Hirdetés

A koronavírus kapcsán sok helyütt mesterségesen gerjesztett hisztéria egyre inkább egyfajta globális főpróbának látszik az egyéni szabadságjogok drasztikus korlátozásához. Voltak, akik már idejekorán megjósolták a jelenleg tapasztalt fejleményeket.

Aldous Huxley brit gondolkodó: „A következő vagy az utána következő nemzedékben meglesz rá a farmakológiai módszer, hogy megszerettessék a szolgaságot az emberekkel, és megteremtsenek, hogy úgy mondjam, egy könnyek nélküli diktatúrát… Egyfajta fájdalommentes koncentrációs tábort egész társadalmak számára, így az emberektől valójában el fogják venni a szabadságjogaikat, de ez inkább tetszik majd nekik, mert propagandával vagy agymosással, illetve gyógyszertani módszerekkel megerősített agymosással kiölik belőlük a lázadás utáni vágyat… És ez tűnik a végső forradalomnak.” (Berkeley Egyetem, Kalifornia, 1962. március 20.)

Henry Kissinger amerikai exkülügyminiszter: „Ma az amerikaiakat felháborítaná, ha ENSZ-csapatok vonulnának be Los Angelesbe helyreállítani a rendet, holnap hálásak lesznek érte! Ez különösen igaz, ha azt mondják nekik, hogy van egy külső fenyegetés, akár valódi, akár csak proklamált, amely magát a létezésünket veszélyezteti. Akkor a világ összes népe könyörögni fog a vezetőknek, hogy szabadítsák meg őket ettől a veszedelemtől. Amitől minden ember fél, az az ismeretlen. Amikor ezzel a forgatókönyvvel szembesülnek, önként lemondanak az egyéni szabadságjogokról, hogy a világkormány garantálja a jólétüket.” (Bilderberg-találkozó, Franciaország, Evian, 1992. május 21.)

Korábban írtuk

Rockefeller Alapítvány: „A járvány alatt a nemzeti vezetők világszerte kiterjesztették a hatáskörüket, »légmentesen záródó« szabályokat és korlátozásokat léptettek életbe a kötelező szájmaszkviseléstől a testhőmérséklet-ellenőrzésig a közterek, például vasútállomások és szupermarketek bejáratai­nál. Még azután is, hogy a járvány alábbhagyott, az állampolgárok és tevékenységük szigorú ellenőrzése és felügyelete fennmaradt, sőt fokozódott (kivéve például Magyarországot – a szerk.). Hogy megvédjék önmagukat az egyre növekvő globális problémák (járványok, nemzetközi terrorizmus, környezeti válságok, növekvő szegénység stb.) terjedésétől, a vezetők világszerte erősebben kapaszkodtak a hatalomba. Az erősebben ellenőrzött világ gondolata kezdetben széles körű elfogadásra és támogatásra talált. Az állampolgárok önként feladták szuverenitásuk – és a magánélet tiszteletben tartásához való joguk – egy részét a paternalisztikusabb államok javára a nagyobb biztonságért és stabilitásért cserébe. Az állampolgárok türelmesebbnek, sőt buzgóbbnak mutatkoztak az alárendelt irányítás és felügyelet iránt, és a nemzeti vezetőknek több mozgásterük volt kényük-kedvük szerint parancsolni.” (A technika és a nemzetközi fejlődés jövőjének forgatókönyvei, 2010, 28. old.)

Most pedig egy bizonyos Jack Gold­smith, a Harvard Egyetem „konzervatív” jogtudósa egyenesen azzal érvel, hogy a járvány nyomában az amerikaiaknak nemcsak hogy szükségük van az internet szigorúbb cenzúrázására, de a szabadságjogaik további korlátozása valójában az ő érdekeiket szolgálja.

„A koronavírus arra bátorította az amerikai digitális szolgáltatókat, hogy kiemelkedjenek védekező lapulásukból. A járvány előtt közfelháborodás célpontjai voltak az uralmuk alatti élet miatt. Ma büszkén együttműködnek, és a kormány útmutatásait követve cenzúrázzák a koronavírussal kapcsolatos kártékony információkat. Bámulatos adatgyűjtési kapacitásaikat arra használják, hogy tökéletesítsék a kapcsolatok nyomon követését, a karantén kikényszerítését és más egészségügyi intézkedéseket. […] A »rendkívüli« intézkedések, amelyeket látunk, egyáltalán nem rendkívüliek. Hatalmas erők a digitális hálózatok nagyobb cenzúrájára és felügyeletére törekedtek már jóval azelőtt, hogy a koronavírus kiugrott volna a vuhani élőállat-piacokról, és a válság elmúltával ugyanezt fogják tenni. A gyakorlat, amelyet az amerikai digitális szolgáltatók folytattak a járvány alatt, nem képvisel törést a korábbi folyamatokban, hanem felgyorsítja őket. […] Bármilyen meglepően hangzik is, az online felügyelet és véleménykontroll az Egyesült Államokban már most is sok hasonlóságot mutat azzal, amit az olyan autoriter államokban találunk, mint Kína. […] A nagyobb felügyelet és véleménykontroll, valamint a növekvő állami beavatkozás trendje nálunk tagadhatatlan és valószínűleg megfordíthatatlan. A hálózati szabadság kontra ellenőrzés témájában az utóbbi két évtizedben zajló nagy vitában Kínának jórészt igaza volt, az USA pedig leginkább tévedett. Az érett és virágzó internet elengedhetetlen komponense a jelentős mértékű megfigyelés és véleménykontroll, és az egyes kormányoknak nagy szerepet kell játszaniuk ennek gyakorlatában annak biztosításához, hogy az internet összehangolható legyen a társadalmi normákkal és értékekkel. […] Amikor a válság elmúlik, nincs visszatérés a szabályozatlan »normálishoz«. Évek óta olyan világban éltünk és élünk, amelyben az online beszéd (vagyis az internetes szólásszabadság – G. I.) komoly és növekvő ártalmakat eredményezett. A kormányokat szüntelenül aggasztani fogják ezek az ártalmak, és az internetes szolgáltatók tovább fogják tágítani a sértő tartalomra vonatkozó definíciójukat, olyan algoritmusokat használva, amelyek azt még szorosabban szabályozzák majd. A nagyobb véleménykontroll általános tendenciája nem fog enyhülni.” (Internet Speech Will Never Go Back to Normal, theatlantic.com, 2020. április 25.)

Az etalon tehát a kommunista Kína. Így aztán felmérések szerint az amerikaiak többsége támogatja a koronavírus megállítását – vagyis szabadságjogaik korlátozását – célzó drasztikus kormányzati lépéseket. (Americans support drastic efforts to stop coronavirus … in poll, usatoday.com, 2020. április 3.) A britek is úgy érzik, hogy egyenesen az orwelli Nagy Testvérre – vagyis totális állami kontrollra – van szükségük a vírus legyőzéséhez. (We need Big Brother to beat the virus, thetimes.co.uk, 2020. április 20.) Churchill ugyan a demokráciát tartotta a legkevésbé rossz államformának, de tisztában volt vele, hogy a legjobb érv ellene egy ötperces beszélgetés egy átlagos szavazóval.