Jöhet a kétes ukrán élelmiszer

Támogatta a tejtermékek, a húsok, húskészítmények, a friss gyümölcsök és zöldségek védővámjának csökkentését vagy eltörlését az Európai Unió Külügyek Tanácsának kereskedelmi ügyekkel foglalkozó formációja (Trade configuration of the Foreign Affairs Council), az Európai Bizottság javaslatára.

A döntés előzménye az Európai Unió és Ukrajna között már 2014-ben, vagyis közvetlenül a Majdan-puccs után sietve aláírt és 2017. szeptember 1. óta hatályos úgynevezett „mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi övezetről” (deep and comprehensive free trade area, DCFTA) szóló egyezmény, melynek felülvizsgálatáról, azaz Kijev számára kedvező további önfeladó lazításokról idén június 30-án állapodtak meg a felek. Ennek végrehajtása a most bejelentett újabb liberalizálás, ami jó Ukrajnának (pontosabban az ukrajnai mezőgazdaságot uraló nyugati multinacionális agrárvállalkozásoknak), és kifejezetten rossz, sőt, veszélyes az uniós tagállamok mezőgazdasági termelőinek.

A lépés illeszkedik abba a sorba, amelynek egyes elemei gyanúsan az európai mezőgazdaság teljes ellehetetlenítését célozzák. Kezdve az igyekezettel, hogy a génmanipulált növények és állatok termesztése, illetve tenyésztése – ma még tagállami hatáskörű – tilalmi jogát elvonják; folytatva a sort a rendkívül szigorú uniós termelési feltételeket hírből sem ismerő harmadik világ termékeinek Európára zúdításával; egészen addig a politikáig, amely a közös agrárpolitika forrásainak visszavágására törekszik – nyilvánvalóan Európán kívüli multinacionális érdekek szolgálatában. Reményre csak az ad okot, hogy Tanács mandátuma lehetővé teszi, hogy a tagállamok opt-outtal tilthassák bizonyos NGT- (új génkezelési technikákkal termesztett) növények termesztését.

A „mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi övezetről” szóló egyezmény, vagyis a DCFTA célja a hivatalos formula szerint „hosszú távú, kiszámítható és kölcsönös kereskedelmi keret létrehozása Ukrajna csatlakozási folyamatának tágabb kontextusában” – vagyis Brüsszelben szinte eldöntöttnek tekintik Ukrajna belátható jövőben megvalósuló EU-tagságát, teljességgel figyelmen kívül hagyva az ezzel szemben álló józan, alapos érveket és az egyes országok csatlakozási folyamatának uniós jogi kereteit, ideértve különösen az egyhangú döntés szükségességét. Van és süket bányalóként mennek előre a semmibe.

Mindez a brüsszeli narratíva szerint megerősíti „az EU rendíthetetlen és sokoldalú támogatását Ukrajna iránt, miután Oroszország három évig kiprovokálatlan és indokolatlan katonai agressziót folytatott. Katonai és pénzügyi segítséget nyújtunk Ukrajnának, de a kereskedelem liberalizációjának előmozdításával is segítenünk kell őket. Mind az EU, mind Ukrajna profitál a vámok eltörléséből, ami fenntartható gazdasági stabilitáshoz, tartós kereskedelmi kapcsolatokhoz és Ukrajna további integrációjához vezet az unióval.”.

A „kiprovokálatlan és indokolatlan katonai agresszió” természetesen önmagában tökéletes ellentéte a valóságnak, hiszen a fegyveres konfliktust megelőzték a nyugatról finanszírozott Majdan-puccs, majd a kelet-ukrajnai oroszok ellen elkövetett brutális atrocitások, provokálatlanságról tehát véletlenül sem lehet beszélni.

De ez csak a hamis narratíva – ezt megszoktuk. Ennél sokkal súlyosabb és veszélyesebb az európai mezőgazdaságot érintő megállapodás tartalma, az ugyanis, bár homályosan utal nem konkretizált, kölcsönösen életbe léptethető „robusztus védelmi mechanizmusok” beépítésére, valójában arra irányul, hogy, amint azt nyíltan le is írják, felgyorsítsák a vámok eltörlésének folyamatát, és egyre szélesebbre terjesszék ki a vámmentességet az Európai Unió és Ukrajna közötti kereskedelemben. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy már jövőre a tejtermékek, a friss zöldség és gyümölcs, a hús és húskészítmények vámterhelését jelentősen csökkentik, és a baromfi, a cukor, a tojás, a búza, a méz, a kukorica is jöhet az egyes termékekre speciálisan megállapított mennyiségi korlátig. Ezeket a korlátokat pedig megemelnék, a cukor esetében például húszezerről százezer tonnára, vagyis ötszörösére.

Ezen túlmenően bár a megállapodás elvileg kölcsönösen tiltja exportvámok kivetését, Ukrajna 2031-ig mégis előírhatja a vámfizetést bizonyos kereskedelmi termékekre. Ha mindez nem volna elég, a megállapodás értelmében akkor is Ukrajna területéről származónak kell tekinteni az érintett termékeket, ha egyébként azokat ott bárhonnan importált vetőmagból, hagymából, oltványból, rügyből, hajtásból nevelték. Magyarul bármely ukrajnai mezőgazdasági szereplő akkor is gond nélkül terítheti az európai piacon a zöldségét, gyümölcsét, gabonáját, ha azt egyébként a harmadik világ ellenőrizetlen bugyraiból származó ismeretlen eredetű vagy épp nagyon is ismert, mert például tengerentúli GM-szaporítóanyagból nevelte.

Mindez újabb kis lépés Ukrajna sunyin araszoló EU-tagsága felé, ami mellett egy 40 milliós piac megnyílásának lehetőségével érvelnek, csakhogy ez a piac a mezőgazdaság vonatkozásában gyakorlatilag értelmezhetetlen lenne, hiszen ha Európát már most is elöntik az ukrajnai (és dél-amerikai, ázsiai) termékek, amelyek előállítása jóval olcsóbb, mint itt, hiszen nem kell megfelelniük a rendkívül szigorú, néha egyenesen életidegen európai termelési feltételeknek, akkor aligha lesz olyan és annyi termékünk, amelyet sikerrel értékesíthetnénk az amúgy is gyengébb fizetőképességű ukrajnai piacon. Vagyis összefoglalva a napnál világosabb, hogy az Ukrajnával az EU-tagság előszobájaként kötött és folyamatosan formált, lazított kereskedelmi egyezmény az agrárium vonatkozásában kizárólag az Ukrajnában termelő, az ottani mezőgazdaságot döntően meghatározó nyugati multinacionális nagyvállalatoknak érdeke. És bár az idevonatkozó határozatra még az EU–Ukrajna Társulási Bizottság kereskedelmi ügyekkel foglalkozó testületének is rá kell bólintania, aligha fogja megvétózni a Bel- és Igazságügyi Tanács döntését.