Van még mit behozni az egyenlőség terén

Ezzel az egyenlőséggel úgy van a mai ember, mint a „felszabadítással”. Valamilyen elnyomás mondjuk kedden megszűnt, de mivel az igazi progresszív éber, így nyitva tartja a szemét, hogy hol van még valahol a világban elnyomás.

Kedden kiharcoltuk, hogy fizika órán lehessen hamburgert enni, de szerdán már ez kevés, és követeljük a jogot, hogy ne csak hamburgert lehessen enni fizika órán, hanem fogat is mosni. Sőt, készítsenek elő a szertárba kis fogmosó tálkákat, amik idő után már az elnyomás elleni küzdelem szimbólumává válnak, s akik a diktatúra ellen lázadnak, azok a kabátjukra fogmosópoharat hímeznek, és fogmosópoharas zászlót lobogtatva vonulnak fel, mint ma a szivárvánnyal.

Szóval az egyenlőség terén is van még mit kiharcolni.

Egy kommentben olvasom.

„Én azért megjegyezném, így zárójelben, hogy a kortárs művészetben a női rekord mennyire le van maradva a férfihoz képest. 91 millió dollárért kelt el 2019-ben egy aukción Jeff Koons Rabbit című műve, ami 32,3 milliárd forint.”

Ha valaki – némileg érthető módon – nincs képben a kortárs humbugok terén, annak elárulom, hogy a mű egy lufiszerű valamiből készült felfújt nyuszi. Amikor óvodás koromban felvonultam május elsején, sosem gondoltam, hogy ilyen értékes tárgyat tartok a kezemben.

És amúgy a vád igaz. A legdrágábban eladott női képzőművészeti alkotás a piacon Frida Kahlo „Diego y yo” (Diego és én) című festménye, amely 34,9 millió dollárért kelt el a Sotheby’s 2021-es árverésén. A mű amúgy egy kezdetlegesen megfestett önarckép, csúnya, amatőr munka, aminél bármelyik magyar kismester értékesebbet alkotott a 30-as évek Magyarországán, s amiket ma kb. 60-100 ezer Ft-ért megvehetsz egy galériában.

Tehát van még mit behozni. Az egyenlőség itt is kívánnivalókat hagy maga után. A nők által gyártott vackok még nem érik el a férfiak által gyártott pacák árát. A női szigszalaggal odaragasztott banán még olcsóbb, mint a férfiak által odaragasztott.

A férfi humbug kereskedelmileg sikeresebb, mint a női humbug!

Ez botrány! Követeljük az egyenlőséget! Ugyanakkora baromságért ugyanannyi milliót a nőknek is!

Persze tisztában vagyunk vele, hogy mi, egyszerű halandók, az ilyen műveket „nem értjük”. Noha egy képzőművészeti alkotást nem kell „érteni”. A képzőművészet érzésekről, hangulatokról szól, nem pedig „mondanivalóról”. Ami képi ábrázolás és társadalmi üzenete meg filozófiája van, azt úgy hívják, plakát. Rosszabb esetben agitprop. Ezt Lyka Károly még világosan értette, a falra ragasztott banán korszakában alig páran. Amit magyarázni kell, az nem művészet, hanem ideológia.

Kétségkívül értő szem és intellektus kell valaminek a befogadásához. És ez nincs mindenkinek. A tömeg a silány dolgokat értékelte mindig, egykor macska gombolyaggal, ma fekete alapon fehér csík.

A különbség annyi, hogy a hagyományos giccset magától szerette, és élvezte is, a modern giccset csak akkor, ha megmagyarázzák neki, szájba rágják, de lelke mélyén akkor se élvezi.