Jöjjön a tenni akarók koalíciója!

Dieses Interview ist auch auf Deutsch verfügbar.

– Ön Ausztria egyik legizgalmasabb politikusa. Nem tudom elfelejteni a 2008-as sokkolótesztet (Taser), amikor a fegyver hatásának bemutatása céljából ellenőrzött körülmények között saját magára lövetett. Durva jelenet volt, de kibírta. A mostani kiélezett helyzetben miért van szüksége az országnak egy ilyen politikai személyiségre?

– Először is hogy miért végeztem el ezt az kísérletet a sokkolóval? Ez egy estére vezethető vissza, amit a rendőrség és a büntetés-végrehajtás képviselőivel töltöttem. Ők hangsúlyozták, hogy a sokkolóra a biztonság érdekében van szükségük. A rendőrségi kiképzők maguk mutatták be az embereiknek, hogyan működik, hogy megértsék. Mivel én nem félek az ilyesmitől, azt mondtam, ha a rendőrség képviselői megteszik, akkor én is megteszem. Így történt. Sok mindent kipróbáltam, hogy új tapasztalatokat szerezzek, az ejtőernyőzéstől a jégbúvárkodáson át a sivatagban való motorozásig. Nem vagyok ezekben különösebben jó, de mindet megcsináltam. Hogy szüksége van-e Ausztriának olyan emberre mint én? Ausztriának új politikára van szüksége. Nagyon elégedett vagyok az Európai Parlamentben betöltött szerepemmel, jelenleg nem keresek újat. Az a célom, hogy tovább bővítsem a frakciónkat és a szövetségünket. Szeretném kivenni a részemet abból, hogy egyre nagyobb befolyást szerzünk a nyugati féltekén Budapesttől Bécsig és Washingtonig.

– Az emberek felismerik a stílusát és a hangját a patrióta táborban, és ez sokaknak tetszik. Mintha csak egy extrém sportoló volna a politikában. Ön is így látja?

– Nem. Csupán nem szeretnék olyan lenni, aki a dolgokat bonyolultan fogalmazza meg, és nem igazán lehet megragadni, amit mond. Ha valakit kemény támadások érnek, mint Orbán Viktort, akkor arra nagyon egyértelműen kell tudni válaszolni.

– Eljött a világos beszéd ideje? Manapság mintha egyre több tiszta szót hallanánk. Új jelenség ez Brüsszelben?

– Azt hiszem, igen, mert általában megnőtt a harag a rendszerrel és mindazzal szemben, amit képvisel. De ahogy lehet túl puhán, túl diplomatikusan, túl simulékonyan fogalmazni, úgy lehet túl keményen is. Szerintem ez bölcs megfontolás kérdése is: mennyire lehetek kemény anélkül, hogy átlépném a határt? Aki keményebben fogalmaz, annak vigyáznia kell, hogy ne menjen túl messzire.

– Ha már itt tartunk, az egész világ figyeli Trump elnök intenzív újjáépítési munkáját. Ha az FPÖ-nek sikerül kormányt alakítani, milyen radikális változásokat hoz majd az első száz nap Ausztria számára?

– A különbség Ausztria és az USA avagy Donald Trump és egy esetleges osztrák kormány között a döntéshozó hatalomban rejlik. Az amerikai elnök sok intézkedést közvetlenül hozhat meg, míg Ausztriában hosszas tárgyalásokra van szükség. Ráadásul egy kormányváltás Ausztriában nem jelenti azt, hogy minden tisztviselőt lecserélnek. Hivatalban maradnak, ami azzal jár, hogy a politikai változások gyakran csak fokozatosan mennek végbe. A politikánkat tárgyalások útján kell érvényre juttatni, ami sokkal összetettebb folyamat, mint egyszerűen csak írni egy rendeletet, mint ahogy Trump megteheti. Például ha Trump azt mondja, hogy az USA-ban csak két nem lesz, és nem ötven, hatvan vagy hetven, akkor ezt a döntést azonnal végrehajtatja. Ausztriában jelenleg hat hivatalos nem létezik (2020 óta hat lehetősége van a nemek szerinti regisztrációnak Ausztriában: nő, férfi, inter, diverz, nyitott és „meg nem határozott” – a szerk.), még egy konzervatív kancellár és belügyminiszter alatt is. Egy itteni változtatást nemcsak a politikának, hanem az európai bíróságoknak is meg kellene vizsgálniuk. Egy amerikai elnök viszonylag gyorsan érvényesíthet olyan döntéseket, mint például a WHO-ból való kilépés vagy az ENSZ-hozzájárulások megszüntetése. Ausztriában viszont minden nagyobb reformhoz széles körű politikai konszenzusra van szükség. Míg Trumpnak csak a képviselőházban és a szenátusban kell többséget szereznie, addig Ausztriában a folyamat a többpártrendszer és az összetett demokratikus rendszer miatt sokkal bonyolultabb.

