Orbán Viktor miniszterelnök a 2023. november 18-án tartott Fidesz-kongresszuson egyértelműen elutasította a globalista, meggondolatlan és mindenfajta koherenciát nélkülöző zöldideológiát, és helyette felvázolta a magyar energiaszuverenitást és egészséges életet szem előtt tartó, racionális zöldenergia-stratégiát.

Ennek keretében meg kell teremteni Magyarországon egy új, modern, természetbarát gazdaságot, amelyben nemcsak a karbonsemleges áramtermelés, hanem a tárolás is döntő jelentőségű. Magyarország benevezett ebbe a versenybe.

Hirdetés

Ha a miniszterelnök szavait egy nemzeti energiastratégia keretein belül kellene értelmeznünk az előttünk álló feladatok tekintetében, akkor a következő részcélokat határozhatnánk meg: a) energiaszuverenitás: minél kisebb arányban függjünk az importált energiahordozóktól, elsősorban a földgáztól, b) továbbra is legyen biztosítva a lakossági és ipari fogyasztóknak a megfizethető, rezsicsökkentett energia, c) sikerüljön betölteni egy regionális energiahatalmi pozíciót és d) mindezt gazdaságosan és a környezetvédelmi szempontok figyelembevételével érjük el.

A villamosenergia-termelés oldalán ez egyértelműen azt jelenti, hogy fenntartani, illetve növelni kell a nukleáris kapacitásokat – összhangban a 28. ENSZ klímacsúcson elfogadott nyilatkozattal –, illetve a megújuló termelői egységeket.

A nukleáris erőművek termelése karbonsemleges, működési költsége fajlagosan alacsonyabb, mint a fosszilis (szén-, földgáz-) erőműveké. Az atomerőművek alaperőművek, vagyis állandó termelésbe vonhatók, nincsenek kitéve külső időjárási változásoknak. Ennek fényében egyértelmű az a kormányzati szándék, miszerint a Paks I. erőmű üzemideje hosszabbodjon meg, a Paks II. beruházás pedig valósuljon meg.

Korábban írtuk

A nukleáris erőművek esetében ugyanakkor érdemes kitekintenünk az egyes eszközökön (tengeralattjárókon, illetve északi-tengeri jégtörő hajókon) már működő, de polgári felhasználásra jelenleg még projektfázisban lévő úgynevezett SMR- (kis moduláris reaktor) technológiára is. Ezeket leginkább kisebb „dobozos” atomerőműként kell elképzelni 350-400 megawatt kapacitással. Mérete mintegy két futballpályát tesz ki. Egységes, jól körülhatárolható szabványosítása miatt egyszerűbb és gyorsabb – de ugyanolyan szigorú – engedélyezési folyamaton eshetnek át, mint a hagyományos atomerőművek. Európában jelenleg a Rolls-Royce jár az élen ilyen projekt kifejlesztésében, de vannak már orosz, kínai, amerikai példák is. A világ gazdaságai versengenek ezért a lehetőségért, hiszen az energiabiztonság és a zöldátállás egyik versenyképes eszköze lehet. Lengyelország például, amely a 71 százalékban szénalapú fosszilis villamosenergia-termelését ki szeretné váltani karbonsemleges technológiával, hat ilyen SMR-projektre adott ki engedélyt. Hazánknak hatalmas versenyelőnye van például Lengyelországgal szemben: képzett, jól felkészült szakemberállomány áll rendelkezésünkre, van kellő mélységű szakmai tapasztalatunk, Lengyelország pedig még csak most kezdi nukleáris programját a nulláról felépíteni. Érdemes lehet Magyarországon is megfontolni az SMR-technológia bevezetését, de semmiképpen nem a paksi atomerőművek helyett, azok alternatívájaként, hanem éppen kiegészítésükként.

A megújuló energiatermelési kapacitásokat növelni kell, és ebben a tekintetben nem állunk rosszul: 2023-ban uniós viszonylatban is arányaiban kiemelkedően, 1632 megawattal nőtt a hazai napelemes kapacitás, így az idei évre elértük a 5,65 gigawattot, vagyis teljesülhet a Nemzeti energia- és klímatervben (NEKT) kitűzött cél, hogy 2030-ra teljesítsük a 12 gigawattot. A kormány tavaly év végén megkönnyítette a szélturbina beruházásának feltételeit, mivel a szélenergiának is helye van az energiamixben, ugyanakkor hazánk földrajzi adottságai miatt mind a szél-, mind pedig a vízenergia kihasználhatósága erősen korlátozott . A geotermia kutatásában, illetve felhasználásában van még többletlehetőség, különösen hazánk gazdag adottságai miatt, ugyanakkor látni kell, hogy a fúrás, a kitermelés, a hő- és villanyhasznosítás még kockázatokat rejt magában.

