Világsztár

Mester Tamás nyilatkozik. (Biztos van, aki fejben tart minden valaha volt másodvonalbeli figurát, de nekem rá kellett keresnem, hogy kicsoda.) Szóval az egy ideig az USA-ban élő énekes ezt mondta egy interjúban. „Amíg magyarul éneklünk, addig nem fogunk tudni semmit kihozni a magyar popzenéből.” Tamás szerint a magyar nyelv nem alkalmas arra, hogy popzenét csináljunk, és a hazai előadók állandóan a magyar népzenéből építkeznek.

Kicsit feszengek a témától. Szerintem – kizárólag menedzsment szempontjából – igaza van, én se hallgatok magyar popot, mert belesajdul a fejem az ostoba mondatokba. Ezért nem hallgatok magyar heavy metalt sem. Metalt nem lehet magyarul írni. A magyar egy bonyolult, részletező nyelv. Azok a tömör, rövid, bombasztikus mondatok, amik angolul ütnek, magyarul nevetségesek. A hard rock működik magyarul, a metál valamiért nem. De egy kicsit azért mégis szomorú és bicskanyitogató, amikor ez így ki van mondva. Ilyet akkor sem lehet mondani. Ez olyan, mint hogy anyád k…va. Mert hiába van benne valami, bántó erre a közösségre nézve.

Látszik, hogy külföldön élt, és nincs kötődése semmihez, ami magyar. Mert hiába igaz ez technikai szinten, ilyen alapon egy magyar írónak a XIX. század elején az lett volna a dolga, hogy németül írjon, mert a német nyelv sokkalta nagyobb piac. Nagy Ignác mégis magyarul írt, és Vörösmarty se így gondolkodott.

„Ahhoz, hogy Magyarországon valaha szülessen egy világsztár, a magyar rádióknak, az összes médiumnak fel kéne vállalnia, hogy angolul játszanak magyar előadóktól dalokat. […] A magyar nyelv nem alkalmas arra, hogy popzenét csináljunk.”

Ha szakmai szemmel nézzük, vonalzóval, van benne valami. De az apámra sem mondom, hogy anya, hagyd ott, mert a boltos fia magasabb. Mellesleg, a tősgyökeres magyar hangulatú, félévszázados Demjén-dalokra mindenki emlékszik, a Tamás nótáiból meg egyet sem tudnék megnevezni. Sőt, hát ez a fickó élt az USA-ban. Megbukott a recept, vagy világsztár, csak én nem nézek híreket?