Fotó: shutterstock.com
Nincs utánpótlása az elfogyott árunak
Hirdetés

„Napok óta nem kapható étolaj, liszt vagy száraztészta, eltűnt a boltokból a papír zsebkendő, a vécépapír. A gyermekeim arra panaszkodnak, hogy a környéken egyáltalán nem lehet beszerezni ezeket. Azt kérték, hogy ne csak a szokásos piros paprikát meg házi kolbászt, hanem alapvető cikkeket is küldjek csomagban. Gyakorlatilag egy hetvenes évek Moszkvája alakult ki: az embereknek kell értesíteniük egymást, ha valahova áru érkezett, és már az áruház nyitásakor elkapkodják a vásárlók. Ezért inkább társaságba verődve elküldenek valakit egy távolabbi boltba, hogy arra a hétre legyen mit enniük” – fakadt ki egy idős budapesti asszony, akinek gyerekei Halléban élnek. A probléma nem egyedi: a koronavírus okozta megterhelések után az orosz–ukrán konfliktus kitörése is több alapélelmiszer, például az étolaj hiányát eredményezte, mivel a két háborús ország adja a világ napraforgó- és repceolaj-exportjának 78 százalékát.

Étolaj: elfogyott

Franciaország számos áruházában is hiánycikk az étolaj a pánikvásárlások miatt, a Metro nagykereskedés az éttermeknek napi 50 literben korlátozta a beszerzését. Közgazdászok szerint az étolaj hiánya az állattenyésztőket is érinti, akik elsősorban gabonafélékkel és részben Ukrajnából importált növényi fehérjékkel etetik állataikat. Frans Claassen, a holland olaj- és zsíripari szervezet (MVO) igazgatója arra számít, hogy néhány héten belül elfogy a napraforgóolaj-készlet Hollandiában, így nem véletlen, hogy több áruházláncban egy literben szabták meg az egy fő által egyszerre megvásárolható napraforgó-étolaj mennyiségét.

Spanyolországban főleg a tojásból és bizonyos tejtermékekből mutatkozik hiány, mivel az Inlac tejipari szövetségnek pár napra le kellett állítania a termelést a megbénult ellátási lánc miatt – elemzők szerint ebben azonban a teherautó-vezetők sztrájkja is közrejátszott, akik reálbérük csökkenése miatt elégedetlenkednek. Görögországban a szupermarketek szintén korlátozzák a megvásárolható hiánycikkek mennyiségét, miután ellátási gondok léptek fel az országban; ez azt jelenti, hogy lisztből és étolajból egy-egy vásárló legfeljebb 3-3 egységet vihet. A jelenlegi élelmiszer-adagolást mindenesetre csupán megelőző intézkedésnek szánják az üzletvezetők. Adonisz Jeorjadisz görög fejlesztési miniszter szerint azért volna nagy szükség jegyrendszer bevezetésére, mert a hiánycikkek iránti kereslet az elmúlt hetekben nagyjából a duplájára nőtt, miután a vásárlók pánikszerűen az üzletekbe rohantak és felvásárolták az alapélelmiszereket.

A legsúlyosabb élelmiszer-ellátási krí­zis azonban Nagy-Britanniában érezhető. Andrew Bailey, a Bank of England vezetője szerint „apokaliptikus sokk” elé néznek a fogyasztók, a lakosság negyede kihagy napi egy étkezést.

Korábban írtuk

Egekben az infláció

Az országban az infláció eközben negyvenéves csúcsra, kilenc százalékra nőtt, jóval meghaladva a márciusi hétszázalékos növekedést. A brit ételeknél elengedhetetlen tésztafélék ára több mint tíz százalékkal emelkedett éves szinten úgy, hogy januárban már közel 15 százalékkal megugrott a tavalyi gyenge búzatermés következtében. A húsfélék 10-15 százalékkal drágultak, a margarin és a növényi olajok pedig tavalyhoz képest 15 vagy akár 24 százalékkal. De nem csak a szigetország érzi a súlyos infláció hatását Európában. A keresletnövekedés miatt az utóbbi hónapokban a napraforgó világ­piaci ára a februári tonnánkénti 640-ről közel ezer euróra nőtt, amit Nyugat-Európában az üzletek a fogyasztókra hárítanak, így a vásárlók közvetlenül érzik a háború hatását.

