Az egyik politológus azt írja, megnövekedett a kis pártok zsarolási potenciálja. Óráról órára változik a helyzet, zúg a fejem a nyilatkozatoktól, elemzésektől. A balliberális sajtó a tőle megszokott és elvárható módon ontja a nyaloncok mocskos és aljas, kárörvendő és lesajnáló cikkeit. Az írott és elektronikus média tele van Dávid Ibolyával. Ennek a hétnek ő volt a főszereplője – némi képzavarral: a bűnbaknő. „Kitapétázhatja a falat Ibolyával” – viccelődik az újságos, miközben átveszem a lapköteget. Új információ nincs, csak beszámolók a választás éjszakájáról, és persze latolgatások, statisztikák mindkét oldalon.

Mert hát két oldal van, Ibolyán és törpe pártján kívül ezt mindenki érzi és tudja. Akármint próbálunk udvariasabban fogalmazni, itt a Jó és a Rossz, a Múlt és a Jövő csap össze, ha tetszik, az új Élet és a nyomorúságos Halál. A papírszobrok már életre keltek, és most öntik őket vasba, osztályharcba. A külföldi „közvélemény” valószínűleg semmit sem ért az egészből, az olasz választási küzdelem elnyomta a mi tragikomikus mini-választásunk csetepatéit. A nemzeti oldallal nem éppen rokonszenvező Financial Times röviden úgy foglalta össze a tét lényegét, hogy a milliárdos Gyurcsány a globalizmus híve, Orbán pedig a magyar gazdaságot védelmező álláspontot képviseli. Ez érthető módon elkerülte a balliberális médiaguruk figyelmét, mi, becsületes és értelmes magyarok pedig eddig is tudtuk. A Reuters Gyucsánynak, mint milliomossá vedlett ifjúkommunistának a sikerét méltatja, aki Tony Blair mintájára modernizálta pártját, bár hozzáteszi, az ellenzék szerint egyszerűen mocskos (sleazy) limuzinszocialista, aki csak a gazdagokat segíti. Mi ezt pontosan tudjuk, kár, hogy szerencsétlen szavazói másképp gondolták. Nagyon kínos meglepetés várja őket, amikor eltűnnek az IGEN, MSZP vörös plakátjai, és szertefoszlanak az ígéretek.

Orbán Viktor ismét államférfihoz méltó módon viselkedett, bármiként alakul is a második félidő, nem rajta múlt. A balliberális médiahatalom olyan iszonyatos nyomás alatt tartotta négy éven át, mintha ő lett volna hatalmon. Megbélyegzése és állítólagos diktátori, sőt királyi vágyainak ostorozása sajtóközhely lett, mindent elkövettek, hogy levadásszák. De nem járt jobban a Fidesz vezérkara sem, legutóbb Mikola Istvánnal játszatták el a sapkás-sapkátlan nyúl szerepét, és közben felépítették Ibolyát, a Vasladyt, aki a modern és szalonképes konzervatívizmus megtestesítője, aki majd 2010-re végre újjáépíti az antalli örökséget. (És „konstruktív ellenzékiként” majd akár Sólyom László utóda is lehet.) Ó, igen, az antalli örökség, a makulátlan jogállamiság, a korrupciómentes és szociális piacgazdaság…. micsoda elpuskázott és hazug tizenhat év volt ez!

„Nincs kormányváltó hangulat” – ezt szajkózták a közvélemény-kutatók és a különböző médiumok. Mi ugyan ezt másképp tapasztaltuk országjárásunk során, de hát mi tényleg rosszabbul éltünk, és Kóka János szerint meg is érdemeltük. Ami számomra igazán felfoghatatlan, az Budapest, és különösképp Pest masszív vörössége (és sárgasága), persze nem narancs- hanem citromsárgasága. Mert érteni vélem az egykori szocialista nehézipari városok makacs reménységét. De akik végigszenvedték Demszky tizenhat éves ámokfutását és a főváros teljes balkanizálódását, azok miben reménykednek? Olyan félelmetes nekik Orbán, akit Debreczeni József nemes egyszerűséggel balkáni lótolvajhoz hasonlított? Hallottam, hogy egy roma nő azt mondta, azért nem szavaz Orbánra, mert Orbán valójában Orsós, vagyis cigány. Arra nem tudott válaszolni a hölgy, ha szerinte (ahogyan a nagyon romapárti balliberális suttogó propaganda folyamatosan állítja) Orbán cigány, akkor miért nem őt támogatja. Csak. És akkor miért áll vajon egy cigány mögé a köztudottan nacionalista, soviniszta, kirekesztő, rasszista, antiszemita, irredenta jobboldal? Csak.

A kettős állampolgársággal kapcsolatos népszavazás megmutatta, hogy nagyon súlyos a helyzet. A magyar nemzet itt, Csonka-Magyarországban kisebbségbe szorult. A Fidesz megkísérelte megszólítani a másik Magyarország minden számottevő rétegét, mindenkit, akit nem vettek meg kilóra, mindenkit, akinek borsódzik a háta, ha az MSZP és az SZDSZ véletlenül Istent, hazát, nemzetet, családot emleget. Mi hittünk az evangéliumi tanításban, hogy az igazság szabaddá tesz, és csak az a valódi szabadság, amely nem hazugságra épül.

Még nem tudom, mi lesz a végeredmény. De azt biztosan tudom, mi győztünk, mi fogunk győzni, mint 1956-ban. Csak nehogy fél évszázadot kelljen várni az eredményhirdetésre.