Drámaian fogy az ukrán népesség
Ukrajna kiürül
Keleti szomszédunkat már a háború előtt is demográfiai válság sújtotta. A rohamosan csökkenő születésszám és az elvándorlás eleve meghatározta a trendet, ehhez jött a lassan már három éve tartó háború, amelyben százezrek haltak meg és legalább tízmillióan menekültek külföldre. Az ENSZ előrejelzése szerint a függetlenség kikiáltásakor még 50 milliós ország lakossága 2100-ra 15 millióra csökken. Ez a helyzet a háború egyéb következményei nélkül önmagában is nemzeti katasztrófaként értékelhető, és alapvetően meghatározza Ukrajna jövőjét.
A demográfiai szakadék szélén áll Ukrajna. A helyzet drámaiságát a hatalom is elismerte, és a lakosság rekordmértékű kiáramlásának a kezelésére új minisztériumot hozott létre. „Ukránok milliói élnek más országokban. Soha nem volt még ilyen mértékű az elvándorlás. Az Ukrajnához fűződő kapcsolataik ápolása, nemzetünk érdekeinek védelme lesz az új intézmény feladata” – mondta Volodimir Zelenszkij. A kivándorlás nagy hullámain Ukrajna már túl van, de a hivatalos adatok alapján jelenleg is naponta mintegy kétszáz hadköteles korú férfi próbálja elhagyni az országot. A hadiállapot idején a 18 és 60 év közötti férfiaknak egyébként tilos külföldre utazniuk. A katonai szolgálat alól való kibújás pedig a mozgósítás ideje alatt öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető.
A kihívás óriási, ám az új minisztérium aligha tud megbirkózni a feladattal, ha a problémát nem a gyökereinél igyekszik megragadni és lehetőség szerint orvosolni. Az elnök azonban ebben is Kreml kezét látja; mint a külügyminisztérium állomány ülésén fogalmazott, a külföldre távozott állampolgárok az orosz propaganda hatása alatt állnak, és így Moszkva igyekszik megfosztani őket a hazájukhoz fűződő kulturális kötelékektől. A minisztérium fő feladata tehát az elnöki iránymutatás alapján az országot elhagyókra gyakorolt orosz befolyás ellensúlyozása lesz, ami téves megközelítése a problémának. A hatalom azzal számol, hogy távozók felét képes lesz hazavinni, így Ukrajna lakossága 2033-ra elérheti a 35 millió főt. Optimista célkitűzés ez annak fényében, hogy az ENSZ egyik előrejelzése 2100-ra 15,3 millió lakossal számol Ukrajnában. A problémák nem a háborúval kezdődtek, az csak felgyorsította az enélkül is drámaian romló demográfia trendet. Az ENSZ adatai szerint Ukrajna már a konfliktus kitörése előtt is egyike volt annak a 23 országnak, ahol húszszázalékos népességcsökkenést jósoltak 2050-re, és 50 százalékosat az évszázad végére.
A függetlenné váláskor még évente több mint félmillió gyermek született Ukrajnában, ez a szám 2017-ben már csak 364 ezer volt, a 2020-as évek elejére pedig 187 ezerre esett vissza, és úgy tűnik, a csökkenés megállíthatatlan. Az Opendatabot adatai szerint Ukrajnában 2024 első felében 87 655 gyermek született, ami 9 százalékos visszaesés az előző év hasonló időszakához képest. Jelenleg a rendelkezésre álló adatok szerint minden születésre három haláleset jut Ukrajnában, de már 2018 és 2020 között is egy születésre két halálozás jutott. Az ukrán egészségügyi minisztérium statisztikái szerint pedig a születések száma 2013 óta évente mintegy hét százalékkal csökken az országban.
A demográfiai válságot tovább mélyítik a háború emberveszteségei, az adatot 150 ezer és félmillió közé teszik. A halottak száma megítélésünk szerint úgy 200 ezer körüli lehet. Ehhez jön még, hogy a harcok eddigi közel három éve alatt az ENSZ adatai alapján mintegy tízmillió ukrán hagyta el otthonát, és a többségük el is ment az országból. Az ENSZ menekültügyi biztosa szerint semmi sem mutat arra, hogy a külföldre menekültek tömegesen gondolkodnának a visszatérésen. Még súlyosabbak az elvándorlás következményei, ha figyelembe vesszük, hogy a világszervezet adatai szerint az Ukrajnát elhagyó személyek 47 százaléka nő, 33 százalékuk pedig gyermek. lla Libanova, az Ukrán Nemzeti Tudományos Akadémia demográfiai és szociális ügyekkel foglalkozó kutatóintézetének igazgatója szerint amennyiben nem térnek vissza Ukrajnába a külföldre menekült nők, akkor az országban a népesedési ráta – vagyis az egy nőre eső születések száma – már most 0,71-ra esik vissza, ami a legalacsonyabb adat a világ országai közül. A demográfiai károk hosszú távú hatással lesznek az ukrán társadalomra azért is, mert az korfán a 35–50 év közötti réteg dominál, de ahhoz, hogy a demográfiai helyzet javuljon, a 25–35 éves rétegnek kellene megerősödnie, hiszen ők vannak az aktív reprodukciós fázisban. Ez a torzulás nagyon erősen rá fogja nyomni a bélyegét a demográfiai mutatókra, a háború elhúzódása pedig tartóssá teszi a trendeket. Ukrajnára így az elnéptelenedés vár.