„Franciaországban a száraztészta ára áprilisban – a márciusi drágulási ütemet tartva – ismét 15 százalékkal emelkedett, miközben a hús, az olaj és a liszt már két számjegyű inflációt mutat” – jelentette ki Emily Mayer, az IRI Business Insights adatelemző és piackutató vállalat igazgatója a Capitalnek. A párizsiak már a reggelinél is megérzik az emeléseket, ugyanis a bagett 2,5, a vaj 2,9, a kávé 3,5, a zöldségek pedig nyolc százalékkal lettek drágábbak a tavaly rögzített árakhoz képest. Júniusban a friss hal és a tenger gyümölcsei drágultak a leginkább, szintén a logisztikai fennakadások miatt, előbbi akár 15-16, utóbbi 7-8 százalékkal kerülhet többe, mint áprilisban.

Bércsökkenéstől tartanak

Közgazdászok szerint a drámai helyzethez hozzájárul a pánikvásárlás is. Az élelmiszeripar termelési kapacitásában nem tudja követni a hirtelen megugró keresletet. Az élelmiszerhiány azonban minden bizonnyal csupán átmeneti, hiszen Európa a világ legjelentősebb agrárexportőre, az ellátás így hamarosan helyreállhat. Legalábbis az Európai Bizottság múlt keddi tanácsülésén egyik tagállam sem jelezte, hogy tendenciózusan ellátási zavarai lennének. Ugyanakkor az uniós tagállamok elsősorban a reálbérek csökkenése miatt aggódnak, lakosságuk életszínvonala az elmúlt hónapokban lejtmenetnek indult. Az Európai Parlament (EP) és az Európai Tanács tárgyalódelegációja erre hivatkozva állapodott meg nemrég az EP szakbizottsága által tavaly novemberben megszavazott európai minimálbér uniós szabályozásáról, amelytől a munkavállalók saját szocioökonómiai körülményeinek, vásárlóerejének, továbbá a tagállamok hosszú távú termelékenységi szintjének megfelelő életszínvonal biztosítását várják. A 27 uniós tagállamból viszont hat, Ausztria, Ciprus, Dánia, Finnország, Olaszország és Svédország nem ismeri a minimálbért, és nem is lesz köteles bevezetni. A többi 21 tagállamnak viszont közös szabályokat kell majd elfogadnia, igaz, nem azonos szorzókkal. A rosszul időzített minimálbér-szabályozással azonban nemcsak az európai élelmiszeripar járna rosszul, hanem a dolgozók is: az uniós munkanélküliségi ráta fokozatosan nő, a munkáltatók pedig a minimálbér emelkedésével egyidejűleg munkavállalóik terhelésének növelésével oldhatják meg a profitkiesést, újabb pofont adva ezzel a megfelelő erőforrás hiányával küzdő ágazatnak.

A háború tehát új helyzet elé állította Európát, ám fejlett mezőgazdasága és élelmiszeripara révén hosszú távon megoldhatja az élelmiszerhiányt. Az infláció azonban továbbra is folyamatosan növekszik, amit akár a konfliktust követő években is közvetlenül megérezhetnek a fogyasztók.

Egyre aggasztóbb jelek a német gazdaságban – Németország (majdnem) éhezik

Még meg sem száradt a tinta az olajembargót tartalmazó, Oroszország elleni hatodik szankciós csomagról szóló brüsszeli dokumentumon, amikor már több német bevásárlóközpontban üres polcok és üres a fagyasztóládák fogadták a vásárlókat. Napról napra bővül a hiánycikkek listája, a legtöbb közülük alapvető élelmiszer.

Az Aldi, a Rewe, a Lidl polcairól fokozatosan tűnt el a mustár, a liszt, az étolaj és az édességek. Egyre több termék előállításához hiányzik az alapanyag. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a lakosság és egyes segélyszervezetek felvásárlásba kezdtek, ezért egyre több üzlet korlátozza a megvásárolható áru mennyiségét.

