Az elképesztő megszólalások újabb adalékul is szolgálnak készülő Imre Kertész-monográfiámhoz, melynek így aligha jutok végére, hiszen a megélhetési anti-antiszemiták hetenként össztüzet nyitnak a keresztény nemzeti oldalon mindenkire, aki kicsit is ki meri dugni a fejét a homokból.

A mai (július 29.) balliberális sajtót meglehetős undorral nézegetve az eddigi legforróbb nyári napon megint csak az derül ki, hogy Orbán Viktor a közellenség, nélküle itt áldott nyugalom lenne és kirobbanó siker, talán még az egyetemes béke is beköszöntene a Földön. Bolgár György a Népszavában Orbán diszkvalifikálva című agymenésében Orbán autójának Nagy-Magyarországot ábrázoló matricájától indul, hogy Tokajon át eljusson az inkriminált Orbán-beszéd egyetlen szavához, mely szerint a baloldal „genetikailag” alkalmatlan a nemzeti fordulatra. „Aki így gondolkozik és fogalmaz, az a náci fajelmélet alapján álló rasszista”, az a „kódolt zsidózás” megbocsáthatatlan bűnét követi el, „nem emlegethet genetikát a nemzettel összefüggésben”, „egy ilyen szó kiejtése után bármelyik nyugat-európai politikus azonnal röpülne a közéletből”. Egy Béndek Péter nevű „filozófus” a Magyar Hírlapban (Orbán úr országlása elé) ugyan elismeri, hogy a jelenlegi balliberális tábort saját mondandó híján az Orbán elleni gyűlölet tartja egyben, de rögtön hozzáteszi: „Orbán úr utóbbi tíz éve a demokrácia folyamatos gyengítésének jegyében telik…” A Népszabadság Fórum-rovatában a korábban megjelent Fejtő Ferenc-cikket visszaigazolva egy olvasó kijelenti, a „genetikai” szó folytán „ezt aligha lehet másként értelmezni, mint a baloldal lezsidózásaként”. Most nem nyitnék vitát arról, hogy milyen mélységes (ön)gyűlölet jele maga a „lezsidózás” szó használata, persze a hitgyülis Hetek is lecsapott rögtön, az összefoglaló cikk (Aki Erdélyből üzen haza) adu ásza Debreczeni József „közíró politológus”, a baloldal kedvenc, renegát jobboldaliként erősen túlbecsült szócsöve, aki szerint ez a kódolt antiszemita utalás kielégíti a jobboldali lelkek elvárásait, mert ők „zömmel fogékonyak” az ilyen célzásokra. Persze tudom én, amit ugyancsak a mai napon is megerősít a Szonda Ipsos felmérése a Népszabadságban, hogy az MSZP törzsszavazóinak tábora az alacsonyan iskolázottak és az ötven év felettiekből kerül ki, de azért nem hiszem, hogy a balliberális lapokat feltétlenül ezek a törzsszavazók írják, szerkesztik és – olvassák. Az Élet és Irodalomban Széky János Rárontás elleni orvosság című cikkében Orbán Viktor szóvarázslói képességéről értekezik, és arra lyukad ki, hogy Orbán mondatainak nincs egyértelmű jelentése „az egész anyanyelvi közösség számára”, vagyis Orbán mindig azt mondja, amit közönsége éppen hallani szeretne tőle. A cikk befejezése: „Ennek a félreértésnek a jegyében pedig (a baloldal, Sz.Sz.P.) megsértődött Kun Bélán és Rákosin (érdekes módon az 56-os forradalom eltiprásán nem). A sértődöttséget visszhangzó sajtóegyszerűsítések olvastán viszont komoly szellemi emberek véltek antiszemitizmust felfedezni a tirádában, holott nyoma se volt benne. Miáltal a következő beszéd publikuma még biztosabb lehet abban, hogy a »komcsik« ugyanazok, mint akik 1919-ben, 1948-ban, 1956-ban meglepetésszerűen támadtak, és még antiszemitáznak is. És megint elölről.” 2006 tavaszától kezdve négy évig (vagy sokkal tovább) ez így is lesz, Lendvai Ildikó mérgét vehetjük rá. Ugyanebben az ÉS-számban Rádai Eszter közölt terjedelmes interjút Debreczeni József „politikai elemzővel”, aki szegény Baxtert oly nagyra tartja, hogy „a populista veszéllyel szemben ma ő testesíti meg a parlamentáris alternatívát. Politikailag némiképp zavarba ejtő, majdnem perverz a dolog, de kénytelen vagyok rokonszenvezni vele.” Majdnem perverz?

Genetikailag a kérdés megoldódni látszik. Még hat nemzedék, és itt van 2205. Múzeum, megnézni utolsó magyar. Szőrös lesz, karikalábú, mögötte jurta, kezében tüzes-vizes palack, TOKAJI felirattal.