A démosz nélküli demokrácia rendszere összeomlott

Az október 23-i karhatalmista terror képei bejárták a világot, és undort váltottak ki minden jóérzésű emberből. A fékevesztett kegyetlenkedés azt jelzi, a hatalom pánikban van. A magyar nemzet legjobbjai most már félelem nélkül szegülnek szembe a szocialista-liberális rezsimmel, amely sarokba szorított patkányként mar bele a békés demonstrálókba. Minden ütés, minden rúgás azonban újabb fiatalt állít csatasorba. A terror paradox módon visszájára fordul, a félelem bilincseit töri szét. Egyre többen ismerik fel, hogy nincs már hová hátrálni. A démosz nélküli demokrácia szemfényvesztése törvényszerűen vezetett a nép lázadásához.

Szeptemberben csak néhány ezren voltak, októberben már tízezrek vonultak fel a főváros utcáin. A hazugság lelepleződése, majd az azt magyarázni igyekvő újabb és újabb hazugságok elemi felháborodást váltottak ki a jóérzésű magyarok millióiból, olyannyira, hogy egyszer csak elpattant a félelem bilincse, ahogy Bencsik Gábor fogalmaz a Demokrata múlt heti számában. A magyarságban föltámadt a magyar. Elkezdődött a minőség forradalma, jórészt békésen, bár helyenként utcai összecsapásokká fajulva. Utóbbiakért a felelősség kizárólag a szocialista-liberális hatalmat terheli, amely az eredendően békés fiatalokra uszította rá rohamrendőreit viperákkal, gumilövedékekkel, könnygázgránátokkal. Ők pedig védekeztek azzal, amivel tudtak. Ezért repültek a kövek, a Molotov-koktélok, ezért épültek a barikádok. A Gyurcsány-kamarilla pontosan tudta, mit tesz, amikor a karhatalommal jogellenesen kiüríttette a Kossuth teret, noha Bene László országos rendőrfőkapitány a szavát adta rá, hogy nem lesz erőszak. Ami önmagában is abszurd, egy rendőri vezetőnek normális esetben nem kell külön megígérni, hogy a beosztottjai nem fognak törvénytelenül fellépni.

Bene László hazugságban maradt. Persze miért ne hazudna az országos rendőrfőkapitány ott, ahol a kormány feje is hazudik? Ilyen közegben természetes, hogy Gergényi Péter, Budapest rendőrfőkapitánya is hazudik, amikor azt állítja, a karhatalmistáknál nem volt vipera. Hazudik itt mindenki, aki valamilyen módon kötődik a rendszerhez.

Hazudnak a liberálisok, amikor az Árpád-sávos lobogót nyilas jelképnek titulálják. A nyilasok ugyanis a nyilaskereszttel együtt használták ősi nemzeti jelképünket. A vörös-fehér (eredetileg vörös-ezüst) sávok egyébként a hivatalos állami címerben és az eredetileg a nemzet biztonságát szolgálni rendelt hivatal címerében is szerepelnek. A liberálisok nemzeti múltunkat akarják meggyalázni, bemocskolni, ahogy a turul esetében is. Nem fog sikerülni. Tüntetésről tüntetésre egyre több Árpád-sávos zászló fog lobogni büszkén, bátran.

Hazudik a balliberális média, amikor agresszív csőcselékről, randalírozó kisebbségről harsog. Október 23-án nem skinheadek, nem futballhuligánok, hanem tiszta arcú, középosztálybeli fiatalok, köztük csinos lányok vetették meg a lábukat a rendőrsorfallal szemben. Nem balhézni jöttek, hanem kinyilatkoztatni: elég volt!