Növényi étolajból a kiesés óriási, mivel Ukrajna és Oroszország a legnagyobb exportőr. Európa éléskamrája gabonát sem szállít eleget, így hiány van lisztből is, ami számtalan sütőipari termék alapanyaga. A németek körében igencsak közkedvelt mustár azért tűnt el a polcokról, mert Németország a mustármag nyolcvan százalékát Oroszországból, illetve Ukrajnából importálja. Mindössze tízszázaléknyit vásárol Kanadától, négyet Észt­országból, a fennmaradó hat százalékot egyéb országokból.

– Súlyos alapanyaghiánnyal kell számolnunk – közölte Stefan Durach, az ínyencségeket előállító cégeket tömörítő egyesület, a Kulinaria elnöke. Közben a német élelmiszer-kereskedelmi szövetség (BVLH) arra kérte a vásárlókat, hogy hagyjanak fel az élelmiszer-felhalmozással, mert tovább rontja a helyzetet.

A fagyasztott burgonyakészítményeknek a repce- és a napraforgóolaj hiánya tette be a kaput, a tojás ára a takarmány drágulása miatt nőtt több mint kétszeresére. A tészta is fogytán, elővigyázatosságból már több áruházban korlátozzák az egyszerre megvásárolható mennyiséget. És ezzel még nincs vége.

Ukrajna Németország legnagyobb mézbeszállítója, csakhogy a kereskedelmi útvonalak zárva vannak. Hiány mutatkozik paradicsomkonzervből, teljes kiőrlésű pirítósból, rizsből, élesztőből és higiéniai cikkekből is. Elfogytak a tisztítószerek, és hiánycikk a vécépapír. Nincs elég sörösüveg, így a németek közkedvelt italából is leszűkült a választék. Az üveghiány leginkább a kis és közepes sörfőzdéket érinti.

A helyzet rendkívül feszült, ismerte el a Német Sörgyártószövetség elnöke. A főzdéknek az új palackokért nyolcvan százalékkal többet kell fizetniük, mint egy évvel ezelőtt. Az áremelkedés oka az energiaárak emelkedése. A kiszállítás a teherautó-sofőrök hiánya miatt akadozik, ráadásul sok sörfőzde egyedi palackot használ, amelyeknek az utángyártása jócskán megdrágult.

– A tojáságazatban a legmagasabb, vörös szintre emeltük a riasztási fokozatot. A német gazdaság nyártól nem tudja garantálni a tojásellátást – kongatta meg a vészharangot a német tojásszövetség elnöke, Henner Schönecke.

A takarmány ára rövid időn belül több mint a duplájára nőtt, GMO-mentes szójához alig lehet hozzájutni. A takarmányhiány a tojás mellett a tejtermelőket is sújtja. A GMO-mentes takarmány ugyanis Ukrajnából és Oroszországból származik, de már jó ideje nincs a piacon. A gazdák léte, egzisztenciája forog kockán, sokan már nem tudnak idén beistállózni. Schönecke felszólította az élelmiszer-kereskedelmi cégeket, rugalmasabban járjanak el a szerződéskötéseknél, hogy az áringadozásokra a gazdák reagálni tudjanak. Németország tojásellátása a tét, szögezte le.

– Abból kell kiindulni, hogy a háború az árak további emelkedését fogja okozni – elemezte a helyzetet Joachim Rukwied, a Német Gazdaszövetség elnöke. Úgy látja, a gazdákat megviselik az egyre növekvő költségek. Műtrágyából már jelentkeztek az első ellátási nehézségek, szűk keresztmetszet lépett fel. A drágulás valószínűleg folytatódik a magasabb olaj- és gázárakkal, mindez kihat a liszt- és gabonatermékek árára és hozzáférhetőségére, tette hozzá.

