Vagy igen, vagy nem

Pénteken megtudja a világ, hogy sikerül-e békésen lezárni egy korszakot és megnyitni az utat egy értelmesebb és őszintébb időszak előtt. Alaszkában találkozik ugyanis a tervek szerint Donald Trump amerikai és Vlagyimir Putyin orosz elnök, hogy az ukrajnai háború befejezéséről értekezzenek. A zenebohócból lett ukrán államfő nem kapott meghívást a két nagy találkozására, mint ahogy nem szóltak az egyre szánalmasabb szerepkörbe szoruló uniós főasszonynak sem, amiből több mindenre lehet következtetni. Mindenekelőtt arra, hogy amint sokan helyesen látják, az ukrajnai háború valójában a Kelet és a Nyugat háborúja lett, amelynek főszereplői – a harcoló felek – az oroszok és az amerikaiak. És kész. De nem bírván egymással, megpróbálnak egyezségre jutni.

Vannak segéderők, a nyugat-európai elit például rettenetesen izgul, hogy valamiképp ki ne maradjon az üzletből, ezért egyre hangosabban csörteti a kardot, a kis Zelenszkij a vesztét érezve egyre ingerültebben követeli az európaiak támogatását, vagyis a még több pénzt, de mert eléggé okos sorozatszínész, aki mögött profi üzletemberek is vannak, valószínűleg számol a történet váratlan lezárásával is, amellyel kapcsolatban neki nem annyira azzal kell törődnie, hogy az eddig úgymond biztonságba helyezett megtakarításait – milyen finom megfogalmazás – ne érje kár, hanem inkább azzal, hogy el ne tegye őt láb alól az utolsó előtti pillanatban valamelyik ambiciózus szövetségese.

Keringenek mindenféle hírek, hogy melyik fél mit akar elérni ezen a megbeszélésen, ki mennyit és kinek akar kihasítani a mai Ukrajnából, kinek milyen érdekeltségei vannak a térségben, mint ahogy nyilván arról is szó esik, hogy a nemzetközi erőtérben ki milyen pozíciót kíván elfoglalni és ennek eléréséhez ki mire számít.

Trump nagyon jó üzletember, aki keményen szeret tárgyalni, Putyin nagyon jó államférfi, aki szintúgy szereti a kemény tárgyalásokat, ráadásul mindkét tárgyaló fél csapata már hosszú ideje dolgozik a lehetséges megoldáson, ami persze ma még nem publikus és ismerve az ilyen nagy jelentőségű találkozókat, talán péntek után sem lesz teljes mértékben az, de attól a tény tény marad. A világ két legerősebb katonai nagyhatalma között elkezdődött a párbeszéd, és amíg a szemben álló felek beszélni tudnak egymással, reménykedni lehet a békében.

Ennek nem mindenki örül. A nem túl rokonszenves NATO-főtitkár, Mark Rutte szerint Donald Trump és Vlagyimir Putyin alaszkai találkozóján nem fognak végleges megállapodásra jutni az orosz–ukrán háború rendezésében, már csak azért sem, mert „amikor béketárgyalásokról, tűzszünetről és arról lesz szó, hogy mi lesz utána – a területekről, Ukrajna biztonsági garanciáiról –, Ukrajnának részt kell vennie és részt is fog venni.” Vagy igen, vagy nem. Az első világháborút lezáró béketárgyalásokon Magyarország képviselői például részt vettek a Kis-Trianon kastélyban, ha ugyan azt részvételnek lehet nevezni.

Körülbelül hasonló esélye van Ukrajnának is. Túl nagy a falat és túl ízletes, ezért mindenki roppant idegesen figyel most Alaszka felé: „Csak meg ne egyezzenek ezek ott ketten, minket meg kihagynának belőle…” Körülbelül így foglalható össze az európaiak hozzáállása a helyzethez. Az is nyilvánvaló azonban, hogy a világ két nagy hatalmú vezetője a megoldást keresi a válságra, és amíg tárgyalni tudnak erről, addig a békének nagyobb az esélye, mint a háborúnak.