Saláta, bécsi szelet nélkül

Decemberben 7,4 százalékkal emelkedtek a fogyasztói árak Magyarországon az előző év hasonló időszakához képest, ami megegyezett a novemberi drágulás mértékével. Ezért elsősorban az élelmiszerek nyolcszázalékos drágulása volt a felelős. Az októberi szinthez képest a cukor hat, a tej tizenkét, a liszt közel tíz százalékkal drágult két hónap alatt. A növekvő energiaárak miatt a kormány beavatkozott: árstopot rendelt el hat alapvető élelmiszerre. A szabályozás egyelőre három hónapig lesz érvényben, de szükség esetén meghosszabbítják.

A rendelkezés kapcsán keletkező veszteségeket a kiskereskedelem viseli, nem valószínű, hogy továbbhárítják a beszállítóikra, mert a meglévő szerződéseket nem fogják egy három hónapos időszak miatt felrúgni. A kiskereskedelem legnagyobb szereplőinek éves nyeresége 2020-ban megközelítette a 80 milliárd forintot. A most bejelentett árstop ennek legfeljebb tíz százaléka körül alakul, várhatóan 5-10 milliárd forint lehet az előzetes becslések szerint.

Hasonló tendencia figyelhető meg Európa számos országában, de árstopot eddig egyedül Szerbia vezetett be. Németország új kormánya viszont az árak kordában tartása helyett épp most látja elérkezettnek az időt a drasztikus áremelésre.

Még le sem nyelték az utolsó adag karácsonyi sültet a németek milliói, amikor kis híján a torkukon akadt a falat. Újra fellángolt a régi vita arról, hogy nem túl olcsó-e például a kolbász és a karaj. Felháborodva lobogtatják a szupermarketek szórólapjait a magukat környezettudatosnak tartó önjelölt reformerek, időről időre kikelve a szerintük túl alacsony árak ellen.

A Greenpeace december végén konkrét követeléssel állt elő. A radikális klímavédők a „súlyos környezeti és klímakárok miatt” a hús- és tejtermékek áfájának növelését akarják elérni. Ezúttal még látványos akciókra sincs szükség, az új német kormánynál nyitott kapukat döngetnek. A már évek óta tartó vita legutóbb az év végén lángolt fel, amikor Cem Özdemir, az új, baloldali német kormány agrárminisztere (Zöldek) a Bild am Sonntag című lapnak azt mondta, meg kell szüntetni az olcsó, „bolhapiaci árakat” az agrártermékek esetében, hogy az emberek „megtanulják értékelni” az élelmiszert, amely „túlzottan olcsó” Németországban. Ez konkrétan azt jelenti, hogy az emberek az ételt éppúgy becsben kell tartsák, mint az autójukat, mert az szerinte tarthatatlan, hogy az autósok többre értékeljenek egy jó minőségű motorolajat, mint egy salátaöntetet.

Özdemir kijelentéséhez azonnal csatlakozott a Greenpeace, követelve, hogy emeljék 19 százalékra a hús-, illetve tejtermékek áfát. Ezzel egyidejűleg a zöldség és gyümölcs áfájának csökkentését vagy teljes megszüntetését javasolják. Ezt Matthias Lambrecht, a Greenpeace agrárszakértője mondta a Funke Médiacsoportnak, hozzátéve, hogy vonzóbbá kell tenni a lakosság körében a környezetbarát, klímakímélő növényi élelmiszereket.

Vagyis már azt is előírnák a németeknek, hogy mit egyenek: zöldséget, gyümölcsöt, salátát. Lehetőleg bécsi szelet nélkül. Vagy krumplit savanyú káposztával. A csülköt csak szagolják hozzá…

Németország egészségtelenül táplálkozik, jelentette ki a Zöldek politikusa, mondván, a felnőttek ötven százaléka túlsúlyos. „Ennek oka a túl sok zsír, só és cukor, mindenekelőtt a késztermékek. Vége az eddigi politikának. Kötelező csökkentési célok jönnek” – jelentette be.