– Ausztriának jelenleg mire van a legsürgősebben szüksége? Ha sikerül a változás, melyek lennének a legfontosabb intézkedések, amelyeket az országban azonnal be kellene vezetni?

– Elsődleges célunk, hogy megvédjük Ausztriát a további illegális migrációtól. A tartózkodási jog nélkül itt tartózkodó embereket vissza kell küldeni a hazájukba. Elfogadhatatlan, hogy több százezer úgynevezett „tengeralattjáró” személy merül le a hatóságok látószöge alá Ausztriában. Napi gondjaink vannak a késelésekkel, a nemi erőszakkal és a csoportos bűnözéssel. Bécsben már történt késes támadás. A fővárosban egyre jobban visszaszorítják a kultúránkat és idegenek váltják fel, ami szintén elfogadhatatlan. Tiszteletben tartjuk, hogy mindig is volt bevándorlás, és minden embert egyenlő értékűnek tekintünk, de nem tűrjük, hogy olyan bevándorlók jöjjenek hozzánk, akik meg vannak győződve például arról, hogy a nőknek alacsonyabb a rangjuk, és ezt akarják áthozni a mi társadalmunkba. Nem, ezt például nem fogjuk tolerálni. Bécs a közép-európai kultúra egyik centruma, és ezt a jellegünket meg akarjuk őrizni. Nem akarjuk megengedni, hogy iszlamizálódjunk, nem akarjuk megengedni, hogy arabizálódjunk és nem akarjuk megengedni, hogy afrikanizálódjunk.

– A magyarok számára Ausztria és fővárosa, Bécs évtizedek óta a nyugati jólét és közbiztonság szimbóluma. A nemzetközi rangsorokban Budapest azonban ma már sokkal biztonságosabb, mint Bécs. Ausztria, akárcsak Németország, súlyos problémákkal küzd a tömeges migráció, különösen a muszlim miatt, amely teljesen átformálja az ország életét, kultúráját, nyugalmát, működését és jövőjét. Megmaradhat-e Ausztria biztonságos, erős és gazdaságilag irigylésre méltó, keresztény országnak?

– Ha a politika nem változik, nagy gondokat látok. Ha megnézzük az általános iskolai (azaz népiskolai, ahogy Ausztriában hívjuk őket) számadatokat, akkor azt látjuk, hogy az őshonos osztrák gyerekek már hatéves korukban kisebbségben vannak. Minél fiatalabb a korosztály, annál erősebb ez a tendencia: az őshonos gyerekek aránya folyamatosan csökken, míg a muszlimok aránya drámaian nő. Ha ez megállíthatatlanul folytatódik, Bécs egyre inkább multikulturális lesz, és olyan irányba alakulhat, amit nem szeretnénk. Politikai álláspontunk egyértelmű: kiállunk zsidó–keresztény, nyugati örökségünk megőrzése mellett. A választó dönti el, hogy velünk együtt akar-e ezen az úton járni. Jelenleg minket támogat. És mi elkötelezettek vagyunk amellett, hogy ez a politikai garantáltan megvalósuljon.

– Volt idő, amikor országaink egységet alkottak. Az 1867-es kiegyezés után közösen váltunk európai szinten csodált hatalommá, mindkét fél teljes megelégedésére. Sajnos kapcsolataink megromlottak, az országok eltávolodtak egymástól és már nem olyanok, amilyennek szeretnénk őket. Ha Herbert Kickl lesz a szövetségi kancellár, képesek leszünk-e újra egymásra találni? Lesz-e új, közös osztrák–magyar erőtér? Magyarországon mindenki szeretné, ha jobb lenne a kapcsolat az országaink között. Remélhetjük, hogy egyszer újra lesz erős osztrák–magyar együttműködés, talán uniós szinten, de olyan, ami mégis több, mint a szomszédság?

