Zelenszkijt saját szövetségesei csalták lépre

Zelenszkij washingtoni drámáját számtalan szemszögből elemezték, a szakértők okokat és magyarázatokat keresnek arra, hogy miként siklott félre egy olyan sajtóesemény, amely a protokoll szerint néhány perc erejéig vette volna igénybe a tárgyaló feleket, mielőtt zárt ajtók mögé húzódva a találkozó érdemi részének nekikezdenek.

Zelenszkij pártfogói szerint Trump csapdába csalta az ukrán elnököt, azonban a találkozóról készült felvételek tanúsága szerint Zelenszkij saját maga kreált olyan kommunikációs szituációt, amely végül a feszült szóváltáshoz vezetett. Tény azonban az is, hogy Trump elnök ki nem állhatja Zelenszkijt, ezt pedig éreztette is vendégével. Egy minimális politikai és diplomácia érzék birtokában azonban az ukrán elnök elkerülhette volna a konfrontációt és az asztalon levő dokumentum aláírásával kedvezőbb helyzetet teremthetett volna országa lakói számára.

Zelenszkijből azonban mindenféle politikai képesség hiányzik.

Képtelen helyesen felmérni saját és országa helyzetét a Trump-érában. Alapvetően arra lett kondicionálva, hogy Biden szunyókálása mellett Blinken külügyminiszter menedzseli az amerikai-ukrán tárgyalásokat. A korábbi washingtoni szereplései alkalmával mindig az volt a szerepe, hogy egyetértsen azokkal, akik őt támogatták és tanácsokkal ellátták. A legendagyártás hazugságai ellenére ugyanis Zelenszkij sosem vált igazi politikussá. Ő ma is csak egy színész – nem színművész –, aki a biztonsági korlátokon belül és védőhálóval a talpa alatt játssza szerepét. Korábban sosem volt zökkenő, ugyanis éppen azokkal ült le tárgyalni Washingtonban vagy Brüsszelben, akik felépítették a hős imázsát, akik a kezébe adták a szövegkönyvet. Trump elnökségével azonban új forgatókönyv került terítékre, amelyben Zelenszkijnek csak epizódszerep jutott.

Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy január óta Trump és J. D. Vance számára minden hírszerzési anyag szabadon elérhető. Pontosan tudják, hogy a demokraták hogyan karolták fel Zelenszkijt elnöksége elején és állították a háborús gépezet szolgálatába. Jó esély van arra, hogy a demokrata tisztviselők belső jelentéseit is olvasták az ukrán elnökről, amelyek a maradék tekintélyét is apró darabokra törték. Trump és Vance szemében tehát a demokraták kesztyű-bábjaként jelent meg a rosszul öltözött ukrán. Így is bántak vele.

Zelenszkij pedig nem tette maga számára könnyebbé a helyzetet. Február 28-án úgy érkezett az USÁ-ba, hogy fogalma sem volt arról, hogy mi fog történni, mit kéne mondania. Segédkerekek nélkül próbált biciklizni, aminek a vége az lett, hogy meglazult fogakkal indult haza Kijevbe. Kárörvendeni azonban erkölcsi okokból tilos! Ugyanis egy valódi emberi tragédia bontakozik ki a szemünk előtt. Ennek a szerencsétlen figurának teljesen mást ígért a Biden-féle csapat. Valamikor 2020-21 tájékán elhitették vele, hogy a következő nyolc évben a demokratáké lesz a hatalom, ott állnak mögötte egészen addig, amíg Oroszország kapitulál. A prógnózis nem vált be. Zelenszkij pedig magára maradt.

Jó lett volna, ha Zelenszkij is tekintetbe vette volna az új helyzetet. Mármint, hogy a vele szemben ülők tudják, hogy ő kicsoda valójában. A követelőző hangneme pedig nem a bátorságáról, hanem politikai vakságáról árulkodik. Nem látta, hogy falnak rohan. Trump és Vance pedig nem álltak útjába, amikor látták, hogy éppen politikai öngyilkosságra készül. Végül bevégeztetett. A háttérben valószínűleg már az ukrán elit is arról egyeztet, hogyan lehetne egy olyan embert előtérbe tolni, aki képes Trumpal tárgyalóasztalhoz ülni.

A kérdés mindössze az, hogy az európai vezetők mit akarnak még kicsikarni az ukrán elnökből.

Jelen sorok írója éppen a napokban készített interjút Lezsák Sándorral (ami a szerdán megjelenő Demokratában lesz olvasható – a szerk.) , aki visszaemlékezései szerint maga is megtapasztalta, hogy a nyugat mennyire álságos, főként, ha kelet- és közép-európai országok sorsáról van szó. Zelenszkij tehát még nem tudja, de Európa további ukrán katonák élete árán szeretne a tárgyalóasztalnál helyet kapni magának. Jó eséllyel az eredeti megállapodás úgy szólt a Biden-adminisztrációval, hogy Európa és az USA közösen támogatják Kijevet Moszkvával szemben. A háború végén pedig a két kimerült ország romjai felett megosztoznak az euroatlanti szövetségesek. Oroszország azonban nem omlott össze, 2024 novemberében pedig jött Trump, aki egy kockásfüzet lapján összeszámolta az amerikaiak kiadásait, majd úgy döntött, hogy a veszteségek minimalizálása érdekében kiszáll a bukó projektből. Természetesen Európa kárára.

Az európai kormányok mögött álló vállalati csoportok azonban nem azért öntötték a pénzt Macron, Ursula von der Leyen politikai karrierjének egyengetésébe, hogy végül egy centet se lássanak az ukrajnai üzletből. Most befolyásos és meglehetősen ideges mágnások biztatására a teljes brüsszeli elit felállt Zelenszkij mögé, hogy háborúban tartsák az országot.

Addig kell erőltetni a háborút, amíg Európa valahogy helyt nem kap a tárgyalóasztalnál.

Az ügy magyar tanulsága, hogy nagyon nagy jelentősége van annak, hogy ki képvisel egy adott országot a nemzetközi érintkezésben. Zelenszkij képtelen uralkodni az indulatain, ami oda vezetett, hogy Washington felfüggesztette a fegyverszállítást Kijev számára. Reméljük, sosem tudjuk meg, hogy mi lesz abból, ha egy viselkedészavaros figura kerülne a kormány élére Magyarországon!