok ünnepe.
A nemzetközi nőnap azért is maradhatott fenn, mert a balra tolódó nyugati világban a politikai korrektség jegyében ma a nőiség ideáját sokkal kevésbé az anyasággal, mint a hamis egyenlősdivel kötik össze. Magyarországon viszont szabad beszélni a hagyományos családról, benne a férfi és a női szerepekről, arról, hogy az anya nő, az apa férfi. S jóllehet szerencsére egyre többen beszélnek az eredeti nőnapunkról és elevenítik fel a március 25-éhez kapcsolódó hagyományokat, ezt meg is kellene élni.
Vegyük vissza, éljük újra a hagyományos ünnepeinket! Legyen (ismét) március 25-e az igazi nőnapunk!