– A mi részünkről mindenképpen. De nem lakossági, hanem politikai szinten látom az eltávolodást. A Fidesz kilépett az Európai Néppárt börtönéből és politikai szövetségre lépett velünk, ami persze a Fidesz politikai ellenfelét, az Európai Néppártot agresszívabbá teszi. Azt is tapasztalom, hogy mi Ausztriában most tárgyalunk az osztrák műsorszolgáltatás reformjáról. Ideje lenne eltörölni a kötelező díjakat, hiszen a műsorok gyakran csak propagandát vagy olcsó amerikai sorozatokat kínálnak. Amikor azt mondjuk, hogy mi karcsúbb, depolitizált ORF-et akarunk ezek nélkül az amerikai sorozatok nélkül, az ellenérv az, hogy nincs szükség az osztrák médiapolitika reformjára. A reformköveteléseket gyakran Orbán Viktorra hivatkozva blokkolják. Pedig őt az Európai Néppártban régóta megbízható, intelligens és konszenzusos politikusként ismerték. Most az Osztrák Néppárt démonizálja őt, ami politikailag természetesen káros. De valahányszor Magyarországon járok a barátaimmal vagy a csapatom tagjaival, mindenki nagyszerűen érzi magát. Mindenki szereti ezt az országot, és Ausztriát itt nagyon nagyra tartják. Tehát az eltávolodás csak politikai szinten történik, nem a két nép szívében.

– A Demokrata kiadója 2008-ban jelentette meg magyarul Jörg Haider A szabadság, ahogy én gondolom című könyvét. Nagy sikert aratott. Amikor Haider Magyarországról beszélt könyvében, kritikusan fogalmazott, de megértettük, miért szól így rólunk. Úgy látjuk, hogy az osztrákok, különösen az önök táborába tartozó politikusok megértenek minket és Közép-Európát is. El tudna képzelni nagyobb közép-európai együttműködést a régiók között, egy kicsit többet, mint egy normális szomszédsági viszony? Ausztria, Magyarország, Szlovákia, Csehország, Lengyelország… ennek a közép-európai régiónak, jelenleg úgy tűnik, valamivel nagyobb a jövőképe, mint a többinek, és iparosodottabb is.

– Igen, feltétlenül. Az Európai Unió jövőjére vonatkozóan öt forgatókönyv létezik, amelyeket maga az EU is lehetőségként említ. Az első szerint minden marad a régiben a meglévő problémákkal együtt. A második forgatókönyv az egységes piac szűkítése. A harmadik, amelyre ön is utalt, „a tenni akarók koalíciója”, amelyben csak azok az államok mélyítik el az együttműködést, amelyek ezt akarják. Vannak olyan forgatókönyvek is, amelyekben a hatásköröket visszahelyezik Brüsszelből a tagállamok parlamentjeihez. Az utolsó forgatókönyv lenne az örökzöld uniós vízió, a totálisan közösségivé tett Európai Unió. Úgy gondolom, hogy a tenni akarók koalíciója jó modell, különösen közép-európai szempontból. De el tudnám képzelni az érdekek összehangolását a balti államokban vagy Nyugat-Európában is. Miért is ne? Mi azt támogatjuk, hogy minden ország a lehető legtöbbet tárgyalhasson arról, amit jónak tart, anélkül hogy egy brüsszeli nómenklatúra megmondaná a 27 tagállamnak, mit kell tennie. Nagyon jó ötlet továbbá megfontolni a negyedik forgatókönyvet, azaz bizonyos területeken a hatáskörök visszaadását a nemzeti parlamenteknek, vagy a tenni akarók koalícióját a belső piac és az európai együttműködés egyidejű megőrzése mellett. Mindegyik elképzelés jobb, mint az aktuális állapot, mert a jelenlegi brüsszeli helyzetnél rosszabb aligha lehet.

– Az amerikai patrióták most vették vissza az országukat. Mi a helyzet Európában?

– Sokat utazom az USA-ban is és látom, hogy az ottani városokban és városi központokban sajnos épp az ellenkezője tapasztalható. A nagyvárosok mind balra hajlanak. Chicagóban például alig van más politikai irányzat, nagyítóval kell keresni. Vidéken, akár az USA-ban, akár Európában, pártjaink nagy támogatottságot élveznek a lakosság körében. A patrióta erők feladata az lenne, hogy ismét jobban koncentráljanak a városokra és olyan megoldásokkal álljanak elő, amelyek ott is képesek többséget szerezni. Ne hagyjuk meg a városokat se hagyjuk a baloldalnak.

– Jelenleg folynak az osztrák koalíciós tárgyalások. Hogy haladnak, mit oszthatunk meg erről olvasóinkkal?

– A tárgyalások ahhoz hasonlítanak, mint amikor egy nagyon kemény deszkát akarunk átfúrni, gyakran használjuk ezt a hasonlatot Ausztriában. Vagyis ezek kimerítő és fárasztó tárgyalások, amelyek során azt várjuk, hogy leendő partnerünk elismerje a vezető pozíciónkat. Ezenkívül elvárjuk, hogy nyitott szívvel viszonyuljon az elképzeléseinkhez, és ne ragaszkodjon a berögzült fejlesztési irányokhoz.