Az Európai Parlament által tavaly elfogadott kibocsátáskereskedelmi rendszer május elsejétől hazánkra is vonatkozik. A mechanizmus 10 ezer uniós vállalatot érint majd, és becslések szerint a teljes szén-dioxid-kibocsátás 46 százalékára lesz közvetlen hatással. A rendszer az erőművekre, az olajfinomítókra, a kokszolókra, a vaskohászatra és acéltermelésre, a cement-, mész-, üveg- és építőanyag-gyártókra, illetve a papíripar üzemeire ró kötelezettségeket meghatározott kapacitási küszöbértékek felett. A szabályozás egyelőre csak a szén-dioxid-kibocsátásra vonatkozik, de lehetőséget ad rá, hogy hatályát később más üvegházhatású gázokra is kiterjesszék. Az irányelv hangsúlyozza, hogy az engedélyezési eljárást lehetőség szerint össze kell kapcsolni az egységes környezethasználati engedélyre (IPPC-engedély, Demokrata, 2004/9.) kialakított engedélyezési eljárással. Az EU azt reméli, hogy 2010-ig évente 35 százalékkal (évi 1,3 milliárd euróval) csökkentheti a kibocsátás visszaszorítására adott állami támogatásokat.

A rendszerben részt vevő vállalatoknak meg kell szerezniük a kibocsátáskereskedelmi engedélyt, amelynek előfeltétele a kibocsátások monitoring és jelentési rendszerének kidolgozása. Majd úgynevezett kibocsátási egységeket kapnak, amely egy tonna szén-dioxid kibocsátására jogosít fel. Maguk a tagállamok dönthetik el, hogy az uniós kvótán belül mennyi legyen a rendszer hatálya alá eső ipari létesítményeik éves összes szén-dioxid kibocsátásának a felső határa. A 2005-2007-es időszakra vonatkozó első Nemzeti Kiosztási Tervet a csatlakozás időpontjáig kell elkészíteni, és az EU Bizottságának jóváhagyásra bemutatni. A következő kiosztási terv a 2008-2012-es időszakra vonatkozik majd, utána ötévenként születik új.

A „kibocsátási egységeket” évente adják ki, és az adott év végén a létesítményeknek el kell számolniuk egységeikkel. Ha az éves kvótájuknál több szén-dioxidot engedtek a levegőbe, akkor 40 eurós, 2008-tól pedig 100 eurós bírságot kell fizetniük tonnánként. A túlszennyezőknek ráadásul a túlfutással arányosan csökkentik a következő évre megkapható egységei számát. 2007-ig a kiosztott egységek legalább 95 százalékát ingyenesen kell a létesítményeknek kiosztani, a többi egységet az államnak módja van pénzért, aukció formájában átadni a létesítményeknek. Az első periódusban Magyarországon 150 vállalat között mintegy 100 milliárd forint értékű kvótát osztanak szét.

A kiosztás alapját vagy a létesítmények múltbeli kibocsátásai adják – vagyis egy adott létesítmény hány tonna szén-dioxidot bocsátott ki egy meghatározott időszakban -, vagy egy adott ipari tevékenységgel járó átlagos vagy technológiailag elérhető kibocsátási szint. Ez utóbbi esetben az állam megállapítja például az összes magyarországi cementgyár átlagos fajlagos szén-dioxid-kibocsátását, és ezzel arányos mennyiségű egységet oszt ki minden egyes cementgyárnak. Magyarország csak májusban hozza nyilvánosságra, mely megoldást választotta, nem kötelező ugyanis ugyanazt a kiosztási mechanizmust alkalmazni minden iparágra. A kiosztás során figyelembe kell venni azokat a kibocsátáscsökkentési beruházásokat, amelyeket a létesítmények korábban hajtottak végre. Hiszen etikátlan lenne, hogy a környezetvédelembe korábban befektető cégek hátrányt szenvedjenek példamutató magatartásuk miatt.

A határértéknek való megfelelés az egyes létesítményekre nézve jelentősen eltérő költségeket jelenthet: míg egyes létesítmények a termelés jellege vagy az üzem modernsége miatt már eleve teljesítik a határértékeket, más, régebbi technológiájú létesítményeknél ez jelentős költséggel jár, végső esetben akár az egész üzem működtetését gazdaságtalanná teheti. Az átadáshoz szükséges egységmennyiség összegyűjtése érdekében a létesítmények egységeket vásárolhatnak, illetve ha szabad, azaz tényleges kibocsátással nem fedett egységük van, azt el is adhatják az EU-n belül bármely természetes vagy jogi személynek. Államközi megállapodás alapján unión kívüli személyekkel is folytatható kereskedelem. Az adott évre kiadott egységeket nem kötelező abban az évben felhasználni, az egységek tartalékolhatók, és későbbi években is felhasználhatók. Így a kibocsátással való kereskedelem akár üzlet is lehet. A kapacitási küszöbök alatt maradó létesítmények önkéntesen beléphetnek a kibocsátáskereskedelmi rendszerbe.

Bár ez nem kereskedelem, hasonló elven működik a közös teljesítés, ugyanis több, egyazon országban levő létesítmény összefoghat, és közösen is teljesítheti kibocsátásiegység-átadási kötelezettségét. Az állam csak az egész csoport általi teljesítést követeli meg.

Azokban az országokban, ahol sokat kell csökkenteni, ott a kvótaleosztás gyakorlatilag pénzügyi megvonást: termelés-visszafogást vagy beruházási kötelezettséget jelent. Ahol a nemzeti szint már teljesítette a vállalásokat, ott a kvótaleosztás valójában pénzügyi segítség, Magyarország pedig ez utóbbi kategóriába tartozik. A volt szocialista országok ugyanis lehetőséget kaptak arra, hogy ne 1990-et, hanem egy korábbi évet válasszanak bázisévként. Magyarország az 1985-1987-es időszak átlagához képest vállalt 6 százalékos kibocsátáscsökkentést, s mivel a rendszerváltás után visszaesett az ipari termelés, ez az üvegházhatású gázok kibocsátását is jelentősen csökkentette. A csökkenés hazánkban a húsz százalékot is meghaladta, így a jelenlegi periódusban könnyen tudjuk teljesíteni a célokat.

Valószínűleg hazánk a többi tagjelölttel együtt mágnesként vonzza majd a fejlettebb EU-tagállamok olcsó kvótákra vadászó vállalatait. Ez a lehetőség Nyugaton költségkímélő alternatívája lehet a méregdrága környezetvédelmi befektetéseknek. Magyarországon viszont olyan mértékben leszoríthatja a kibocsátást, hogy az – legkésőbb a következő környezetvédelmi kötelezettségvállalás után – már a gazdasági fejlődés rovására mehet. Ha a hazai vállalatok a nagy érdeklődés miatt tömeges eladásba kezdenek, a szennyezés mértéke olyan szintre süllyedhet, hogy Magyarországnak az újabb kötelezettségvállalás után túlságosan alacsony, és így az ország szempontjából igen hátrányos szintről kell tovább csökkentenie a szén-dioxid-kibocsátást.

Egyébként már van egy magyar cég, amely sikeresen értékesítette majdani gázkibocsátási kvótáját. A Nitrokémia 2000 Rt. a 2006. és 2007. évre összesen húszezer egységet adott át meg nem nevezett vevőjének, 12,50 eurós egységenkénti áron, bár a hazai kvóták elosztását jelentő nemzeti allokációs terv még kész sincsen.