Végjáték, lövésekkel
A balliberális koalíció az összeomlás peremére sodródott. Ha így mennek a dolgok tovább, előbb bukik meg a Gyurcsány-kormány, mint gondolnánk. Ehhez néhány adalék. Az első szerint a koalíció egyik szabad demokrata – naná, mi más volna? – képviselője, Hankó Faragó Miklós számolt be a parlamentben arról, hogy a liberálisok pártja támogatná azt a kormányjavaslatot, amely engedélyezné a 14. életévüket betöltött gyerekek alkalmazását pornográf felvételekre.
Mielőtt a tisztelt olvasó a szívéhez kapna, szeretném megnyugtatni, hogy annyira nem lehet rothadt a balliberális parlamenti frakció, hogy ezt a kormány-előterjesztést megszavazza, de ha mégis megtenné, akkor sietve szögezzük le, ez lesz az a pont, amikor Gergényi rendőrei jól teszik, ha félreállnak, mert akkor polgárháború lesz. Tökéletesen szükségtelen foglalkoznunk a kormánypárti politikusok alamuszin fontoskodó, az Európai Unió valamely beteges hajlamú korifeusa állítólagos ajánlásai mögé bújó magyarázkodásával, mert magáért beszél az a tény, hogy a tizenéves kor első feléhez közeledvén jutnak el a gyerekek ahhoz a különös létállapothoz, amikor még rengeteg gyermeki van bennük, de már felbukkan a majdani férfi vagy nő is. A kamaszkor viharai legyőzhetetlenek. Vannak népcsoportok, családok, élethelyzetek, ahol a gyermek korábban érik felnőtté, mint máshol, általánosságban véve azonban igaz, hogy kamaszkorban a test ugyan sokszor lehet szexuálisan érett, ami joggal izgatja a pedofíliára hajlamos felnőttek fantáziáját, ám a szellem és a lélek még gyermeki. Ez olyannyira köztudott, hogy a nemzetközileg is elfogadott jogelv szerint a felnőttkor elérését a 18. betöltött évhez vagy az utánra teszik. Ugyanis testi fejlettségétől függetlenül, a kamasz – bármennyire is utálja, amikor ezt az orra alá dörgölik – bizony még gyermek. Ezért nem dönthet önállóan az életéről. Például ezért nem szavazhat, nem vezethet autót és nem ihat alkoholt sem. Nemrég a Demokrata is közzétette azt a korántsem meglepő hírt, hogy a világ fejlett országaiban a generációk életvitele tíz évvel eltolódott. A mai huszonévesek olyanok, mint a tegnapi tizenévesek: eszük ágában sincs elhagyni a felnevelő családot, remekül érzik magukat benne. A mai harmincasok olyanok, mint a tegnapi huszonévesek és így tovább, mondják a kutatók, hozzátéve biztatóan, hogy ez az eltolódás az emberi kor végső határáig igaz, azaz a mai hatvanasok olyan aktívak, mint a tegnapi ötvenesek, a mai hetvenesek még olyan életerősek, mint a tegnapi hatvanasok és így tovább. De mi a helyzet a mai tizenévesekkel? Ők sem lógnak ki a sorból: úgy viselkednek, mint a tegnapi gyerekek. Testük lehet bármilyen fejlett – már amelyiknek, mert a kamaszkorra az is jellemző, hogy az egyik lány az osztályban már úgy virul, mint egy kis igazi nő, a másik meg még gyerek, az egyik fiú már mutál és serked a bajusza, a másik meg még lányhangon cincog -, lélekben még gyerekek. Isten óvja meg őket attól a borzalomtól, hogy profeszszionális gazemberek kéjvágyának legyenek kitéve, hogy egy leitatott és elcsábított kiskamasz egy életre megalázott rabszolgája legyen egy beteges hajlamú disznónak. Az a kormány, amelyik ilyen javaslatot a gyáván sumákoló balliberális képviselők támogató egyetértésében bízva a parlament elé terjeszt, nem méltó a társadalom becsületére. Ezt a baloldalon feltehetően létező maroknyi tisztességes ember is sejtheti, hiszen ezért sumákolnak, mint például az MSZP-s Szabó Zoltán, aki óvatosan megjegyezte: „hajlok rá, hogy ellene szavazzak”. Még jó. Csorog a nyála, de visszanyeli. Igazán megható. Hadd idézzem ide Szabó Zoltán okulásául egyik kedvenc publicistám, Bayer Zsolt vezércikkét a minapi Magyar Nemzetből. Bayer szerint beteg világ az, ahol „gyermekpornózni lehet, traktorral tüntetni meg nem.” A másik példa azonban jó példa. Tarlós István iskolamentő javaslatát két lelkiismeretes baloldali városatya megszavazta, öten pedig (egy MSZP-s és négy SZDSZ-es) a biztos ellenzéki többség érdekében tartózkodtak. A szakiskolák egy év haladékot nyertek, ami a rothadó kormánykoalíciót látva akár megmenekülésnek is felfogható. A harmadik példa a legjobb. Orbán Viktor mondta évértékelő beszédében: igazság nélkül nincsen béke, mert az új arisztokráciával szemben az új többség áll, amely ha kell, megküzd demokratikus jogaiért a kiváltságosokkal. A jobboldal jelszava is újjászületett: „Egy az ország, egy a zászló!” Ugye, értik?