Át kell állítani a váltót

– Legutóbb Bécsben találkoztunk, az Osztrák Szabadságpárt családi fesztiválján. Megállapítottuk, hogy nagyon sok a közös vonás Ausztria és Magyarország családpolitikájában. Időközben a magyar kormány egy sor újabb családtámogatási intézkedést vezetett be. Ugyanakkor egyes országok Európában a fenyegető demográfiai katasztrófát a tömeges illegális bevándorlással kezelnék. Mi a véleménye erről?

– Ezek a fejlemények olyan irányba mutatnak, amelyeket mi, szabadságpártiak kereken elutasítunk, és amelyektől a magam részéről évtizedek óta óva intek mindenkit: nemcsak a fenyegető szociális bomba miatt, amelyet ez a folyamat eleve magában rejt, hanem alapvetően is.

– Mire gondol?

– Azért harcolok, hogy Ausztria és Európa összességében megőrizze a karakterét, az identitását, a sajátosságait, amelyeknek mi valamennyien, és túlzás nélkül az egész világ sokat köszönhet. Ezért dolgozunk mi, szabadságpártiak, és ezért küzd továbbra is elszántan az osztrák szövetségi kormány.

– Többször említette, hogy nagyra értékeli Magyarország bevándorláspolitikáját, különös tekintettel a 2015-ös évre, amikor megállítottuk az illegális beözönlést. Ami nekünk sikerült, miért nem sikerül Európának?

– Egyrészt vannak olyan, elsősorban baloldali ideológiák, amelyeknek végső célja, hogy az egyes népeket, államokat és nemzeteket az összes sajátosságukkal együtt feloldják, majd nemzetek feletti képződményekkel helyettesítsék. Másrészt vannak a technokraták, akik minden kifejezett cél nélkül egyszerűen közönyösek a népekkel és nemzetekkel szemben. Ezeknek a technokratáknak mindegy, hogy Németországban a németek, Franciaországban a franciák, Magyarországon a magyarok döntenek-e a hazájukról, vagy mások, mindegy, hogy ők alkotják-e a többséget, vagy sem. Az ő világnézetük egy állítólagos „tiszta célszerűség” talaján áll, amellyel arra jutottak, hogy az ősi nép nélkül is képes valamilyen népesség „az üzletet gazdaságilag lendületben tartani”. Márpedig ez illúzió, ahogy a tömeges bevándorlás sok gazdasági hátránya is egyértelműen mutatja.

– Lehet ezt a hibás bevándorláspolitikát a küszöbönálló EP-választásokon korrigálni?

– A választóknak egész Európában megvan a lehetőségük arra, hogy május 26-án a Merkel–Macron–Juncker-kurzust és vele együtt a felelőtlen 2015-ös bevándorláspolitikát is leváltsák. Ennek a hibás meghívópolitikának, a Willkommenspolitiknek a tetőpontja óta eltelt már néhány év, de a következményeit az emberek, a bűnügyi statisztika és a szociális rendszerek még évtizedekig viselni kénytelenek. A küszöbönálló európai parlamenti választás a lehető legjobb alkalom arra, hogy a fiaskóért felelős politikusokat elküldjék. Ez a legvilágosabb üzenet: ha a választók leváltják őket és a kurzusukat.

– Hogy lehetne Európa erősebb? Az Európai Egyesült Államok hívei szerint a nemzetállamok ideje lejárt. Ön hogy gondolja?

– A nemzetek Európája a jövő, amely megőrzi a kontinens sokszínűségét és kulturális gazdagságát, nem pedig legyalulja. Egy Európa, amely a lényeges feladatokra és stratégiákra koncentrál, és alapvetőnek tekinti a szubszidiaritás elvét (a problémát lehetőleg azon a szinten kell megoldani, ahol keletkezett). Olyan Euró­pát szeretnénk, amelyik megvéd. Ez volt Ausztria soros EU-elnökségének mottója is. Egy Európát, amely a lényeges kérdésekben elismeri a tagállamok szuverenitását, például szociális vagy adózási területen. Olyan öntudatos államokat szeretnénk, amelyek a szerződé­seiket maguk kötik, nem pedig az eurokraták diktálják le nekik.

– Sokak szerint az EP-választás valódi tétje, hogy a bevándorláspárti vagy a bevándorlásellenes erők kerülnek-e többségbe. Milyen veszélyeket jelent az illegális bevándorlás a kontinensre?

– A legnagyobb rizikó az, hogy hosszú távon kisebbségbe kerülhetünk a saját hazánkban. De már önmagában ennek a demográfiai veszélynek a hangoztatása is szélsőjobboldali szitoknak minősül a baloldal szemében. Közben a tények magukért beszélnek: 2015-ben Ausztriában a lakosság ötödének volt migrációs háttere. 2018-ban már a negyedének. A 2016–2017-es tanévben a bécsi közoktatási intézményekben a diákok 51,2 százalékának már nem német volt a beszélt nyelve. A muszlim népesség aránya Ausztriában az 1971-es 0,3-ról mára nyolc százalékra nőtt. A tudományos akadémia prognózisa szerint ha nem változik semmi, 2050-re a muszlimok aránya a jelenlegi nyolc százalékról kerek húszra nő, Bécsben pedig 14-ről 30 százalékra. A török elnök, Erdogan 2017-ben felszólította a külföldön élő törököket, hogy három gyermek helyett ötöt hozzanak világra. Ezzel azt fejezte ki: „Ti vagytok Európa jövője.” Mi más jövőt képzelünk el a kontinensünk számára.

– Egyes európai politikusok szerint a bevándorlás alapvető emberi jog.

