Hirdetés

Egy biztos, 2026-ban más összetételű ellenzéki kihívó áll majd szemben a kormánypártokkal, mint ahogy 2010-től már megszoktuk. A sors furcsa és szomorú fintora, hogy ennek az ellenzéknek jelenleg a fő ereje, arca az a Magyar Péter, aki korábban a jobboldal holdudvarához tartozott. A baloldal új messiása nagyon jól meg is élt a különféle állami cégek vezetőségeiben betöltött megbízatásaiból. Miután azonban tönkrement a házassága Varga Judit volt igazságügyi miniszterrel, sorra kiesett a jól fizető állami tisztségekből. A korábbi sajtónyilatkozatokból az rajzolódik ki, hogy Magyar mindent megtett azért, hogy ez ne történjen meg; különféle hangfelvételek nyilvánosságra hozatalával fenyegetőzött. Aztán kiderült, nincs itt semmilyen „atombomba”, csak egy otthoni, titokban rögzített magánbeszélgetéssel hozakodott elő. Elrohant azzal az ügyészségre is, hogy a Schadl-ügyre ráépülve tulajdonképp bosszút álljon a gyermekei anyján, illetve volt fideszes barátain, ismerősein. Sőt, azt is közhírré tette, hogy ebbe a botrányba az egész kormány bele fog bukni. Aztán nem történt semmi, hiszen a titokban, sunyi módon rögzített hangfelvétel valójában nagyon gyenge lap volt ebben a játszmában, semmit sem bizonyított.

Ez a felvett beszélgetés fontos momentum, hiszen egy házastársak közötti párbeszéd volt. Meghökkentő, hogy vannak olyan emberek, akik a saját érdekeiket szemrebbenés nélkül a családjuk becsülete elé helyezik, a legbizalmasabb viszonyukat is képesek elárulni.

Számunkra, politikai elemzők, a közélet iránt érdeklődő olvasók és nézők számára azért fontos jelenség ez, mert maga a politika is a bizalmi viszonyokon alapul. Emellett a politikus közbizalmat, tehát a szavazók bizalmát is kéri.

Egy-egy párton belüli, vagy más pártokkal történő egyezségek nem jöhetnek létre a másik fél tisztelete, elfogadása és a kölcsönös bizalom nélkül. Képzeljük el, hogy a mára eltűnőben lévő, ámde még mindig aktív régi ellenzéki szereplők, így például Karácsony Gergely főpolgármester milyen prekoncepciókkal ülhettek egy asztalhoz Magyarral. Azzal az emberrel, akinek semmilyen skrupulusa nem volt akkor, amikor a legközelebbi hozzátartozójának, feleségének a szavait is képes volt telefonjával rögzíteni. Igaz, Karácsony Gergely már tapasztalt politikus a hangrögzítéses botrányokban, hiszen az elmúlt években számtalan általa bizalmas körökben elmondott mondat került napvilágra. Tehát ő már edzett „szakember” ezen a téren, de a Tisza eleddig ismeretlen politikusainak azért résen kell majd lenniük a következő hónapokban, években, ha Magyarral egyeztetnek bármiről.

Korábban írtuk

Magyarnak azonban figyelembe kell vennie a belső figyelmeztetéseket, mert azok valójában a globális hálózatoktól érkeznek majd, azoktól a globális politikai és üzleti köröktől, amelyek benne látják a magyarországi új baloldal vezetőjét. Uniós képviselői listájából kiderül, hogy a hat tiszás brüsszelita többsége nagy világcégek külföldi központjaiból vagy épp az Európai Bizottság korábbi alkalmazottai közül verbuválódott. De van olyan képviselő is, aki egyenesen a Facebookot tulajdonosként jegyző Meta jogtanácsosa volt. Így az sem kérdés, hogy ezek a politikusok milyen érdekeket fognak tiszásként képviselni az Európai Parlamentben. Nem véletlen tehát, hogy az EP-csapat hátterét az egész kampány alatt elhallgatták, a jelölteket nem engedték nyilatkozni.

