Valaki itt trehány volt

Vegyünk nagy levegőt, sóhajtsunk egyet, ernyedt karunkat emeljük fel magunk mellől, aztán írjuk le merev tekintettel a mondatot, amelyet újságírói pályafutásunk alatt még nem, és túl sokszor ezután sem írunk le: egyetértünk Havas Henrikkel. Most, hogy ezzel megvolnánk, lássuk magát a havasi igazságot:

„Vannak határidők! Itt valaki mulasztott: nem küldte el időben azt, amit el kellett volna, így a Médiatanács kapott az alkalmon! Arató úr! Itt valaki trehány volt!”

Csendesen csak annyit teszünk hozzá, hogy a Klubrádió körüli perpatvar fő szítója, a rádió vezetője, Arató András nyilvánvalóan maga is tisztában van azzal, hogy bizony, emberi mulasztás, nem pedig a narancsos gonoszok miatt némul el – átmenetileg – a munkásőr bácsik és nénik kedvenc rá­diója.

És akkor most nagyon röviden a tényekről. Idézzük a Médiatanács elnökének közleményéből a legfontosabbakat:

„A sajtóban sok helyen megjelent megfogalmazással ellentétben a rádió jogosultságát nem »vette el« a Médiatanács: az határozott időre szólt, és ezt a határozott időt zavartatás nélkül kitölti a Klubrádió. A jogosultság pályázat nélküli meghosszabbítása egy kedvezmény, amelyet azonban az elkövetett jogsértések miatt a médiatörvény nem tett lehetővé, ebben a Médiatanácsnak nem volt választása.

A megújítást kizáró jogsértések sem »mondvacsinált« okok, mert a jogszabály rendelkezik arról, hogy milyen jogsértésnek milyen jogi következményei vannak – ebben szintén nincs mozgástere a testületnek, ha jogalkalmazóként jogszerű döntéseket kíván hozni.

A szóban forgó jogsértések – adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztása – esetén a Médiatanács először felhívta a Klubrádió figyelmét kötelezettségének teljesítésére, majd az ismételt írásbeli felhívás eredménytelensége miatt került sor a jogsértés megállapítására és bírságolásra. A jogsértéseket maga a Klubrádió is elismerte azzal, hogy nem kért jogorvoslatot a határozatok ellen azok kiszabásakor.

Ugyanígy: a megújítás iránti eljárásban a Médiatanács több mint egy évvel ezelőtt írásban felhívta a Klubrádió figyelmét arra, hogy az ismételt jogsértések miatt a törvény kizárja, hogy a pályázat nélküli megújítás kedvezményét a rádió megkapja. Amennyiben a Klubrádió a törvényi kizáró okok miatt a hosszabbítást nem kérelmezte volna, abban az esetben a médiaszolgáltatási jogosultság lejártáig, tehát február 14-ig a Médiatanács le tudta volna folytatni a pályázatot, melyen a Klubrádió is eséllyel indulhatott volna. […]

A Médiatanács a Klubrádióval nem köthetett ideiglenes szerződést a jogosultsága lejáratának utáni időszakra, mert a Klubrádió ilyen kérelmet nem nyújtott be a Médiatanácshoz. Az ideiglenes sugárzási jogosultságra vonatkozó szabályokat a médiatörvény tartalmazza, azt csak hatósági eljárásban lehet megszerezni, bizonyos törvényi feltételek fennállása esetén. Ezen feltételeket kizárólag hatósági eljárásban értelmezheti a hatóság.

A hisztériakeltés ellenére nem várható el a Médiatanácstól, hogy pozitív megkülönböztetéssel kezelje a Klubrádiót, mégis, a testület több gesztust tett a rádiónak. A Klubrádió az egyetlen rádió, amely egy pályázattal nem hét éven, hanem tíz éven át szólt: 2011 és 2014 között a kereskedelmi 95,3 MHz-en, 2014 óta pedig az ingyenesen használható 92,9 MHz-en. A Klubrádió a frekvenciák közötti átköltözésről szóló megállapodás szerint az új frekvencia használatáról nem a hátralévő négy évre kötött szerződést, hanem tiszta lappal indulva, elölről kezdhette a jogosultság teljes hét évét, pályázat nélkül, és a korábbi díjfizetési kötelezettsége nélkül. Az elmúlt években a Klubrádió összesen 12 849 720 forint támogatásban részesült a Médiatanács támogatási programjának keretében.”

Magyarul Havas Henriknek azért van igaza, mert egyrészt valóban a Klubrádió részéről mulasztottak, másrészt a jogszabályokat a Médiatanácsnak nem kijátszania, hanem alkalmaznia kell. Punktum. Ha valaki mindezt nem érti, nem fogja fel, akkor pörgessen búgócsigát egész nap, a médiatörvények értelmezését pedig hagyja meg azoknak, akik szerint a búgócsigán túl is van élet.

Értik, pontosan értik a történteket az érintettek is. Csak ugye, egy évvel a választások előtt közérzeti felfogóképességükben nagyjából ott tartanak, hogy jó reggelt, tessék mondani, Orbán Viktor még a miniszterelnök? A hosszú évek alatt felgyülemlett fóbiás gyűlölet nem pusztán kikezdte az idegrendszerüket, de valamiért azt gondolják, segítenek az ellenzéki együttműködésnek, ha zsarnokságról óbégatnak. Mondani is felesleges, hogy a Klubrádió „felszámolásáról” (valójában tehát öngyilkosságáról) szóló hír percek alatt bejárta a világsajtót, ezen pedig csak az csodálkozzék, aki botorul még mindig elhiszi, hogy a nyugati világban tájékoztatni óhajtják az embereket.

Magunk között szólva a Klubrádió vezetésének és törzsgárdatagságának talán csak annyi a baja, hogy erőfeszítéseket kell tenniük. Hogy a vélt vagy valós előjogok megszűntek. Hogy új frekvenciát kell találni, újra kell pályázni, vagyis érdemben is dolgozni kell, nem pedig a hatalom csúcsán pöffeszkedőkkel leosztani a lapokat. Értem én, hogy vacak dolog sorba állni, de ha egyszer sor van, nem mondhatjuk azt, hogy a mi dolgunk előrébb való másokénál, hanem szépen elfoglaljuk a helyünket, és türelmesen várunk. Pláne, ha hülyék vagyunk, és elfeledkeztünk a nyitvatartási időről.

Amíg a helyzet rendeződik, a kedves munkásőr bácsiknak és néniknek azt javaslom, hallgassanak Karc FM-et, ha pedig ez így most hirtelen túl nagy ugrásnak tűnik, akkor a munkásmozgalom klasszikusai még mindig elérhetők a könyvespolcon. Mert olvasni jó, akár Marxot, akár hatályos törvényeket és jogszabályokat – ebben még Arató András is egyetérthet velünk.