– Nem, a bevándorlás nem emberi jog, és nem is keletkezhet olyan, az államokra jogilag rákényszeríthető végrehajtási kötelezettség, mint amilyen az ENSZ globális migrációs csomagjának elfogadásakor fenyegetett. Nekünk minden ilyen idegen határozat elfogadását meg kell akadályoznunk, Ausztria szuverenitását hosszú távon védenünk és garantálnunk kell. Ez a mi felelősségünk és kötelességünk az osztrákok érdekében. Ez az oka annak, hogy elértük: Ausztria ne szavazza meg az ENSZ migrációs csomagját.

– Mit kifogásoltak legfőképp?

– A paktum az önrendelkezés ellen irányult, Ausztria szuverenitása ellen, és tartalmilag ellentmondott a közös kormányprogramunknak.

– Ma az a benyomása az embernek, hogy Európa kettészakadt. Azokra az országokra, amelyek a bevándorlást valami nagyon jó dolognak tartják, és azokra, amelyek óriási fenyegetést látnak benne. Hogy lehet ezeket az országokat közös nevezőre hozni?

– Az EU egy ideje erősen megosztott, ezen nem lehet csodálkozni. A határok féktelen megnyitásával, a migránsok beengedésével, ami utat nyitott a terrorista merénylők számára is, ájultság és félelem keletkezett. A migráció minden bizonnyal a XXI. század sorskérdése. Ha Európa ezen megbukik, mert nincs abban a helyzetben, hogy hatékonyan megvédje a határait, eljátssza az összes hitelét. Ez remélhetőleg hamarosan a „refugees welcome”-politikusok számára is világos lesz.

– Van még egy megdöbbentő jelenség. Európa sok országában felszámolják a keresztény értékeket, hagyományokat, szokásokat és szimbólumokat. Meg­gyalázzák a templomokat, a temetőket. Magyarországon azt mondják, még az ateisták is keresztények abban az értelemben, hogy keresztény kultúrkörben nőttek fel, keresztény gyökereik vannak. A baloldali politikusok közben a muszlimok érzékenységére apellálnak, akik viszont kevéssé toleránsak a keresztényekkel szemben. Vajon hol húzódik a határ a vallásszabadság és az önfeladás között?

– Ez a baloldal egyik legnagyobb hazugsága.

– Vagyis?

– Hogy a több tolerancia az iszlámmal szemben őket is toleránsabbá teszi velünk szemben. Ennek azonban semmi jele. Épp ellenkezőleg. Egy egyszerű összehasonlítás mindent elárul: a kereszténység szívében, Rómában számtalan mecset működik. Mekkába, a muszlimok szent városába viszont a keresztények be sem léphetnek. Amikor a hetvenes években a muszlim vendégmunkásoknak nem volt imahelyük, megengedték nekik, hogy az egyik legjelentősebb keresztény katedrálisban, a kölni dómban imádkozzanak. Hasonló eset ellenkező előjellel elképzelhetetlen lenne. Ezen el kellene gondolkodni.

– Hogy menthetők meg a keresztény értékek? Mit kellene tenni?

– Az értékeket nem lehet elrendelni vagy előírni. Vagy vannak, vagy nincsenek. Amit tehetünk, hogy megvalljuk a kereszténységünket, keresztény értékeinket, amelyek a kontinensünket jellemzik és naggyá tették. És példát mutatunk öntudatos értékítéletünkről, keresztény kultúránkról. Mert ma gyakran épp az ellenkezőjét tapasztaljuk.

Profi akció volt

Valamely nyugati titkosszolgálat akciója állhat a Strache bukásához vezető botrány mögött.

– Éspedig?

– Más kultúrák, más vallások iránt nagy a tisztelet és az érdeklődés, miközben a sajátunkat lebecsülik, vélt vagy valós árnyoldalaira hivatkozva hibát keresnek benne.

– A magyar miniszterelnök szerint az osztrák modell, jelesül hogy két jobboldali párt, az Osztrák Néppárt (ÖVP) és az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) együtt kormányoz, minta lehetne más európai országok számára is. Vajon ez a modell működhetne például Németországban is?

– Magától értetődően működhetne. Ehhez azonban elengedhetetlen lenne, hogy Nyugat-Európában a már csak a nevükben konzervatív pártok újra valós értékeik alapján gondolkodjanak. Az elmúlt évtizedekben sokan közülük a „jobboldallal vívott harccal” voltak elfoglalva, amihez a baloldali pártok hathatós támogatást nyújtottak, hogy a jobboldali pártokat a demokratikus erőtérben kriminalizálják, és ezáltal a politikai közepet egyre inkább balra tolják. Ezzel az elhibázott politikával először szakítaniuk kell a konzervatívoknak, ám épp Németországban ez nem lesz könnyű egy olyan CDU-nak, amely a migráció tekintetében 2015-ben már szinte balról előzte a Zöldeket.

– A választás tétjéről már beszéltünk. Milyen eredményt vár? Létrejönnek-e új pártcsaládok az EP-választásokat követően?

– Az európai parlamenti választás egy döntő váltóállítás a kontinens jövőjét illetően. Nagyon bizakodó vagyok, hogy mindenütt sikerül Európában a hazaszerető harcostársainkkal erős szövetséget kötni, kimagasló választási eredményt elérni és végül egy erős frakciót létrehozni az Európai Parlamentben. Főtitkárunk és csúcsjelöltünk, Harald Vilimsky már most is nagyszerű teljesítményt nyújt ahhoz, hogy a választás után mindenkinek, aki meg akarja védeni és őrizni Európát és népeit, döntő beleszólása legyen a kontinens jövőjét érintő kérdésekbe.