A Tisza alelnökein, Radnai Márkon és Tarr Zoltánon, illetve ez utóbbi uniós képviselőtársán, az orvos Kulja Andráson kívül még a tájékozottabb olvasók sem nagyon ismerhetnek senkit a pártból. Ez is bizonyítja, hogy nem épp a bizalmi kapcsolatokra alapoz a felülről lefelé épülő szerveződés. Az utódpárti MSZP-n és és a DK-n kívül nem volt ilyen párt a rendszerváltás után. De a két posztkommunista szervezet úgy jött létre, hogy ott legalább ismerték egymást az alapítók, tudták, ki mit gondol a világról. A Tiszáról még ez sem mondható el, ideológiai értelemben is lehetnek törések, tehát ez a szervezet egy időzített bomba, hiszen bármilyen érdek- vagy gondolati, politikai stratégiai ütközés esetén darabjaira eshet szét. Főleg úgy, hogy szeptembertől már nem lesz elég az egyszemélyes influenszerpolitizálás, a sörözés és a bulizás helyett fel kell venni a munkát az Európai Parlamentben és a Fővárosi Közgyűlésben is. Magyar számára nehezített feladat, hogy együtt kell majd működni a párttársaival. Brüsszelben és Strasbourgban az országot érintő nagy kihívásokra – az ukrajnai háborúra, a migrációra, a genderügyekre – is választ kell majd adni egy-egy parlamenti szavazás alkalmával. Tehát oda kell állni a barikád egyik vagy másik oldalára. Így az eddig féltve őrzött titok, a tiszás képviselők politikai meggyőződése is kiderül majd. A Tisza humán erőforrásáról így egyértelműen kiderülhet, hogy bizony Magyar jól bevásárolt velük: valójában a hálózat mozgathatja majd őket.

Ez a tojástánc ugyanilyen nehéz – ha nem nehezebb – mutatvány lesz majd Budapesten is. Magyar és Karácsony háttértárgyalásai után már kiderült, hogy a főpolgármester nemsokára megpályáztatja a cégvezetői állásokat. Él az emberben a gyanú. hogy ezek előre lezsírozott kamupályázatok lesznek, és a főpolgármester nem bizonyul hálátlannak, a Tisza pedig végül csak megszavazza majd az új tisztségviselőket, főpolgármester-helyetteseket, télen pedig a budapesti költségvetést is. Nélkülük ugyanis Karácsonynak nincs esélye vezetni a várost.

A jelenlegi találgatások között az is szerepel, hogy a Tisza új választást szeretne Budapesten. Azonban egy miattuk megszűnő közgyűlésnek lehetnek kockázatai. A párt fővárosi szavazói ugyanis Karácsony támogatói is egyben, kedvencük megbuktatása viszont nem biztos, hogy olyan jó ajánlólevél lenne egy új, időközi fővárosi szavazáson.

Viszont Karácsonyt a háttérből támogatni egyet jelent azzal, hogy Magyar Péter mégiscsak együttműködik Gyurcsánnyal. Aki még a maga nyolc százalékával Magyar számára is megkerülhetetlen politikai szereplő.

Amit az elmúlt hetekben kórházi vagy épp a MÁV-roadshow-ban láttunk Magyartól, a már megszokott ellenzéki hecckampányoknál nem volt se több, se kevesebb. Az internetes influenszerpolitika eddig terjed, természetesen figyelmen kívül hagyja a két területen elért kormányzati eredményeket, az orvos- vagy a szakdolgozói béremeléseket, az elmúlt évek több tíz milliárdos vidéki kórházfelújításait. A közösségi közlekedés kapcsán pedig az országbérlet bevezetését, az ugyancsak többmilliárdos vonatkocsi-beszerzéseket, állomás- vagy épp sínpálya-felújításokat negligálta Magyar. Kétségtelen, hogy mindkét területen, illetve a kampányshow harmadik elemeként megnevezett közoktatásban is vannak fejlesztésre szoruló részterületek, de akad-e olyan ország például az EU-ban, ahol ezek a közszolgáltatások hibátlanul működnek? Talán a skandináv jóléti modell majdnem tökéletes volt, csakhogy ez együtt járt a legmagasabb adószint bevezetésével. Amennyiben Magyar Péter adóemelést szeretne, kíváncsian várjuk annak mértékét. De ha a magánbiztosítós modellt szeretné bevezetni, arról kellene beszélnie, hogy milyen lenne a fizetős egészségügyi rendszere.

Magyar menekül a szakpolitikai viták elől, ezért sem fogadta el például a Lázár János közlekedési miniszterrel való találkozót. A kormányoldal Lázár példáját követve leginkább azzal foghatná ki a szelet Magyar Péter vitorlájából, hogy megvívja vele ezeket a csörtéket. De már az is félsiker, hogy visszavonulásra késztetik a nagy mellénnyel harsogó és sokszor a valóságot elferdítő Magyart. Erre még számtalan lehetőségük lesz a kormánypártoknak.

A Tisza tehát mézesheteinek nemsokára vége, a kihívások még csak most kezdődnek, hőbörögni már kevés lesz.

A szerző az Alapjogokért Központ vezető elemzője.