Hirdetés

Előző héten egy időben találkozott két fontos szervezet: Strasbourgban az Európai Parlament plenáris ülése zajlott, az oroszországi Kazanyban a BRICS tagállamai üléseztek. A két szerveződés persze tartalmában és formájában is sokban különbözik egymástól, de a gazdasági semlegesség jegyében mindkettő nagyon fontos hazánk jövője szempontjából.

Miközben az Európai Unióban, úgy tűnik, folytatódik a globalista őrület, a háború, a migráció támogatása és a tagállami gazdaságokban megszorítások követelése, addig a globális Dél országainak szerveződésében egész más hangnem uralkodik. Amíg a nyugati liberális elit csak a kioktatásban hisz, ők a kölcsönös előnyök alapján történő együttműködéssel vonják szorosabbra a kapcsolatukat. Maga Charles Michel, az Európai Tanács elnöke ismerte be nemrég a sajtónak, hogy európai szinten „van egy olyan reflex, amely közel áll egyfajta kioktatáshoz”. Miközben a BRICS-hez 13 új ország kíván csatlakozni, az európai integráció egy évtizede nem bővült, és most Moldova lakossága is csak minimális többséggel szavazott a nyugati orientáció mellett.

Először kezdjük az ismerősebb tereppel, a hazánkkal szembeni politikai boszorkányüldözésben mindig jeleskedő Európai Parlamenttel, ahol most nem a magyar miniszterelnök jelenléte, hanem a jövő évi uniós költségvetés elfogadása szította az indulatokat. Nagyon érdekes pillanat volt, amikor a határkerítések építésére szánt költségvetési pénzek növelése és az EU-n kívüli kitoloncolási központok létrehozása kapcsán a szavazáson a jobboldali pártok (Patrióták, ECR, Szuverenisták) mellett az Európai Néppárt is támogató álláspontot foglalt el, az utolsó pillanatban felrúgva a korábbi megállapodást baloldali partnereivel. Ez persze aligha jelenti azt, hogy hirtelen ráébredtek volna a probléma súlyosságára, de megmutatja, hogy most már kénytelenek taktikázni. Más kérdésekben már a globalista elvárások szerint mozogtak.

A migráció kérdésében ugyanis a választók már olyan nyomást gyakorolnak az egyes tagállami pártokra, hogy az előtt a Néppárt is meghajolni kényszerül. Ugyanis a német, holland, francia és osztrák választások megmutatták, már az európai magállamokban is olyan jelentőssé vált ez a probléma, hogy a szavazók büntetik azokat a pártokat, amelyek nem kellőképp szigorúak a bevándorlási kérdések kapcsán. Nem véletlen, hogy az egyébként ízig-vérig globalista Donald Tusk is nagyon vékony pengeélen próbál egyensúlyozni: egyrészt tucatnyi befogadóközpontot nyit, másrészt hermetikusan lezárná a lengyel–belorusz határt. Az Euractiv portál szerint az EP-ben lezajló mozzanat egyenesen a cordon sanitaire (politikai kordon, amibe a Patriótákat zárták) rendszerét helyezte nyomás alá.

Korábban írtuk

Ez a lépés a baloldali–liberális–néppárti tömörülésben is komoly hullámokat vert, és oda vezetett, hogy végül október 23-án a képviselők 360 szavazattal, 233 ellenében elutasították a költségvetésről szóló állásfoglalást. Ez a gyakorlatban azt fogja eredményezni, hogy a tagállamokkal egyeztető képviselői delegáció gyengébb pozícióból tárgyalhat majd, még ha szabad kezet kapott most a megállapodás híján. A Politico már azon sajnálkozik, hogy a „jobbratolódás elleni bástyát jelentő” centrista pártok között komoly ellentétek kerültek felszínre. Ez a pillanat, úgy gondolom, megmutatta az Orbán Viktor által életre hívott jobboldali tömörülés valódi erejét az európai politika alakításában, és azt, hogy a fősodor pártjai hiába tesznek meg mindent, így is csak lassítani tudják a jobboldali fordulatot.