Az édesipari ágazatban az eddigi legsúlyosabb a helyzet a Német Szövetségi Köztársaság fennállása óta. Ezt a német édesipari szövetség szóvivője mondta a Süd­deutsche Zeitungnak. A búza, a napraforgóolaj, a dió, illetve a csomagoláshoz szükséges alapanyagok hiánya miatt akadozik a termelés. A borászok helyzete sem jobb: nincs elég borosüveg, és elfogyott a pezsgődugó is. Hosszabb távon a tartós fogyasztási cikkekből is hiány lesz. Ma még működnek a háztartási eszközök, de mi lesz, ha elromlanak?

Ennél is nagyobb baj, hogy a német gyógyszeripar attól tart, már egy rövid energia-, illetve gázhiány is veszélyezteti az életmentő gyógyszerek előállítását, kiszállítását a kórházakba és a gyógyszertárakba. Hónapok óta borzolja a kedélyeket például egy, a mellrák kezelésére használatos gyógyszer, a Tamoxifen tartós hiánya.

– Összességében az a probléma, hogy nem tudjuk a gazdaságunkat azon a szinten működtetni, mint ahogyan szeretnénk. Ez az alapvető élelmiszerek esetében a legdrámaibb – jellemezte össze a kialakult helyzetet Klaus-Jürgen Gern, a Kieli Világgazdasági Intézet (IfW) tudományos munkatársa. Gern szerint nagyobb baj, hogy hiányoznak a szállításhoz szükséges eszközök: a raklapok, illetve a speciális, árurögzítéshez használt acélszögek is, előbbiek Oroszországból, utóbbiak az ukrajnai acélműből érkeztek. A raklap nemcsak az élelmiszer, hanem valamennyi termék szállításához nélkülözhetetlen, hiánya a teljes szállítási láncot érinti. Ha máshonnan kell beszerezni, a szállítás drágább és körülményesebb lesz, közölte a szakértő. Ha pedig nincs elég raklap, megszakadhat a teljes szállítási lánc, árutorlódások, szűk keresztmetszetek és súlyos késedelmek alakulhatnak ki. Ezért meg kell oldani a még forgalomban lévő raklapok körforgását, tanácsolja a szakértő. Gern úgy véli, a válság ráirányította a figyelmet a globális világgazdaság törékenységére, sebezhetőségére, illetve a konfliktusok felerősödésére.

A szakértő szerint a válság legnagyobb vesztesei a szegények lesznek, a kilábalás az ő kontójukra történik. A háború miatt megváltozott a gazdasági helyzet: ha Németország a gázt, a gabonát vagy egyéb termékeket másik országból szerzi be, akkor annak a másik, általában szegényebb országnak le kell mondania róluk, mert csak egy fogyaszthatja el ugyanazt a gabonát. Az alapvető élelmiszereknél a döntő szempont a fizetőképesség. A szabadpiac törvényeit nem lehet egyik napról a másikra megkerülni, és ez nem jó hír azoknak az országoknak, amelyeket világszerte éhínség fenyeget. Németország előnyös helyzetben van, mert gazdag: tompítani tudja az ütést.

– Minden mindennel összefügg: ha nincs elég raklap, nincs az üzletben liszt vagy tészta. Ugyanakkor nem dől össze kártyavárként egyik napról a másikra az egész gazdaság. A szereplőknek gyorsan kell reagálniuk és alkalmazkodniuk, hogy a nagy összeomlást el tudjuk kerülni. Kaptunk egy figyelmeztető lövést. Ez arra késztet bennünket, hogy a biztonság szempontjait ne hagyjuk figyelmen kívül.

A helyzet ellentmondásosságát mutatja, hogy a Szövetségi Polgári Védelmi és Katasztrófavédelmi Hivatal (BBK) a minap közzétett egy lakossági bevásárlólistát, amellyel tíz napot át lehet vészelni. A felhívás a vásárlókat akarva-akaratlanul épp az elkerülni kívánt élelmiszer-felhalmozásra ösztönzi. Íme a lista: húsz liter víz, 3,5 kilogramm gabonaféle, kenyér, burgonya, tészta, rizs, 4 kiló zöldség, 2,5 kiló gyümölcs, dió, 2,6 liter tej, illetve tejtermék, másfél kiló hal, hús, tojás, illetve tojáspor, 0,5 kiló zsír, olaj, emellett cukor, méz, készételek, jódozott só tetszés szerint.