A drámaian romló mutatók közvetlen hatással vannak már a háború alakulására is, az ország mozgósítási potenciálja ugyanis a háború harmadik évében folyamatosan csökken. Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány elemzése szerint Ukrajna 18–59 év közötti férfilakossága 2021-es adatok alapján – a Krím-félsziget és a donbaszi régiók kivételével – mintegy 10,4 milliós. Ha azonban levonjuk a különböző nem behívható kategóriákba eső férfiakat – elmenekültek, kritikus szektorokban dolgozók, tanárok, 18–24 év közöttiek, sokgyermekes családok fenntartói, megszállt területeken maradtak, jelenleg a hadseregben szolgálók stb. –, akkor mintegy 5,1 millió még mobilizálható férfit kapunk. Jelenleg Ukrajnában a behívási korhatár idén márciustól 25 és 60 év között van, az alsó határ korábban 27 év volt. Közel 660 ezer férfi ebből a korosztályból elhagyta az országot, ami nagyon magas szám. Ukrajna ugyan az eddigi trendek alapján százezres nagyságrendben mozgósíthat évente, ami formálisan akár tíz évig is biztosíthatná a hadsereg utánpótlását, ám nyugati elemzők szerint a társadalom hangulatát és egyéb tényezőket figyelembe véve az ország a jelenlegi folyamatok mellett legfeljebb két évig képes vívni ezt a háborút, míg Oroszország legalább háromszor ennyi ideig.
Hiszen közben az államot, a gazdaságot is működtetni kell. Az ukrán hatalomnak tehát a gyárak üzemeltetése és a frontvonal tartása között is választania, pontosabban egyensúlyoznia kell. A Financial Times egy közép-ukrajnai vasipari cég példájával illusztrálja a helyzetet. Itt egykor négy férfi működtetett egy bonyolultabb gépet. Azóta egyiküket besorozták a hadseregbe, ahol meghalt, a második eltűnt, a harmadik nyugdíjba vonul. A gyár tulajdonosa kétségbeesetten próbálja megtartani a negyediket, egy fiatal, katonakorú szakembert, akit bármelyik pillanatban besorozhatnak. Stratégiai vállalatnak minősülő cégről van szó, ami azt jelenti, hogy a dolgozók fele mentesülhet a katonai szolgálat alól. Ennek ellenére mintegy ezer embert továbbra is fenyeget a mozgósítás veszélye. De jól mutatja a helyzetet, hogy a bányákban is egyre több nő dolgozik, ráadásul már föld alatti munkákon is. Miután ugyanis a férfiakat beszippantotta a háború, a munkaerőhiány akkora méreteket öltött, hogy a bányákban feloldották a tilalmat a nők alkalmazásával kapcsolatban.
Egyre nyíltabb vita folyik arról, hogy a jelenlegi helyzetben a front vagy a gazdaság fontosabb-e, és hogyan lehet igazságosan működtetni a mozgósítást. Az emberek többsége érthető módon inkább maradna a munkahelyén, a cégek pedig szintén védik a saját érdekeiket. A legnagyobb vállalatok benyújtottak egy törvényjavaslatot, ami lehetővé tenné, hogy a cégek havonta munkavállalónként 20 ezer hrivnya (487 dollár) katonai díjat fizessenek, amivel mentesítenék őket a sorkatonai szolgálat alól.
Egy további törvényjavaslat azt szeretné elérni, hogy mentesítsenek minden férfit, aki 36500 hrivnya feletti fizetést kap. Közben biztosítani kell a hadsereg utánpótlását is, hiszen háború van.
Érvek szólnak mind az üzleti szféra, mind pedig a hadsereg érdekei mellett. Működtetni kell az államot, ráadásul amennyiben a gazdaság összeomlik, akkor Ukrajna végképp csak külföldi támogatásból lesz képes finanszírozni a fegyveres erőit. A hadsereg tehetetlen marad, ha a gazdaság nem működik. A háború kirobbanása óta a behívás vagy a kivándorlás miatt a vállalatok átlagosan alkalmazottjaik 10-20 százalékát már elveszítették. A másik oldalról az említett törvényjavaslat elfogadásával közel egymillióan mentesülnének a sorozás alól, és hiába hozna ez nagyjából 200 milliárd hrivnyát a hadseregnek, ha nincs, aki megfogja a fegyvert. Ráadásul a becslések szerint az ukránok évente 700 millió és kétmilliárd hrivnya közötti összeget költenek mentesítési okmányok vásárlására. Lakcímet változtatva, feketemunkát vállalva mintegy 800-900 ezren bújtak a „föld alá”, hogy elkerüljék a sorozást. Igazságos megoldás ebben a helyzetben nincs. Háború idején a méltányosság és a racionalitás mindig háttérbe szorul. A harcok leállítása ezt a dilemmát feloldaná, a gazdaságra nehezedő nyomás is enyhülne valamelyest, az egyre drámaibb demográfiai helyzeten azonban ez sem segítene. Ezt a trendet nagyon nehéz megfordítani, így aztán az ország problémáinak jelentős része a háború után is megmarad. Ukrajna a háború végkimenetelétől függetlenül már vesztett.