Keveseknek lehet meglepő, de eközben Magyar Péter pártja – amely eddig a rezsicsökkentést támadta rendületlenül – a migráció kérdésében is kimutatta a foga fehérjét. A tiszás EP-képviselők ugyanis olyan javaslatokat támogattak, amelyek szerint helyes volt a hazánkra kirótt bevándorlási gigabírság, költsenek több pénzt a bevándorlók ellátására, valamint a tervezettnél hamarabb léphessen életbe az elhibázott migrációs paktum. Úgy tűnik, Manfred Weber megkéri annak az árát, hogy Magyar Péter mentelmi jogát ne függesszék fel, és az Ursula von der Leyennel készített képek sincsenek ingyen. Most már legalább tudjuk, hogy mit jelent a „kis szuverenitás” feladása.

Miközben Brüsszelben elvennék az európai gazdáktól a területalapú támogatásokat, addig a BRICS-országok épp most akarnak létrehozni egy gabonatőzsdét Putyin orosz elnök javaslata szerint. Jól mutatja ez a két tömörülés közötti különbségeket: míg a washingtoni mélyállam befolyása alatt lévő európai globalista elit ideológiai alapú, addig a globális dél országaiból álló szervezet közös érdekeken alapuló gazdasági együttműködést akar megvalósítani. Talán nem véletlen az, hogy míg az egyiknél sorban állnak a jelentkezők, a másiknál egyre fogy a csatlakozási kedv. Jó példa erre Törökország, amely megunva az évtizedekig tartó parkolópályát, most beadta kérelmét a BRICS-hez.

A globális dél (amely az egykori kelet és harmadik világ országaiból áll) most igen látványosan fejlődik, és ezzel együtt el is kezdte megszervezni magát. Kína és India óriási gazdaságával, Oroszország, Irán és Szaúd-Arábia hatalmas nyersanyagkészleteivel, a többiek pedig hatalmas fejlődési potenciáljukkal járulnak hozzá ehhez a szerveződéshez, amely egyre leginkább egy üres lap, amire a tartalmat csak most kezdik el felskiccelni. Egyvalami biztos: ezek az országok belefáradtak abba, hogy nekik is a nyugati liberális elit mondja meg, mit szabad és mit nem. Nem szabályok nélküli világot akarnak, hanem egy olyat, aminek egy helyett sok központja volt. Bizonyos szempontból ez egyfajta visszatérés a XIX. századi „nemzetek koncertjéhez”, ahol nem senki által meg nem választott, átláthatatlan nemzetközi szervezetek diktálják a politikát, hanem a tagállami kormányok.

Jó példa erre az ukrajnai háború kérdése. Míg a nyugati világból kevesen mernek kiállni a békés rendezés mellett, addig Brazília, Kína és a globális dél 15 további országa együtt létrehozták a Béke barátai csoportosulást az ENSZ-ben, aminek ülésére három európai országot is meghívtak, köztünk hazánkat is. Mindez persze egyáltalán nem kérdőjelezi meg Magyarország nyugati elköteleződését, NATO- és EU-tagságunk vita felett áll, de a gazdasági háború és blokkosodás eddig mindig csak kárt okozott az országnak. A magyar kormány ebben a kérdésben is a békés együttműködés híve, olyan találkozási pontot kíván létrehozni, ahol háborítatlanul együtt dolgozhatnak a német autógyárak és kínai akkumulátorgyárak, miközben ebből az ország is profitál.

A világrendszerváltás jelei egyre erősebben mutatkoznak, és Magyarország eddig jól vette ezeket a kihívásokat. A 2010-es évtizedet sikerült megnyerni, a tét most az, hogy ez igaz lesz-e a következő tíz évre is. Egyvalami biztosan látszik azonban: ha győztesként akarunk kikerülni a mostani folyamatokból, nem a bezárkózás a helyes út, hanem a gazdasági nyitottság. Az elkövetkező pár napban pedig minden szem Washingtonra szegeződik majd: vajon olyan új elnöke lesz-e az országnak, aki érti ezeket a változásokat vagy sem.

A szerző az Alapjogokért Központ vezető elemzője.