Profi akció volt
Valamely nyugati titkosszolgálat akciója állhat a Heinz-Christian Strache bukásához vezető botrány mögött a Die Pressének nyilatkozó titkosszolgálati források szerint. De ha tényleg így van, kinek állt érdekében a botrány, és mi vezetett a Szabadságpárt vesztéhez?
Az osztrák titkosszolgálatok már az Osztrák–Magyar Monarchia idején Kelet és Nyugat kapujának őrei voltak. Így maradt ez a hidegháború alatt is, és hasonló szerepet töltött be a 2002-ben létrejött Alkotmányvédelmi és Terrorizmus Elleni Harcért Felelős Szövetségi Hivatal (BVT) is. A liberális világrendbe sokáig tökéletesen besimuló Ausztriában azonban 2017-ben drámai fordulat történt. Az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Németország és Franciaország legnagyobb bánatára a választásokon győztes Osztrák Néppárt nem a baloldallal, hanem a radikális Osztrák Szabadságpárttal (FPÖ) kötött kormánykoalíciót. Az érintett országokat és titkosszolgálataikat különösen aggasztotta, hogy a Heinz-Christian Strache vezette párt 2016 decemberében hivatalos együttműködési megállapodást írt alá a Vlagyimir Putyinhoz kötődő Egységes Oroszország párttal, korábban pedig számos alkalommal egyértelművé tették, hogy ellenzik a Moszkva elleni nyugati szankciókat, és céljuk a közvetítés a felek között. A Szabadságpárt kiváló moszkvai kapcsolatait jól mutatja, hogy 2018 augusztusában Karin Kneissl szabadságpárti külügyminiszternek az ausztriai Gamlitzban tartott esküvőjén maga Vlagyimir Putyin is tiszteletét tette.
Ennél is nagyobb aggodalmat váltott ki azonban a nyugati szolgálatokból, hogy az Osztrák Szabadságpárt számos tagja kezdte fiatalon a politikai pályafutását különféle extrém jobboldali szervezetekben, és sokan közülük máig megőrizték kapcsolataikat régi bajtársaikkal. Aggodalmuk csak fokozódott, mikor a koalíciós tárgyalások eredményeképp az FPÖ megszerezte a belügyi és külügyi tárcát, és a baloldali osztrák sajtóban hírek kezdtek megjelenni arról, hogy egyes régi radikálisok a közigazgatásban kaptak munkát.
Az FPÖ vezette belügyminisztérium és a belügyminiszternek elszámolással tartozó, de független szervezetként működő BVT között már 2017-ben feszültté vált a viszony, miután az FPÖ képviselői terjeszteni kezdtek egy dokumentumot, amelyben különböző visszaélésekkel gyanúsították meg a titkosszolgálatot. Noha a vádlista nem volt nyilvános, osztrák lapok szerint szerepelt rajta az Ausztriában hírszerzési célokból legyártott, Észak-Korea által megrendelt biankó útlevelek ügye is, amikből a BVT közvetítésével a dél-koreai titkosszolgálathoz is eljutott néhány darab. Az ügy a koalíciós partnerek között is feszültségeket szült, hiszen a BVT élén hagyományosan az Osztrák Néppárthoz kötődő vezetők álltak, és általában a párt emberei kapták az alacsonyabb kulcspozíciókat is.
Át kell állítani a váltót
2018. február 28-án aztán Herbert Kickl szabadságpárti belügyminiszter utasítására a Szabadságpárhoz kötődő Wolfgang Preiszler által vezetett, de korábban csak utcai bűnözők elkapására szakosodott rendőri egység razziát tartott a titkosszolgálatnál, amelynek során számos dokumentumot lefoglalt. Az ügyből botrány lett, a parlament pedig vizsgálatot indított.
Idén május elején aztán a szélsőjobboldali csoportokat megfigyelő egység vezetője, Sybille Geissler egy parlamenti vizsgálóbizottsági meghallgatáson azt állította, hogy a razziára azután került sor, hogy visszautasította a szabadságpárti belügyminiszter kérését dokumentumok átadására.
Az ügy nyomán a nyugati partnerszolgálatok BVT-be vetett bizalma megingott. Az amerikai, brit német, holland és francia titkosszolgálat elkezdte visszatartani a különféle információkat az osztráktól, amire az hasonló lépéssel válaszolt. Ennek súlya nehezen értékelhető alul, hiszen a szolgálatok együttműködése elengedhetetlen a nemzeti határokon átívelő radikális iszlamista és neonáci szervezetek elleni harchoz.
2018 májusában az európai titkosszolgálatok visszamondták a BVT meghívását egy tanácskozásra, ahol az Identitás Generáció aktivitásáról és nemzetközi kapcsolatrendszereiről osztottak meg egymással információkat. Júliusban pedig nem kaptak meghívót az Európai Unió titkosszolgálatainak vezetőit tömörítő berni klub gyűlésére, ahol – sajtóinformációk szerint – egy kémgyanúval megvádolt orosz diplomata ügyéről tanácskoztak. Pár hónappal később fel is függesztették Ausztria tagságát a berni klubban, Putyin elnök fent említett esküvői látogatása után pedig a német Die Pressében cikk jelent meg, amelyben névtelenül nyilatkozó német titkosszolgák állították, hogy a Szabadságpárt orosz kapcsolatai miatt már ők sem adnak ki információt osztrák kollégáiknak.
A helyzet a 2019. március 15-én az új-zélandi Christchurchben elkövetett mészárlás után tovább romlott. Egy vizsgálat szerint ugyanis a Szabadságpárt 48 tagja, illetve alkalmazottja állt valamilyen kapcsolatban az Identitás Generációval, amelynek tagjaival az ellenzéki média utólag hamisnak bizonyuló vádjai szerint a merénylő korábbi ausztriai látogatása során találkozott.
Hogy a színfalak mögött mi történt, minden bizonnyal soha nem fog kiderülni. Valószínű azonban, hogy a Sebastian Kurzra gyakorolt nemzetközi, elsősorban német nyomás vezetett odáig, hogy a kancellár 2019. április 3-án jogi lépéseket tett, hogy saját ellenőrzése alá vonja a BVT-t, kiszakítva ezzel a szervezetet a Szabadságpárt ellenőrzése alól. Mint ahogy az sem kizárt, hogy Sebastian Kurzot valójában nem érte váratlanul a Strache-ügy, mert valakik jó előre jelezték neki, hogy hamarosan megszabadítják a külön utakon járó társbérlőtől.