Elég volt a hazugságból, a nemzeti érzés folyamatos meggyalázásából, a magyarok által megtermelt javak eltékozlásából, az erkölcstelenségből és a fehérgalléros bűnözésből! Elég volt a démosz nélküli demokráciából, amelynek sátáni jelképe volt a kiürített, nép nélküli Kossuth tér. Mondják, hogy a fiatalok a város több pontján be nem jelentett tüntetést tartottak. Lehetséges. De ha a rendőrség nem tartja be a törvényt, ha a politika nem tartja be a törvényt, ha a választási bizottságok szemet hunynak az úgynevezett apró, a voksolások eredményét úgymond nem befolyásoló törvénytelenségek fölött, akkor van-e alapja az államigazgatásnak számon kérni bármit is a megalázott polgárokon?

Törvénytelen volt az 1997-es Metész-tüntetés feloszlatása is. Megbukott-e ezért az akkori belügyminiszter, Kuncze Gábor? Emlékszünk, Pongrátz Gergelyt, a Corvin köz parancsnokát bilincselte meg a rendőrség. Ha élne, most is ezt teszik Gergely bácsival. Apokaliptikus kép lett volna az ötvenedik évfordulón.

1990 óta semmit nem sikerült elérni a törvényes és békés felvonulásokkal. Mert a balliberális hatalom semmibe vette a népfelség elvét, nép és népfelség nélkül tartotta fenn a demokrácia látszatát. Ha pedig a hatalom semmibe veszi a békés követelést, sőt törvénytelenül és agresszióval válaszol, akkor előbb-utóbb elpattan a húr. Budapesten 2006 őszén elpattant. Lehet, hogy a karhatalmistákkal szembeszálló fiatalok megsértették a törvényt, de erkölcsileg nem ők a bűnösök.

Azok a fiatalok, akik 1956 őszén fegyvert ragadtak az elnyomorító, idegen érdekeket szolgáló hatalom ellen, a korabeli jog betűje szerint köztörvényes bűncselekményeket hajtottak végre.

De merészeli-e bárki is bűnözőknek nevezni őket? Hiszen még Gyurcsány Ferenc is szemérmetlenül rájuk hivatkozik, miközben az ötvenhatosok mai utódaira uszítja pribékjeit az ebül szerzett Apró-villából, amelynek falain mi még mindig ott látjuk a magyar vért. Ott is marad az mindörökre, ahogy Mansfeld Péter is mindörökre tizennyolc éves marad, és halálában is halhatatlanul vádol.

A Gyurcsány-kamarilla provokált, mert harcot akart, hogy megfélemlítse a magyarokat. Csakhogy elszámították magukat, az események kicsúsztak a kezükből. Szándékaikkal ellentétben a provokáció ellenállást váltott ki.

Gyomorforgató, ahogy álfelháborodástól (valójában a félelemtől) reszkető hangon követelnek szinte statáriális eljárást a gyurcsányi karhatalommal szembeszállók ellen azok a baloldaliak és liberálisok, akik máskülönben a történelemben lezajlott különböző forradalmak örököseinek tartják magukat, és a francia guillotine-os mészárlást az emberiség és a haladás legnagyszerűbb eseményei között tartják számon. Rettegve kiabálnak a köztársaságot veszélyeztető szélsőjobboldali összeesküvésről, mert – Reményikkel szólva – „félnek a poroszlók”, de már senkit nem érdekelnek. Ők már a múlthoz tartoznak.

Azért mégis tegyük föl a kérdést: liberális és szocialista hölgyek és urak, hol van az megírva, hogy forradalmak csak a múltban lehetségesek? Az igazság minden történelmi korban utat tör magának. Mert csakis az tehet szabaddá minket. A szocialista-liberális rendszer a végóráit éli, a visszaszámlálás elkezdődött. Nem kell félni, nem fog fájni! Most nem lesznek guillotine-ok. Csak a hatalomnak és a befolyásnak kell búcsút mondani, és munkát kell keresni. A magyar megaláztatás, kifosztatás, eltiportatás rendszere helyére a büszke, öntudatos, hazájában tulajdonos magyarság rendszerét fogjuk fölépíteni. Ha hagyják, békésen. Ha nem… akkor is fölépítjük.