Az áramtárolás tekintetében érdemes megkülönböztetnünk a rendszerszintű tárolókat, tehát azokat, amelyek a villamosenergia-rendszer stabilitásának, egyensúlyának fenntartásához szükségesek, illetve a kereskedelmi célúakat, amelyek az energiakereskedelem kiegészítő eszközei. A rendszerszintű tárolók megfelelő technológia, illetve méret mellett tökéletes alternatívái lehetnek a rendszerszintű fosszilis (gáz-, szén-) erőműveknek, így ha egységnyi finanszírozási forrás áll rendelkezésre, érdemes elgondolkodni, hogy milyen arányban legyenek elosztva fosszilis erőművek és tárolók megépítésére, figyelemmel arra is, hogy a fosszilis energia kiváltásával csökken hazánk földgázimport-igénye is, így növekszik energiaszuverenitásunk (ez hatványozottan igaz persze a hazai földgáztermelés egyidejű felfuttatásával). Minél több tároló igénybevétele esetén egyre kevésbé kell napos időjárás mellett az atomerőműveket leterhelni. A mai megoldások már nemcsak a fizikai tárolásra épülnek (mint pl. szivattyú-víztároló), hanem az akkumulátoron alapuló technológiák megfelelő intenzitással képesek letárolni és a hálózatra is kiadni a szükséges energiát. A világban óriási verseny zajlik: Kína évente 5 gigawatt tárolói kapacitást állít be, az USA 4 gigawattal jár mögötte, tavaly év végén pedig Olaszország jelentette be, hogy négy évre elosztva csaknem 18 milliárd euró állami támogatásban fogja részesíteni a tárolói szektort EU-s jóváhagyással. A NEKT azzal számol, hogy 2026-ig a hazai tárolói kapacitás a 600 megawattot, 2030-ig pedig az 1 gigawattot fogja elérni. A tárolók létesítéséhez állami támogatásokat lehet igénybe venni, illetve a Magyar Energia- és Közműszabályozási Hivatal (MEKH) határozata szerint 2024. január 1-től átmeneti 100 százalékos átvitelidíj-kedvezményben részesülnek. Ezen a ponton érdemes kiemelni a múlt héten kormányzati támogatással elindított napelemtárolói programot is, amely – helyesen – ebbe az irányba tesz kezdő lépéseket.

A hálózatfejlesztésre – különösen a megújuló kapacitások előretörésével – továbbra is oda kell figyelni. Hiába vannak ugyanis karbonsemleges termelői egységek, tárolók, új ipari beruházások, ha nem jut el az energia A-ból B pontba. Az átviteli és elosztói hálózatot meg kell erősíteni, támogatni kell, mind a rendszerstabilitás érdekében, mind pedig azért, hogy minél több termelői egység tudjon a rendszerre csatlakozni.

Az elektrifikáció hazánkban a régiós mezőnyben is előrehaladott, támogatják a kormányzat különböző közlekedési, lakossági támogatási programjai, illetve az energiahatékonysági beruházási támogatások.

A miniszterelnök által meghirdetett racionális és nem ideologikus zöldstratégia lehetővé teheti, hogy hazánk energiaszuverenitása növekedjen (csökkentve a külső függést), regionális energiahatalmi pozícióba kerüljünk (gondoljunk például a most megalakuló magyar–szerb–szlovén regionális áramtőzsdére), az ipari fogyasztók rezsije csökkenjen (legutóbb a MEKH határozatával 32-52 százalékban mérséklődtek a rendszerhasználati díjak), és az EU legalacsonyabb lakossági tarifái, amelyek hazánkban vannak érvényben, továbbra is megmaradjanak.

Ez lehet az új, modern, természetbarát magyar gazdaság.

A szerző az Alapjogokért Központ energiapolitikai tanácsadója.