Zöld nukleáris energia, a sötétzöld ideológia egyik mumusa

Az ENSZ most Dubajban megrendezett 28. éghajlatváltozási konferenciáján (COP) olyan kérdés került középpontba, és olyan nyilatkozatot fogadott el számos ország – többek között Magyarország –, amelynek a globalista zöldideológusok biztosan nem fognak örülni. Az elfogadott nyilatkozat szerint 2050-re a 2020-as szinthez képest meg kell háromszorozni a nukleáris erőművi kapacitásokat, mivel közép- és hosszú távon így csökkenthető leggyorsabban és leghatékonyabban – a növekvő energiaigény mellett – a jelentős szén-dioxid-kibocsátású fosszilis tüzelőanyagtól (szén, gáz, olaj) való függés.

Amint arra Orbán Viktor miniszterelnök úr is utalt pár héttel ezelőtt, a nukleáris energia, a megújuló erőművek és a villamos energia tárolása jelenti a jövő karbonsemleges, tervezhető zöldátmenetét, amely túl azon, hogy hozzásegít az egészséges és természetes élethez, garantálhatja számunkra az ellátásbiztonságot, a megfizethető energiát és a regionális energiahatalmi pozíciót. A magyar kormány ezért is támogatja Paks I. erőmű üzemidő-hosszabbítását, valamint a Paks II. beruházást, mivel ezek legkésőbb 2050-re – a növekvő energiaigény mellett is – biztosítanák Magyarország villamosenergia-ellátásának mintegy 50 százalékát, ami az addigra megépülő megújuló kapacitások, illetve a tárolók révén azt is jelentheti, hogy Magyarország ellátása teljes egészében karbonsemleges lesz.

A globalista (sötét)zöld ideológia mindent elkövet a nukleáris erőművek leállítása érdekében, hivatkozva az egyes katasztrófákra, tekintet nélkül arra, hogy lesz-e megfizethető áram, amelynek hiánya társadalmi és gazdasági káros következményekkel jár (lakossági bizonytalanság, lassuló gazdaság, munkanélküliség, egészségügyi és szociális intézmények energiahiánya), illetve hogy karbonsemleges lesz-e: hiszen a rendszer-bizonytalanságot újabb fosszilis energiával pótolják. Erre példa Németország.

Mielőtt azonban belemegyünk a világban zajló trendekbe és megnézzük, hogy milyen előzményei voltak a dubaji nyilatkozat elfogadásának, szükséges pár dolgot tisztázni a nukleáris energiatermeléssel kapcsolatban. A nukleáris erőművek termelése karbonsemleges, nincs szén-dioxid-kibocsátása, változó költsége ezért sokkal alacsonyabb, mint a fosszilisaké. A nukleáris erőművek alaperőművek, vagyis állandó termelésbe vonhatók, nincsenek kitéve külső időjárási változásoknak, hanem folyamatosan (éjjel-nappal) képesek termelni, és így pótolhatatlan elemei az energiamixünknek. Természetesen, mint minden veszélyes üzem esetében, sajnálatosan ezek működésében is bekövetkeztek katasztrófák, elég itt utalni Csernobilra vagy Fukusimára, ugyanakkor pont ezen egyedi, ritkán előforduló esetek világítottak rá a biztonsági előírások szigorításának, illetve újabb előírások rögzítésének szükségességére, amelyeket a nukleáris erőművek létesítésénél és üzemeltetésénél be kell tartani. Betartásukat kiterjedt illetékességgel számos nemzetközi és európai hatóság, hivatal és szervezet, mint a WANO, folyamatosan ellenőrzi.

Nukleáris erőművekből meg tudunk különböztetni hagyományosakat, mint például a 2000 megawatt teljesítményű Paks I. vagy a 2400 megawattosra tervezett Paks II., illetve úgynevezett – jelenleg még projektfázisban lévő – SMR (kis moduláris reaktor) technológián alapuló erőműveket, amelyeket – persze ugyanolyan engedélyeztetési előírások mellett – úgy lehet könnyen elképzelni, mint kis „dobozos termék” atomerőműveket 300-400 megawatt kapacitással (atom-tengeralattjárókon, illetve északi-tengeri jégtörő hajókon már működnek).

Hogy mi zajlik a világban? Az USA óriási nukleáris erőművi fejlesztésbe kezdett, és uránbehozatalát megtöbbszörözte például Oroszországból. Franciaországban, ahol a fogyasztás 65 százalékban a nukleáris villamosenergia-termelésen alapul, az EdF bejelentette, hogy hat újabb reaktort terveznek üzembe állítani, illetve kettőt Nagy-Britanniában, de akár kivitelezőként, akár beszállítóként részt vesznek indiai, lengyel és cseh projektekben is. Belgium jelenleg tárgyalásokat folytat a francia Engie energetikai céggel arról, 2080 megawatt összkapacitású Doel 4., illetve Tihange 3. üzemidejét ne csak tíz, hanem húsz évvel hosszabbítsa meg a francia társaság. Svédországban a törvényhozás november végén felemelte az országban létesíthető erőművek és telephelyek számát, mivel úgy látják, hogy a növekvő energiaigény mellett a nukleáris erőművek képesek a fosszilis energiahordozóktól való függőség csökkentésére, és terveik szerint 2035-ig két új hagyományos atomerőmű meg fog épülni.

Lengyelországban a villamosenergia-termelés 71 százaléka szénalapú, hét százaléka pedig földgáz. Lengyelország a fosszilis energiahordozóktól való függőség, illetve a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése érdekében szintén a nukleáris energia felé fordult. A lengyel energetikai óriás, a PEJ szeptemberben megállapodást írt alá az amerikai Westinghouse-zal és a Bechtellel egy hagyományos nukleáris erőmű építésére, idén júliusban pedig az illetékes lengyel minisztérium a KGHM Polskának hat SMR erőműre adott ki engedélyt.

Mi a helyzet Németországban, ahol a (sötét)zöld ideológia győzött? Fukusima után átgondolatlanul csökkentették a nukleáris kapacitásokat, és legvégül idén áprilisban az utolsó három – Németország fogyasztásának hét százalékát még mindig fedező – blokkot is lekapcsolták. Eredmény: szénbányák újranyitása, a földgázalapú erőművek üzemidő-hosszabbításának engedélyezése, valamint a villamosenergia-termelés 45-50 százaléka idén fosszilis alapú.

Ebből látszik, hogy a magyar kormány már rég nagyon jól megérezte a nukleáris erőműveknek mint a racionális zöldátmenet meghatározó alapköveinek a fontosságát a megújulók és a tárolók mellett. A nukleáris erőművek lekapcsolása mint a (sötét)zöld ideológia egyik követelése zsákutca és kudarc. A dubaji nyilatkozat segíthet sikerülhet elrugaszkodni a zöldideológiától, illetve arra is lehetőséget teremt, hogy a nukleáris projektek finanszírozását megkönnyítse, és így hatékonyabban és gyorsabban épüljenek ezek a kapacitások a zöldátmenet érdekében.

A szerző az Alapjogokért Központ energiapolitikai tanácsadója.