Wessel és Floyd

Nem térdelünk, és nem lengetjük a kart. Bejárta az internetet az a fotómontázs, amin egy 1938-as angol–német és egy 1940-es magyar–német focimeccs előtt a játékosok sorfala látható. Az első képen a németek és az angolok egységesen lendítik a magasba kinyújtott jobb karjukat a nácik által bevezetett tisztelgésre. A második képen – de csak részben – ugyanez látható. A német focisták kart emelnek, a magyarok azonban leeresztett karral, feszesen állnak. Nem lengetnek. A történeti hűség kedvéért jegyezzük meg, hogy két beszari partjelzője között a belga játékvezető sem lendíti magasba a karját.

Eltelt nyolcvan év, és a magyarok ezúttal a térdelést tagadták meg a magyar–ír focimeccs előtt, ellentétben az írekkel – és sok mindenki mással. Mi a közös a két eseményben? Egy szó: a rasszizmus. A náci rasszizmust alaposan kielemezte és súlyosan megbüntette a világ. Az új típusú, fekete rasszizmussal szemben azonban csak kevesek mernek föllépni. Miről is van szó? Amerikában rendőri intézkedést követően meghalt egy elfogott bűnöző, aki történetesen fekete bőrű volt, de nem ezért fogták el, hanem azért, mert bűncselekményt követett el. Az ügyből hatalmas politikai kampány kerekedett: Black Lives Matter! Azaz: (Csak) A Feketék Élete Számít!

Azért a zárójeles kiegészítés, mert ha valaki erre Amerikában azt merné mondani, hogy All Lives Matter!, horribile dictu: White Lives Matter!, azaz: Minden Élet Számít!, vagy kimondani is szörnyű: A Fehérek Élete Számít!, azt előbb-utóbb meglincselnék, és szinte biztos, hogy a bíróság börtönre ítélné. Mivel az egész politikai hisztériának az alapja egy vitatott rendőri eljárás, aminek semmi köze nem volt az elfogott etnikai hovatartozásához, az ebből kinőtt zsaroló mozgalom valójában egyre inkább egy újfajta, fehérellenes rasszizmusnak tekintendő.

Innentől félelmetes a párhuzam, mert aggasztóan emlékeztet a George Floyd halálára alapozott kultusz arra, amit a nácik Horst Wessel halálából építettek föl. Floyd egy kábítószeres bűnöző volt, Wessel sem volt jobb, egy prostituált miatt lőtték le. Mindkettőből hőst, sőt mítoszt csinált az aktuális propagandagépezet.

Nem lengetünk, és nem térdelünk.

Már nem is ajánlatos térdelgetni, mert könnyen tarkón lőheti az embert egy antirasszista. Figyeljünk csak: „Azon gondolkodtam, milyen fantasztikus lenne revolvert fogni minden fehér ember fejéhez, aki utamba kerül, eltemetni a testüket, megtörölni véres kezeimet, majd bármiféle bűnös érzés nélkül továbblépni. Azzal az érzéssel, mintha egy rohadt nagy szívességet tettem volna a világnak.”

Ezt dr. Aruna Khilanani pszichiáter mondta a nagy tekintélyű Yale egyetemen tartott előadásában. Ezt is mondta: „A fehér emberek megfélemlítve érzik magukat, amikor a fajok kérdését hozzuk fel. Úgy érzik, köszönetet kell mondanunk nekik mindazért, amit értünk tettek. Összezavarodtak, és mi is.” Továbbá: „Arra kérünk egy elmebeteg, erőszakos ragadozót, aki azt hiszi, hogy szent vagy szuperhős, hogy vállaljon felelősséget. Nem fog megtörténni. Öt lyuk van az agyukban.”

Az eredeti nácizmus a par excellence zsidóban találta meg minden bajok ősforrását, amire a zsidóság kiirtásának szándékával válaszolt. Nem sokon múlott, hogy a szándék százszázalékosan megvalósuljon. Most az újnácizmus a fehér emberben találta meg az ősellenséget, és úgy fest, hasonló megoldásban gondolkodik. Wessel és Floyd: NSDAP és BLM. Nincs különbség. Már nincs. Riadó.