Már azt hittük, elbujdokolt, miután meglátta magát azokon a rettenetes óriásplakátokon, de nem, a tönkretett frizurájú ex-Gyurcsányné is berobbant múlt hétvégén az őszbe.

Hirdetés

Na jó, inkább csak amolyan fáradt pukkanás volt ez, végtére is semmi olyat nem mondott évadnyitónak szánt locsogásában, amit előtte Marxtól, Lenintől, Rákositól, Kádártól, Apró nagytatától vagy Piroska mama exvejétől ne hallottunk volna korábban: eltörölni az alkotmányos folytonosság jegyében megalkotott keresztény és magyar Alaptörvényt, elkobozni a tehetősek (régebben burzsoák, kulákok, reakciósok, miegyebek) vagyonát, kirekeszteni a magyarok harmadát, akiknek szülőföldje idegen uralom alatt nyög.

Az irigység, a gyűlölet, a keresztényüldözés és a nemzetellenesség bolsevik programja százötven éve változatlan, legfeljebb hirdetőik komolyan veendőségében van különbség.

Miként a Dobrev-Gyurcsány-féle idegenszívűek által a magyarságból erdélyiként nyilvánvalóan kitagadott Tamási Áron mondotta 1939-ben A magyar szellem harmadik rendje című előadásában, „a kommunizmus bosszút csinál a szociális igazságból, az alkotó nemzeti közösség helyébe egy örök társadalmi utópiát tett: a világtestvériséget. Az egyéni szabadságot bűntény gyanánt torolja meg és a munka értékét a materializmus elvének alapján ítéli meg, mellyel a lelki nemesség és a szellemi fejlődés számára temetőt csinál. S azoknál, akik a baloldal szelídebb színeit hordják: ott sem változik lényegesen ez a helyzet, csak az erély és elszántság hiányzik és a modor nem tragikus, hanem operettszerű.”

Éppen ilyen operett-kotkodálást hallhattunk hétvégén az ex-Gyurcsánynétól. Megszoktuk, ismerjük, megvetjük. Persze ex-Gyurcsányné soha nem kerül olyan helyzetbe, hogy bármiről is döntsön a magyar élet bármely vonatkozásában, de még így is, harsány kacagás mellett is nehéz visszafogni az indulatot az irracionális magyargyűlölet láttán, amivel megfosztaná elemi, természetes joguktól idegen uralom alatt élni kényszerülő honfitársainkat, és erőszakkal elvenné sikeres honfitársaink tulajdonát.

Klári kittyom, édes tyúkom bizony ezt hozta von Haus aus, ezt szívta magába a véreskezű nagypapa által zabrált villa falai között.

Az ilyképp szocializált Gyurcsány-Dobrev házaspár a 2004. december 5-i pontosan ugyanígy, a kétigenes népszavazást megelőző gátlástalan magyarellenes kampánnyal lépett rá a 2010-es Waterloóhoz vezető útra, és szemlátomást olyan ősi, olyan mély, olyan engesztelhetetlen bennük ez a gyűlölet, hogy több mint húsz évvel később sem tud szabadulni tőle az immár alanyi jogúvá vált Dobrev. Reménytelenül beleragadt a gyurcsányizmusba.

Mindez egészséges elmével, ép pszichével, magyar szívvel érthetetlen, értelmezhetetlen, felfoghatatlan. Szerencsére a Szűzanya – Dobrev exférjének Rákosit idéző primitív szellemeskedésével ellentétben – nem a kezét vette le Magyarországról, hanem ezt az irtóztató házaspárt meg a szektájukat a nyakunkról.

Ex-Gyurcsányné, Kálmán Olga, a folyton a normális hangerő fölött izguló Molnár Pitbull Csaba, a kisebbik énjével fotózkodó Gréczy meg a többi immár egyre gyorsuló örvényléssel tűnnek el a politikai lefolyóban.

Kapcsolódó cikkünk