1987 derekán, a Rock a Kommunizmus Ellen című koncertsorozaton vetődött fel a skinhead-mozgalomnak távlati keretet adó, konspiratív hálózat megszervezése. A mozgalmi network a Skrewdriver 1985-ös lemezének címe után a Blood and Honour (Vér és Becsület) nevet kapta dacos keresztapjától, Ian Stuarttól. A B & H kezdetben a londoni, majd a brit skinheadeket és szimpatizánsaikat összefogó föld alatti mozgalom volt, tevékenyen szervezte a brit neonáci csoportok találkozóit és a skinhead szubkultúra személyi körének szűkösségéhez mérten sikeresen terjesztette a mozgalomhoz kötődő rasszista zenekarok albumait. 1993-ban Ian Stuart autóbalesetben meghalt, ám ez idő tájt az általa alapított hálózat már feltartóztathatatlanul kilépett a nemzetköziség aranyló színpadára, s Európa nyugati felének majd minden országában felépítette tettrekész alapszervezeteit.

A kilencvenes évek közepére a Blood and Honour nemzetközi skinhead-koncertek szervezésével és náci hanganyagok terjesztésével a fehér világ legaktívabb globális nemzetiszocialista hálózatává vált. A skandináv országok bekapcsolódásával nagyot nőtt a B & H szervezésében részt vevő aktivisták száma. Szokásokat, ünnepeket, skinhead-folklórt teremtettek, rendszeresítették a Rudolf Hess-meneteket, az április huszadiki felvonulásokat, a Szent György-napi koncerteket, az országonként eltérő módon megtartott Fehér Karácsony rendezvényeket. Ezzel egy időben erősödött meg az ausztráliai és az észak-amerikai B & H divízió. A Max Hammer néven „publikáló” (feltehetően amerikai) skinhead szerző ekkoriban vetette papírra Az előttünk álló út (The Way Forward) című pamfletet, amelyben a Blood and Honour általános célkitűzéseit ismerteti az efféle irodalomra fogékony olvasóval. Már az első sor megadja a további alaphangot, miszerint „mozgalmunk egy globális árja szerveződés, amely küzd a fehér faj túléléséért”.

A szerző véleménye szerint az europid faj végóráit éli, és lassan, de biztosan kisebbségbe szorul a saját földjén. A Blood and Honour mozgalom a hitleri nemzetiszocializmus híve, ám annak egyfajta globális átiratát vallja magáénak. A szervezet öntudatlan evoliánus módjára elveti a nácizmus germán kötődését, és a Föld összes fehér emberét felsőbbrendűnek tételezve valamiféle páneuropid – a B & H fogalmaival „pánárja” – mozgalomként kívánja vezetni a fehér népeket az „elkerülhetetlen faji és civilizációs háborúba”.

„Mivel ellenségeink is nemzetközi keretek között …neki létfontosságú, hogy mozgalmunk is nemzetközi szinten szerveződjön – szól a kemény figyelmeztetés – a hazafias xenofóbiának vége, nincs több testvérháború a fehér népek között”. Az idézetek tanúsága szerint a skinhead-mozgalom túllépett a nemzethez, annak dicső múltjához és sajátos hőseihez kötődő nacionalizmuson, és barna internacionálé létrehozatalán munkálkodik. A radikális ifjak megnyerésére a B & H megkísérli megteremteni saját nemzetközi „héroszait”, példaképeit, az Ismeretlen Waffen SS Katonától George Lincoln Rockwellen át Ian Stuartig. A leirat – mintegy gyakorlati síkra terelve a szót – indítványozza a C18 elnevezésű, az SA mintájára épülő „katonai szárny” létrehozását, illetve egy skinheadlemez-kiadó, az ISD (Ian Stuart Donaldson) Records megalapítását. (A kilencvenes évek végén az ISD Records már …ött és Amerika-szerte több tucat C18-as ifjú ellen indult eljárás.)

A kilencvenes évek elején-közepén, a szocializmus összeomlása utáni zavaros hangulatban a kelet-európai országokban különös fogékonyság jelent meg a nacionalizmus, az idegengyűlölet és a radikális gondolatok iránt. Az évtized végére az összes volt szocialista országban megjelent a Blood and Honour, és hamarosan kiépült a szerb, a cseh, a bolgár, később a szlovák majd a szlovén alapszervezet. Magyarországon 1998-ban alakult meg a Blood and Honour Hungária. A magyar B & H-ról a hazai sajtóban először 2000 szeptemberében olvashattunk, egy Szekszárd környékén megrendezett – egyébként sporteseményként hirdetett – nemzetközi skinhead-találkozó kapcsán. Az elmúlt hetekben a Blood and Honour ismét a sajtófigyelem középpontjába került, igaz rögtön az elején némi félreértés csúszott a dologba, mert a 2001-ben közhasznúként bejegyzett Vér és Becsület Kulturális Egyesület – amely a Népszabadság információi szerint a decemberi Fehér Karácsonyt szervezte – nem azonos a korábban létrehozott Blood and Honour Hungáriával, vagyis a B & H „hivatalos” magyar divíziójával. Ám bizonyára hasonló arcélű, karakterű és érzelemvilágú fiatalok tartoznak mindkét társasághoz.

Menthetetlenül.