A jelenlegi helyzet alapján több mint valószínű, hogy augusztus elején új elnöke lehet a Magyar Olimpiai Bizottságnak. A mozgalmat tizenhét esztendeje vezető Schmitt Pál legnagyobb bűne az, hogy a Fidesz alelnöki posztját is betölti. Érdekesség, hogy bő egy évvel ezelőtt, amikor újraválasztották, még ugyanez nem jelentett problémát…

Múlt hét végi hírek szerint a Magyar Olimpiai Bizottság 165 tagjából már 102-en aláírták azt az aláírásgyűjtő ívet, amelyben Schmitt Pál lemondását szorgalmazzák. Schmitt bűne, hogy a Fidesz alelnöki posztját is betölti. Persze a kifogások ennél cirkalmasabban vannak megfogalmazva: egyesek azt vetik a szemére, hogy a MOB súlya csökkent a magyar sportéletben, s olyanok is vannak, akik a fiatal, tehetséges sportvezetőket hiányolják a Magyar Olimpiai Bizottságban. A legérdekesebb azonban az a vád, amely szerint Schmitt Pál politikailag megosztotta a MOB-ot, és a mozgalomnak hátránya van abból, hogy az ellenzéki párt alelnöke. A felsorolt kifogásokat érdemes sorra venni, ugyanis kiderülhet, hogy az olimpiai bizottság elnöke nemigen hibáztatható a kialakult helyzetért. A MOB súlya például azért csökkent némileg, mert 2004-ben – még Gyurcsány Ferenc sportminisztersége idején – elfogadásra került az új sporttörvény, amely az olimpiai felkészülésre szánt állami támogatás elosztása kapcsán elvette a korábbi döntési jogkört a szervezettől, és azóta az olimpiai bizottság csak javaslatot tehet. A változtatást már akkor is többen kifogásolták, voltak például, akik kicsinyes politikai bosszút emlegettek, mindenesetre tény: ha Gyurcsány és a kormányoldal eldöntötte, hogy a MOB szerepének csökkennie kell, az ellen Schmitt Pál vajmi keveset tehetett. A fiatal, tehetséges vezetők hiányára pedig logikusnak tűnő magyarázat, hogy az egész magyar sportéletben nem jellemző az ifjú sportvezérek jelenléte, ha pedig lesznek is ilyenek, azoknak előbb a sportági szakszövetségekben, és nem az olimpiai bizottságban kellene először bizonyítaniuk. Valószínűleg nem járunk messze az igazságtól, ha arra gondolunk, ez a két érv tulajdonképpen csak ürügy. A valódi gond ugyanis az, hogy Schmitt Pál a Fideszben politizál. Hogy a folyamat érthető legyen, érdemes visszaugrani az időben 2004-ig. Emlékezetes, a Fidesz az EP-választások kampányában olyan plakáttal rukkolt ki, amelyen Schmitt címeres melegítőben volt látható. Lett is botrány belőle, szemére vetették, hogy így visszaél sportolói múltjával, illetve sportvezetői beosztásával. Holott semmi más nem történt, minthogy egy magyar ember olyan ruhadarabot vett fel, amelyen a magyar címer volt látható. Ez persze nálunk meglehetősen furcsa, hiszen amerikai zászlóval ékesített pólókból, ruhadarabokból rengeteget látni, a magyarságra viszont egyáltalán nem „trendi” büszkének lenni. Mindenesetre már ekkor megszólaltak az első hangok, amelyek szerint Schmittnek le kell mondania a MOB-ban betöltött elnöki posztjáról. Aztán a Fidesz nyert a választáson, a kritikusok pedig elhallgattak. Schmitt Pált mandátuma lejárta után, tavaly tavasszal nagy többséggel újfent elnöknek választották, majd egy bizalmi szavazást is magabiztosan túlélt. 2005 végén ugyanis az egyik MOB-tag beterjesztett egy alapszabály-módosító javaslatot, azt szerette volna, ha vezető politikus nem lehet az olimpiai bizottság elnöke vagy főtitkára. Az indítvány tehát tulajdonképpen megegyezett a mostani érvekkel. Ám a javaslatot akkor leszavazták. Csakhogy megint jött egy országos választás, az idei. A Fidesz ezúttal veszített. A hőzöngők – a Schmitt posztjára áhítozók? – pedig megint hallatni kezdték hangjukat, minden eddiginél erősebben. Holott nehéz lenne bebizonyítani, hogy Schmitt Pál alkalmatlan a posztjára. Hiszen, ha valaki valamihez nem ért, az nem tizenhét év alatt derül ki, ráadásul kevéssé hihető, hogy amennyiben Schmitt nem lenne jó sportdiplomata, akkor a Nemzetközi Olimpiai Bizottság évek óta magas beosztásban számítana rá. További ütőkártya lehet ellene, hogy a sport és a politika nem fér meg egymás ellen. Ezzel csak az a baj, hogy jó néhány sportági szakszövetséget politikus vezet, így például Baráth Etele a kajakkenusok, Gémesi György a vívók élén áll, Szekeres Imre pedig a triatlon szövetség elnöke. Az pedig tulajdonképpen szinte természetes is, hogy Pécs polgármestere, a néhány hete súlyos autóbalesetet szenvedett Toller László a PMFC elnöki posztját is betölti. Azt is nehéz lenne Schmitt Pálra fogni, hogy MOB-elnökként különbséget tett volna jobb- és baloldali vezetésű sportágak között. Marad az utolsó érv, nevezetesen, az olimpiai bizottság azért szenved hátrányt, mert Schmitt ellenzéki politikus. Ebben lehet is valami. Azonban, kérdezhetnénk naivan, normális-e, hogy az évszázados múltra visszatekintő olimpiai mozgalom vezetésének összetétele a politikai széljárástól függjön? Nyilván nem az. Ám akik meg akarják buktatni őt – Aján Tamástól Gyárfás Tamásig -, azok, úgy tűnik, más véleményen vannak. Mielőtt kikérnék maguknak: természetesen szavaik szerint a puccsisták nem pártpolitikust akarnak. Pontosabban nem olyat, aki valamelyik pártnak „elnöke, alelnöke vagy főtitkára”. Országgyűlési képviselő, megyei elnök, frakcióvezető tehát már vezetheti a MOB-ot. Kicsit olyan ez a kritérium, mondta erre találóan Schmitt Pál egyik támogatója, mintha azt írták volna: nem lehet olyan elnöke az olimpiai bizottságnak, akinek a vezetékneve S-sel, a keresztneve pedig P-vel kezdődik… A háttérben tehát az lehet, hogy a Schmittet elmozdítani akarók megvárták, mi lesz a választások eredménye. Fidesz-győzelem esetén jó lett volna Schmitt Pál. Így azonban, hogy az MSZP győzött, szerintük mennie kell. Jöjjön más, olyan, aki ugyan nem pártelnök, alelnök vagy frakcióvezető, de szereti az MSZP és szereti a kormánypárti nagytőke. Lesz majd akkor nagy öröm, ezzel együtt pedig pénz is. Hogy eközben lejáratják a Magyar Olimpiai Bizottságot? Nem számít. Hogy az elnök indokolatlan leváltási kísérlete ellen 22 olimpiai bajnok – Ambrus Miklóstól kezdve Csollány Szilveszteren, Kovácsi Aladáron és Steinmetz Barnabáson át Zsivótzky Gyuláig – tiltakozott? Nem érdekes. A lényeg az, hogy minden fontos poszton jó elvtársak üljenek. Magas pártpozíciót nem vállaló, jól távirányítható elvtársak.