Ukrajnában betiltották a GMO-t – vagy mégsem?
Miközben Ukrajna erőnek erejével az uniós tagság felé menetel, a mezőgazdaság egyik legsarkalatosabb kérdésében – a génmódosított növények termesztésében – olyan fokú rendezetlenség uralkodik az országban, ami súlyos kockázatokat vet fel. Noha hivatalosan a génmódosított (GMO) növények termesztése tilos, a gyakorlat teljesen más képet mutat: informális, kontrollálatlan, részben fekete piacon mozgó növénytermesztés folyik, amelyet az állami szabályozás és hatósági ellenőrzés képtelen követni.
Számtalanszor elhangzott már, mi is írtunk az ukrán földekről, az uniós országok piacaira áramló mezőgazdasági termékek veszélyeiről. De nemcsak a dömping okoz kockázatot, az ellenőrizetlenül beáramló génmódosított növényekkel is meggyűlhet a bajunk. Pedig keleti szomszédunkban is törvény tiltja a GMO-növények termesztését, de akkor miért merül fel egyáltalán a kérdés? Mert Ukrajnában már a háború előtt sem volt kapacitása az államnak arra, hogy a szabályozásnak érvényt szerezzen, így pedig gyakorlatilag mindenki azt termel, amit jónak lát. Ez a fajta árnyéktermelés – amelynek valós arányairól a kijevi mezőgazdasági minisztériumnak sincs pontos képe – nemcsak Ukrajna saját élelmiszerbiztonságát ássa alá, hanem az EU-s fogyasztókat is érinti. Márpedig az európai csatlakozás nem csupán politikai akarat kérdése kellene legyen, hanem a közösségi normarendszernek is illene megfelelni – különösen akkor, ha az agráriumról és a fogyasztóvédelemről van szó.
Ez azonban szinte lehetetlennek tűnik. Nemzetközi források – köztük az USDA (az Amerikai Egyesült Államok agrárminisztériuma) és az Agroberichten Buitenland is megerősítik: Ukrajnában dacára annak, hogy a GMO-növények termesztése hivatalosan tiltott, a gyakorlatban az ország szójababtermelésének akár 65 százaléka génmódosított fajtákból származik. A repce esetében ez az arány 10–12 százalékra tehető, de még a kukorica esetében is kimutatható a tiltott GMO-használat.
A helyzet különösen súlyos, mert nincs központi, egységes nyilvántartás a termőterületekről. A meglévő adminisztrációs rendszerek legfeljebb Excel-táblázatok szintjén léteznek, külön-külön a GMO-növényekre, az állatokra és az ilyen alapú élelmiszerekre. Ezek pontossága, aktualitása és átláthatósága emiatt finoman szólva is megkérdőjelezhető.
A jelenlegi szabályozás alapja a 2007-es biosafety törvény, amely ugyan szigorúan tiltja az engedély nélküli GMO-használatot, de sem a végrehajtási kapacitás, sem a hatósági ellenőrzés nem követte le az elvárásokat. A törvényi tiltás és a gyakorlat közti szakadék mély és tartós. Ezért övezte nagy várakozás a 2023 augusztusában elfogadott új törvényt, amely elvileg az EU-s szabályozáshoz igazodva online nyilvántartásokat, címkézési határértékeket, szankciókat és GMO-zónákat vezetne be.
Csakhogy ennek a törvénynek az érvénybe lépése 2026 szeptemberére lett halasztva, és csodát az új céldátumtól sem érdemes várni. Addig pedig marad a mostani, teljesen áttekinthetetlen helyzet. Ráadásul a probléma gyökere nemcsak a jogi környezetben, hanem a gazdálkodók mindennapi gyakorlataiban is keresendő. A kis- és közepes termelők számára a GMO-vetőmagok olcsósága és hozamnövelő hatása vonzó alternatíva – különösen egy háború sújtotta gazdaságban, ahol minden hrivnya számít. A vetőmagpiac nagy része informális, nem bejegyzett forrásból származik, és gyakorlatilag senki sem ellenőrzi, hogy milyen fajták kerülnek ki a földekre.
Az exportőrök ugyan végeznek PCR-alapú GMO-teszteket a kikötői silókban, de ezek csak a kivitelre szánt áru minőségét vizsgálják úgy, ahogy. A belföldi piacra szánt termény, illetve a nem dokumentált termelés szinte teljesen kívül esik a kontrollon.
Az ukrán GMO-helyzet rendszerszintű kihívás. Egy olyan ország, amely az európai közösség részévé kíván válni, nem engedheti meg magának, hogy a legnagyobb nemzeti erőforrását – a termőföldet – rendezetlen, ellenőrizhetetlen módon használja. A 2023-as törvény önmagában nem elég. A végrehajtást kell megvalósítani, a nyilvántartásokat digitalizálni, és a GMO-használatot teljesen átláthatóvá kell tenni – még a csatlakozás előtt. Ellenkező esetben Ukrajna legnagyobb versenyelőnye – az amúgy kiemelkedő adottságokkal bíró agrárium uniós integrációja válik a legnagyobb ballaszttá, nem beszélve a nekünk okozott károkról.
