Az öreg kontinens az orosz–ukrán háború előtt sem teljesített valami fényesen, de a konfliktus ágyúrepeszei egyértelműen súlyos sérüléseket okoztak az Európai Unió gazdaságának. A közösség csak magát hibáztathatja ezért, hiszen meg lett volna a módja arra, hogy a válság ne globális, hanem lokális konfliktus maradjon. 2014-ben, amikor az oroszok annektálták a Krímet, és a donbaszi területeken is fegyveres konfliktus robbant ki, ugyanolyan közel volt a két ország közötti háború, mint most.

Csakhogy akkor az Európai Unió vezető hatalmai, Németország és Franciaország kezdeményezésre létrejött második minszki egyezmény megállapodást hozott 2015 februárjában.

Hirdetés

Világosan látszott, hogy a konfliktus kiterjedése nem érdeke az uniónak, főleg azért, mert a világ legnagyobb országával, Oroszországgal, amely egyben atomhatalom is, nem kifizetődő újat húzni. De nemcsak biztonsági, hanem gazdasági okok is álltak az Európa vezető hatalmai közbelépése mögött. Oroszország részesedése az európai szénimportból például 2021-ben még 45 százalékos, a földgáz esetében 36 százalékos, a kőolajimport terén pedig 28 százalékos volt. Nem történt más, minthogy az európai embargó hatására Oroszország „átcsatornázta” az energiaexportját a szankciókhoz nem csatlakozó Kína, India irányába, ők szinte diszkontáron jutnak hozzá ezekhez az energiaforrásokhoz. De Moszkva látványosan növelte energiakivitelét például Afrika irányába is.

Az orosz energetikai kitettség főleg az európai ipar központjára, Németországra, illetve a Berlinnel egy gazdasági régiót alkotó közép-kelet-európai országokra volt jellemző. A baloldali amerikai adminisztráció, akkor még Barack Obama elnök vezetésével már 2014-ben meglátta a gazdasági, energetikai lehetőséget a konfliktusban. Magyar vonatkozású kapcsolódási pont, hogy az ellenzék amerikai szponzorációját lebonyolító Korányi Dávid, az Action For Democracy vezetője is felszólalt energetikai szakértőként a jogszabálytervezet 2015. januári szenátusi vitájában. Elmondta: „az amerikai cseppfolyós gáz (LNG) megbízható és versenyképes alternatívát jelentene a közép- és kelet-európai szövetségesek számára. Az amerikai cseppfolyósított földgáz a globális gázpiacok számára további, rendkívül kívánatos likviditást jelentene, kiegészítené a Gazpromot versenyre kényszerítő európai intézkedéseket, és rendkívül fontos stratégiai üzenetet küldene egy olyan régiónak, amely a hidegháború vége óta a legsúlyosabb fenyegetésnek van kitéve.” Korányi pontosan kifejtette, hogy miért is lenne előnyös az amerikaiak számára az expanzió. Nem került bele hét-nyolc évbe, és be is teljesült Korányi Dávid álma. Talán nem véletlen, hogy az orosz energetikai függőséget megszüntetni igyekvő Magyarország valójában miért is számít Korányiék számára politikai értelemben csatatérállamnak: az Orbán-kormány megbuktatásával a baloldali amerikai kormányzat emberei energetikai szempontból is amerikai függőséget alakítanának ki Magyarországon. Ne legyen kétségünk, a dollárbaloldal ezért dolgozna, ezért is fizethette a kampányukat az amerikai demokraták holdudvara.

A 2015-ös amerikai törvényi változások után megnyílhatott az út az USA-ban termelt palagáz európai exportja előtt is. Ezzel egy csapásra az Egyesült Államok lett a világ legnagyobb olaj- és cseppfolyósgáz-exportőre. Az elsődleges célpont 2022–2023-ban természetesen Európa lett, amely az olcsó, főképp vezetékeken keresztül érkező orosz gáz helyett az Atlanti-óceánon át – így jóval drágábban és környezetszennyezőbben –, tankhajókon érkező LNG-t vásárol. 2022 januárja és szeptembere között az USA az EU vezető cseppfolyósgáz-exportőre lett, még mindig a második helyen állt Oroszország 17 százalékkal (ennyit az eredményes szankciókról) és Katar volt a harmadik 13 százalékkal.

