Magyar György társasjátéka rendkívül mulatságos és hasznos. Mindenekelőtt feszítőpróbának teszi ki a hat képtelenül ellentétes párt összetarthatóságát. Mert a politikai paletta őrülten színes és változatos. Nem a komplementer színek festékkeverő lapja. Olykor röhögnöm kell.

Hirdetés

Hiller István, a szép emlékű akadémikus, Várkonyi Ágnes kedves tanítványa egy követ fúj a szélsőséges krumplikufár Jakab Péterrel! De őrület a többi is. Donáth Anna speciel nincs benne a nyomott agyúak társaságában, ő mással van elfoglalva. Az Európai Unió alantasabb részének tagjaként árulja a hazát. Istenem! Ha ezt a nagyanyja tudná! Olybá tűnik, hogy barátnője, a virgonc Cseh Katalin ráfázott orvosi diplomával a zsebében végrehajtott csalafintaságaira. Kíváncsi vagyok, hogyan folytatja pályafutását? Biztosan megússza, ha Gréczy is megúszta, sőt naggyá tette őt – baloldalon – a disznólkodása.

Kíváncsi vagyok arra is, végül mi lesz a sorrend Gyurcsány szórakoztató műsorában, ki mit kap attól a néhány százezer választótól.

Kezdem a miniszterelnök-jelöltekkel. A nevek sora ugyan még nem végleges, de az első fordulóban Dobrev Klára került az első helyre. Azt hiszem, a mögötte álló férje zseniális drekk-keverő tudománya egyik tényezője sikerének, a másik viszont az, hogy az öt jelölt közül ismereteim szerint egyedül ő nem sározta be magát semmivel. Nem vált nevetségessé sem. Markotányosnő-viselkedése még előny is, mert keménykezű miniszterelnöknőt ígér.

Sokan azt várták, hogy Karácsony elsőre nyer. De hát Istenem! Annyi szamárságot mívelt polgár- és főpolgármesterként, hogy nem lehet őt komolyan venni, még angolul sem. Egyszerűen lejáratta magát (de nem eléggé?) minden intézkedésével, ami őt jelképezi, a biciklisáv-fölfestéstől a főváros közlekedésének zűrzavaráig. Mafla. Be kell látni, a választópolgár akkor sem hülye, ha ellenzéki. (Vagy mégis?) Azaz úgynevezett baloldali. Az amerikai honpolgár sem tudhatta, hogy Biden mekkora ökör, de az is, ez is (vagyis a magyar megfelelő) alkalmatlan az országvezetésre. Olybá tűnik, hogy az úgynevezett baloldali politikának stigmája a mindenre alkalmatlanság, amit sem Amerikában, sem Nyugaton nem ismernek föl és el a választók.

Kiragadva néhány elemet a hazai előválasztási eredményekből. A szegény, sajnálni való Kálmán Olga vesztett Tordai Bencével szemben. Fekete-Győr Andrásnak buknia kellett, hiszen ostoba blöffel került föl a politika porondjára, és ott is csak egy­ügyűs­kö­dött. Azon sem lepődöm meg, hogy Hajnal Miklós kiütötte Komáromi doktor urat. Ez utóbbi ugyanis hibát hibára halmozott örökös huhogó nyilatkozataival. És rossz arcú komorságával. Hajnal pedig ritkán került reflektorfénybe, de akkor meg, emlékezetem szerint, semmitmondóan.

Érdekes tünet Márki-Zay pályafutása. Ha meggondoljuk, nincs mögötte párt, nincs mögötte semmiféle társadalmi erő, csak annyi, hogy öntelt; pályafutása kezdetén még vallásosnak mondta magát, de hát a konzervatívok nem mentek el voksolni az ellenzék válogatott bügyüte csapatára. Ő végül is a surranópályán érte el azt, amit elért. A majom Jakabról eleget írtam – ez is bejött.

Elképesztőnek tartom, hogy Ungár helyett Czeglédy nyert Szombathelyen, a legnyugatibb püspökvárosban. Bár a baloldal mindig szerette saját kezűleg megásni a maga sírját. Ezt csinálja most a Nyugat is, az EU is, az USA is. Persze az a veszedelem mindig fönnállt és fönn­áll ma is, hogy nekünk, vétleneknek is megássák végső nyughelyünket.

Minden választáshoz, így ehhez, az előválasztáshoz is hozzátartozik Kéri László, a választási gyászmadár. Évtizede menetrendszerűen elhuhogja tévedéseit. A Fidesz halálát. Most is megtette. Remélem, kabala.

Korábban írtuk