Özdemir szerint sürgősen növelni kell az agrártermékek árát. Az olcsó élelmiszerárak ugyanis romba döntik a parasztgazdaságokat, megakadályozzák az állatok jólétének növelését, elősegítik a fajok kihalását és megterhelik a klímát.

– Ezt én meg akarom változtatni. Az élelmiszeráraknak az ökológiai realitást kell tükrözniük – szögezte le.

A németországi élelmiszerárak a németek átlagjövedelméhez viszonyítva valóban kedvezőbbek, mint például Spanyolországban, Franciaországban, Olaszországban vagy Magyarországon. Özdemir kijelentése azonban épp akkor jött, amikor az elszabadult energiaárak már megjelentek az élelmiszerekében. A pénzromlás mértékét jól mutatja, hogy 2021 novemberében 5,2 százalékos drágulást mértek az előző hónaphoz képest. Hasonlóra Németországban 1992 óta nem volt példa.

De mit ért a német agrárminiszter ökológiai realitás alatt? Az új kormány koalíciós szerződése a haszonállattartás átalakítását tervezi, ezen belül átlátható élelmiszer-jelölést és a mezőgazdasági területek harminc százalékának biogazdálkodásra való áttérését 2030-ig. A tömeg­termelés korlátozását.

A gazdák üdvözölték az agrárminiszter bejelentését. A Német Agrárszövetség elnöke, Joachim Rukwied szerint az állattartók megérdemlik a magasabb árakat. De vajon meg is kapják? Erősen kétséges. A legnagyobb német élelmiszerlánc, az Aldi például kifejezetten az alacsony árak pártján áll. A cég menedzserigazgatója, Tobias Heinbockel szerint a jó ár-érték arány nem áll ellentétben a fenntarthatósággal.

Axel vom Schemm, az Aldi északi területi vezetője szerint sem igaz, hogy az alacsony árak miatt a vásárlók ne becsülnék meg az élelmiszert. Azt, hogy mennyibe kerülnek az egyes termékek, szerinte a piacgazdaság törvényszerűségei, a kereslet és a kínálat határozzák meg.

– Arra törekszünk, hogy mindig jó minőségben árusítsuk a termékeinket a lehető legjobb áron. Az akciós ár eszköz arra, hogy a piacon a túlkínálatot csökkentsük – tette hozzá, példaként említve az úgynevezett sertésdugót, amikor két krízis egyszerre érintette a gazdaságot: a koronavírus-járvány és az afrikai sertéspestis, amelyeknek hatására az árak zuhanni kezdtek. 2021 márciusa óta normalizálódott a helyzet.

– Ma már sokkal inkább az jelenti a problémát, hogy a gazdák kevesebb állatot tartanak. A kereslet nő, de a kínálat nem tud lépést tartani vele, ezért az árak növekedésnek indultak – mondta Axel vom Schemm.

A neves német szegénységkutató, Christoph Butterwegge általában egyetért a szociáldemokraták és a Zöldek céljaival. Most azonban arra hívta fel a figyelmet, hogy igenis valóságos probléma Németországban a szegénység és az éhezés. Szerinte a kereskedelmi láncok akciói rendkívül fontosak az alacsony jövedelműeknek. A legszegényebb rétegek a növekvő áram-, gáz- és élelmiszerárak miatt egyre nagyobb veszélyben vannak, és a jelek szerint az Ampel-koalíció sem akadályozza meg, hogy még többen elszegényedjenek.

Butterwegge felhívta a figyelmet arra is, hogy Németországban a járvány alatt tovább nőtt a hajléktalanok és a rendszeresen ingyenkonyhára szorulók száma. A legszegényebbek az úgynevezett Hartz IV csoportba tartozók, akik alapellátásban részesülnek. Ebbe a csoportba 6,9 millió fő tartozik, a teljes népesség 8,3 százaléka, köztük 1,8 millió gyermek. Emellett van egy további kör, akik igényelték a Hartz IV ellátást, de nem kapták meg. Őket is számolva 11,5 millió ember él Németországban a szegénységi küszöb szintjén vagy az alatt.