Vádak Trump ellen
A múlt héten ismét vád alá helyezték Donald Trumpot, az Egyesült Államok volt elnökét Washington kerületi bíróságán. A politikus ellen három különböző büntetőeljárásban összesen 78 vádpontot hoztak fel, amiért az amerikai joggyakorlat szerint akár 641 év börtönbüntetést kaphat. Lapzártakor a Demokratának még nem volt információja arról, hogy – elméleti szinten – ha egy elítélt valamiért nem éri meg 641 éves büntetése végét, akkor vele szemben milyen szankciókat kell alkalmazni, és ezt mikor és miképpen hajtják végre, holott nem vitás, hogy a kérdés megérne egy alapos elemzést.
Legalább ennyire érdekesek az enyhén szólva szégyenletes körülmények között (emlékezhetünk, még halottak is szavaztak) lezajló 2020-as elnökválasztáson vereséget szenvedő Donald Trump elleni vádak. Az egyik szerint céges pénzből fizette ki egy pornószínésznő szolgáltatásait, a másik szerint elnöki ciklusa leteltével hivatalos, köztük titkos minősítésű iratokat vitt haza. A harmadik vád a legsúlyosabb: nem tetszett neki, hogy a demokraták elcsalták a választást, és ennek hangot is adott. Ehhez a vádponthoz kapcsolódik a Capitolium rejtélyes ostroma, tudják, amikor az épület őrzői nyusziként engedték be az odaterelgetett tömeget, köztük egy-két látványos őrültet, hogy a kameráknak legyen kit mutogatni, aztán egy hivatalosnak látszó benti pofa lesből agyonlőtt egy, az ajtón csimpaszkodó tüntető nőt is, de ebből nem lett eljárás.
Most túl azon, hogy az ember nem győz hálát adni, amiért nem Amerikában született, hanem Európában, annak is az egészségesebbik felén, azért elgondolkodik a világ változásain. Azt józan paraszti ésszel is könnyű belátni, hogy ezek a Trump elleni vádak körülbelül olyan komolytalanok, mint amelyek alapján Rákosiék Rajk Lászlót végeztették ki, vagy amelyek alátámasztására Pelikán Józsefet igyekezett kiképezni Virág elvtárs A tanú című filmben. A mostani washingtoni per azonban nem film és nem is történelmi visszatekintés, hanem maga az amerikai valóság, ahol egy láthatatlan gépezet hadat üzent az eddig legalább a látszatokban demokratikus Amerikának.
A jövőre esedékes elnökválasztás a hatvanadik lesz az Egyesült Államok történetében. A jogszabályoknak megfelelően 2024. november 5-én kerül rá sor. És láthatóan egy láthatatlan erő azon mesterkedik, hogy az egyik legesélyesebb jelölt, Donald Trump volt elnök ne indulhasson. Miért nem? Azért, mert fönnáll az esély, hogy győz. És akkor mi lesz azzal a korrupt hatalmi gépezettel, amelyik most már a jogszerűség látszatát sem képes megőrizni? Mi lesz, ha számonkérik rajtuk eddigi gazemberségeiket? Mi lesz, ha a józan ész kerekedik fölül, és példának okáért valaki fölteszi az amerikai népnek azt a kérdést, amit már nagyon ideje volna föltenni, hogy akarnak-e egy mindent és mindenkit elpusztító világháborút?
Ez az a pont, ahol az Amerikai Egyesült Államokban zajló tragikomédia túllép a határokon, eléri a mi köreinket, árnyékot vet a mi életünkre is. Ha a világ legerősebb államában a nyílt jogtiprás gyakorlattá válhat, akkor a világnak jó oka van félni a következményektől, még akkor is, ha tudjuk, hogy a Szovjetunió korai évtizedeiben lezajló tisztogatások és leszámolások végül nem robbantottak ki világméretű mészárlásokat. Időközben azonban sokat haladt előre az emberi civilizáció. Ma már sokkal fejlettebb eszközök állnak rendelkezésre az emberi élet akár totális kiirtásához.
