Az ártatlanság vége

Greta Thunberg még mindig csak 22 éves, és a szemünk előtt nőtt fel. 2018-ban, tizenöt éves korában a világ sapkás, copfos, sárga esőkabátos diákaktivistaként ismerte meg, aki inkább emlékeztetett egy svéd ifjúsági regény hősére, mint átlagos tinilányra. Teljes nevén Greta Tintin Eleonora Ernman Thunberg már akkor sem volt átlagos, ahogyan azt második keresztneve is mutatja, amit Hergé nyomozó képregényhőse után kapott a szüleitől. Édesanyja nem mellesleg egy hazájában ismert opera-énekesnő, édesapja pedig színész, akik úgy mesélték tinédzser lányuk „eredettörténetét”, mint akik jól ismerik a média és a szórakoztatóipar működését.

A sztori szerint Greta Thunberg nyolcéves korában hallott először a klímaválságról. Mindent elolvasott a témában, és három évvel később már annyira aggódott a Föld jövőjéért, hogy depressziós lett, nem beszélt, nem evett, tíz kilót fogyott. Később szelektív mutizmussal (a szorongásból fakadó némasággal), kényszerbetegséggel (OCD) és Asperger-szindrómával diagnosztizálták. Ez utóbbi, saját bevallása szerint, segít neki „feketén-fehéren” látni a dolgokat, és arra ösztönözte, hogy teljes erejével a klímaválság elleni küzdelemre tudjon összpontosítani. Mielőtt berobbant volna a köztudatba, otthon vezetett be változtatásokat. Miután megtudta, hogy „a hús-, tej- és tojástermelés rendkívül fenntarthatatlan és szennyező folyamat,” vegán lett, és megfogadta, hogy nem vesz többé új dolgokat és nem utazik repülővel, így is csökkentve ökológiai lábnyomát.

Greta Thunberg 2018. augusztus 20-án mutatkozott be klímaaktivistaként, amikor kilencedikes korában úgy döntött, egészen a szeptember 9-i parlamenti választásokig nem megy iskolába, ehelyett minden tanítási napon a törvényhozás (Riksdag) előtt fog tiltakozni országot sújtó hőhullámok és erdőtüzek miatt egy „Skolstrejk för klimatet” („Iskolai sztrájk a klímáért”) feliratú táblával. Később egyre többen követték a példáját Svédországban és világszerte, megszületett a Fridays for Future (Péntekek a jövőért) mozgalom, amelynek lényege, hogy a diákok péntekenként iskola helyett tüntetnek, hogy cselekvésre bírják a politikusokat a klímaváltozással szemben.

A svéd tinédzser minden szokatlanságával – vagy éppen amiatt – világszenzáció lett, a gyerekek és tizenévesek körében sztár, a nyomásnak engedő politikusok és intézmények pedig belementek, hogy komoly tényezőként kezeljék. Greta Thunberg lett a fiatalok lázadásának szimbóluma, aki az ENSZ-ben olvasott be a világ vezetőinek kiabálva – emlékezetes „hogy meritek?” (How dare you?) felkiáltása hamar elmémesedett – megmutatva, hogy íme, az új generáció, amely megalkuvás nélkül áll ki a Föld jövőjéért ahelyett, hogy csak megmagyarázná, mit miért nem lehet megcsinálni. Margaret Atwood írónő Jeanne d’Archoz hasonlította, a Time magazin pedig 2019-ben az Év emberének választotta.

Kétségtelen hatása volt a politikára mindennek, hiszen világszerte úgy érezték a politikai erők, nincs más választásuk, mint „bezöldülni”, ha más nem, legalább gesztusok szintjén. Érdemes megjegyezni, hogy Donald Trump akkori és mostani amerikai elnököt sosem hatotta meg a Greta-jelenség, tőle nem teljesen váratlan módon inkább viccet csinált belőle és arra biztatta, foglalkozzon a dühkezelési problémáival.

Aztán az egész zöldlázat egyszerre felváltotta egy másik láz: a koronavírus-járvány. A környezetvédelem hevében égő közvéleménynek hirtelen nagyobb aggodalmai lettek, az ökológiai lábnyom csökkentésénél fontosabb lett a számára, hogy mindig legyen elég eldobható maszkunk.