A tartós, másfél-kétszeres amerikai LNG-árkülönbség miatt az európai ipar is drágábban termel, ami a világgazdaságban versenyképességi hátrányt is jelent az Egyesült Államokkal, Kínával, Ázsiával és Oroszországgal szemben is.

Európa tehát nem független, ez a tény pedig azzal jár, hogy mások, elsősorban az Egyesült Államok érdekében hoz meg fontos döntéseket. Ennek az európai választók a nagy vesztesei, hiszen a rossz politikai és geostratégiai döntések drágábbá teszik az életünket, munkahelyek, vállalkozások létét fenyegetik.

Joe Biden demokrata kormányzata pontosan tudta, hogy az Európai Bizottság a markában van, ezért 2022-ben több se kellett nekik: erőteljes nyomást gyakoroltak a gyenge, Európa érdekeit figyelmen kívül hagyó Európai Bizottságra. Ennek eredménye az elhibázott szankciós politika, az európai energetikai válság és az inflációs hullám is.

Vannak persze, akik átlátnak a szitán. Az EU tagállamainak vezetői közül Orbán Viktoron kívül Emmanuel Macron francia elnök hangoztatja az európai stratégiai szuverenitást. A két politikus Európa geopolitikai szerepéről ugyanazt gondolja: szuverén entitásként, nem az Egyesült Államok meghosszabbított kezeként tekintenek a közösségre. Csakhogy Macron liberális politikus. Így amennyire helyes „különutas” politikát és víziót képvisel általánosságban Európával kapcsolatban, nagy híve a bevándorlásnak és támogatója az LMBTQ-törekvéseknek is. Ezzel azonban kulturális és társadalompolitikai téren sodorja veszélybe Európa jövőjét. Ez a politika ugyanolyan kiszolgáltatottá teszi a kontinenst, mint geopolitikai értelemben a jelenlegi amerikai befolyás.

A nyár elején megdöbbentő volt végigkövetni a franciaországi migránslázadást, amelynek képsorai bejárták a világot. Az Afrikából és a Közel-Keletről Franciaországba ellenőrizetlenül beáramló milliós nagyságú migránstömegek már most káoszt idéznek elő, és még nem beszéltünk az állandósult nyugati terrorveszélyről. Ezt a folyamatot azonban a balliberális kormányzatok semmilyen téren nem korlátozzák, sőt még – aktuálpolitikai, szavazatszerzési okok miatt – erősítik is, így ennél csak rosszabb helyzet alakulhat ki. A Soros György által kidolgozott migránsbefogadást Macronék – ugyanúgy, ahogy Bidenék az Egyesült Államokban – egy az egyben végrehajtják Franciaországban. Európa szuverenitását ez a politika ugyanúgy veszélyezteti, ami ellen határozottan fel kell lépni. 

A kötcsei pikniken Orbán Viktor magyar miniszterelnök is arról beszélt, hogy a következő Európai Parlamentben ezért is kell megerősödnie az uniós korrupció ellen fellépő, valódi konzervatív, szuverenista jobboldali erőknek. Ezért is kell egy olyan Európai Bizottságnak alakulnia, ami egy teljesen új migrációs stratégiát alakít ki, és minél előbb tűzszüneti tárgyalásokat kezdeményez Oroszország és Ukrajna, illetve az Egyesült Államok részvételével.

Európa most nagy veszélyben van, a feladat biztonságos és gazdaságilag is erős, versenyképes Európai Uniót teremteni. Az utolsó órákban vagyunk.

A szerző az Alapjogokért Központ vezető elemzője.

Korábban írtuk