A koronavírus-járvány vége felé már nem Greta Thunberg volt a klímaaktivisták aktuális sztárja, új társaság borzolta a kedélyeket. Megjelentek a Just Stop Oil és az Extinction Rebellion aktivistái, akik egyre agresszívabb akciókkal és vandalizmussal hívták fel magukra a figyelmet a nyugati országokban. Akadályozták a forgalmat, odaragasztották magukat az aszfalthoz, értékes festményeket rongáltak meg, és sorolhatnánk. Ha most az olvasóban felmerül, hogy „nahát tényleg, ilyen is volt, hová tűntek egyszeriben,” az nem véletlen. Mind Greta Thunberg, mind pedig az előbb említett, zömében hasonlóan jól szituált családokból érkező radikális aktivisták új ügyet találtak maguknak: két éve ugyanis ismét fellángolt a palesztin–izraeli konfliktus.

A radikális klímaaktivisták tehát palesztinpárti aktivistákká vedlettek át, ami elsőre nem hangzik törvényszerűnek, bár annyiban azért nem teljesen váratlan, hogy az addig is létező, bár a mostaninál kevésbé intenzív palesztinpárti szervezetek és a klímaaktivisták egyik fő bevételi forrása egyaránt a Soros-hálózat. Van, aki szerint szellemi rokonságról is beszélhetünk: Jean Messiha, a francia Éric Zemmour 2022-es elnökválasztási kampányának szóvivője úgy fogalmazott, nemcsak a zöld szín közös bennük, hanem „a társadalomhoz való totalitárius hozzáállás is”.

Ma azt látjuk, hogy bár Greta Thunberg jelenleg is rendszeresen felbukkan különböző környezetvédelmi tüntetéseken, fő ismertetőjele már nem a sárga esőkabát – bár ezt persze kora is indokolja azért –, hanem a kufija, az arab kendő. Már 2023-ban azt skandálta társaival a stockholmi izraeli nagykövetség előtt, hogy „tiporjuk el a cionizmust!”. Ez az üzenet azért jócskán túlmutat a palesztin civil áldozatokért való aggodalmon, és megállapítható, hogy Greta Thunberg a tinédzser éveivel együtt a politikai ártatlanságát is végképp maga mögött hagyta. Már nem arról volt szó, hogy meg kell menteni a copfos lányok jövőjét a gonosz felnőttektől.

Greta Thunberg sötétzöld eszmetársai amúgy az elmúlt években kétségtelen kreativitással, bár egy kicsit azért zavarosan kötötték össze alapértelmezett ügyüket a palesztinokéval, a gázai tűzszünet követelését a nyugatiak által okozott ökológiai válsággal. A brit olajcéget, a BP-t már nem csak azért utálták, ami, hanem mert „hasznot húz Izrael gyarmatosító népirtásából”.

Idén nyártól szintet léptek az akciók, amelyekhez Greta Thunberg is csatlakozott. Júniusban részt vett a „June 2025 Gaza Freedom Flotilla” nevű hajós akcióban: a brit zászló alatt hajózó Madleen nevű segélyhajóval indultak el Szicíliából Gázába. A hajót az izraeli haditengerészet nemzetközi vizeken lefoglalta, és a fedélzeten tartózkodó aktivistákat – köztük Thunberget – őrizetbe vették és később deportálták. A sors iróniájaként repülővel. E hónap elején pedig a „Global Sumud Flottilla” nevű, több tucat hajóból álló konvoj is hasonló célból indult. Körülbelül 40-45 hajó, több mint négyszáz aktivistával azon volt, hogy megtörje az izraeli tengeri blokádot Gázánál. Az izraeli erők nemzetközi vizeken több hajót lefoglaltak, és a rajtuk utazókat őrizetbe vették.

Greta Thunberg és társai később azt állították, hogy a svéd aktivista nem kapott elég vizet és élelmet, ágyi poloskákkal fertőzött cellában aludt, sőt, megverték, megrángatták és arra kényszerítették, hogy csókolja meg az izraeli zászlót. Eközben állítólag le is fotózták, bár ezek a képek azóta sem láttak napvilágot.

A brit konzervatív The Spectator nemrég megjelent véleménycikke keményen bírálta az egész Greta-jelenséget. A szerző szerint Greta Thunberg az éretlenek és ostobák ikonja, azoké a diákoké, akik ma úgy skandálják a palesztinpárti „a folyótól a tengerig” jelmondatot, hogy jó eséllyel fogalmuk sincs, melyik folyóról és melyik tengerről van szó. Sárga kabátos korában pedig azok a politikusok hajoltak meg előtte, akiknek katasztrofális környezetvédelmi intézkedései miatt Európa-szerte fellázadtak a gazdák.

Greta Thunberg számára a húszas éveibe való belépés azt is jelentette, hogy a világ szemében már nem egy dühös kislány, hanem felnőtt. De ezzel együtt is megmaradt jellemző tulajdonságának a harciasság és a sebezhetőség kontrasztja, hiszen hiába nagykorú, továbbra is egy alig százötven centi magas, vékony, különböző mentális betegségekkel küzdő lányról van szó. Ha ő állítja azt, hogy az izraeli hatóságok megrángatták, annak más az optikája, mint ha egy férfi mondaná. A Greta-jelenség most is foglalkoztatja az elemzőket, hiszen bár felvállalt egy új ügyet is, továbbra is százszázalékos aktivistaként tűnik föl, aki nem akarja influenszerkedéssel és irreleváns médiaszereplésekkel építeni magát. Tulajdonképpen érthető, miből fakadtak évekkel ezelőtt a Jeanne d’Arc-párhuzamok.

A felnőttkorral viszont az is együtt jár, hogy kritikusai sokkal kíméletlenebbek is lehetnek, mint korábban. Greta Thunberget gyakran érik bírálatok amiatt, hogy politikai állásfoglalásai mögött nincs alapos tudás, ismeretei felületesek. Kínos helyzetbe került akkor is, amikor egy posztjában palesztin foglyok mellett állt ki, a fotóválogatásba pedig bekerült egy izraeli túsz képe is. Felmerül, hogy a svéd aktivista radikális állásfoglalásai és akciói mögött nem a saját szilárd érvei vannak, hanem különböző csoportok hatása. Ez év elején például a Marokkó és Algéria közti politikai konfliktusba nyúlt bele – utóbbi ország narratíváját követve bírálta „Nyugat-Algéria marokkói megszállását”. Ne érezze magát rosszul az olvasó, ha nincsenek részletes ismeretei erről a konfliktusról, mert az emberek zöme így van vele. Okkal feltételezhetjük, hogy ez igaz Greta Thunbergre is, aki láthatóan híján van annak a megfontoltságnak, ami távol tartja az embert attól, kínos helyzetbe hozza magát. Még ha elhisszük is neki, hogy kellően alaposan tájékozódott a helyzetről, és így jutott az ENSZ álláspontjával ellentétes véleményre, akkor is felmerül a kérdés, hogy mi keresnivalója van egy svéd aktivistának két tőle teljesen idegen észak-afrikai nép konfliktusában. Ez a sztori mostanra nagyrészt elfelejtődött, az viszont nem, hogy a cionizmust kárhoztató Greta Thunberg új barátokat is szerzett akcióival, például a Hezbollahot. A szervezethez kötődő Al-Khandiq portál például arról érkezett, hogyan lett Nyugat üdvöskéjéből a világ igazságtalanságai ellen harcoló aktivista, aki ideológiai fenyegetést jelent a Nyugatra és Izraelre.

Akárhogyan ítéljük is meg Greta Thunberg épp aktuális álláspontját és az általa képviselt ügyeket, egyvalami biztos: jóval kockázatosabb terepre érkezett, mint az iskolakerülés. A klímaválság esetében ugyanis még rá lehet fogni, hogy a túlzó állásfoglalás is megbocsátható, hiszen ott a megalkuvást nem ismerő ifjonti év, és különben is csak jó lehet az ügy; aki nem ért egyet, az környezetszennyező vagy nyárspolgár. Csakhogy még ha akkor – Greta Thunberg szavaival élve – valóban „szupererő” volt, hogy feketén-fehéren látta a dolgokat, a geopolitika valóságában ez már inkább veszély.