Hazánk termeli a legtöbb eladhatatlan búzát, kukoricát

Az elmúlt évekhez hasonlóan az idén is kedvező gabonatermés várható hazánkban. A több millió tonnányi felesleg értékesítése azonban minden bizonnyal komoly nehézségekbe fog ütközni, tekintve, hogy kivitelre a magas árak miatt alig nyílik lehetőség, és még az unió által tavaly felvásárolt készletek is az országban vannak. Számos szakember az intervenciós termelésre ösztönző uniós rendszerben véli felfedezni a hibát. Így nagy valószínűséggel a tej- és cukorszektor átalakítása után a gabonapiacon is elkerülhetetlenné válnak a szabályozási reformok.

Bár a belvizes területeken garantált a terméskiesés, a csapadékos időjárás összességében ismét kedvezett a búza fejlődésének. Ez akár jó hír is lehetne, ám a kedvező eladási lehetőségeknek most is számos akadály állja útját. Az értékesítési nehézségek nem új keletű problémák a hazai gabonapiacon. Csakhogy míg az uniós tagságunk előtt a kivitel állami támogatásával meg tudtunk szabadulni a feleslegtől, addig most mások döntenek a fejünk felett. Míg a csatlakozásunk előtt évi 100-200 ezer tonna lisztet exportáltunk, addig ma már csak 25-27 ezer tonnát.

A nemzetközi túltermelés a világpiacon lenyomja a gabona árát, ezért volt szükség az értékesítéshez az export állami támogatására. Most azonban, hogy az EU tiltja az állami segítséget, a magyar gabona olyan drága, hogy alig lehet rá exportüzletet kötni. Az árut itthon intervenciós árszinten, azaz 25 000-26 000 forintos tonnánkénti áron kínálják a termelők a kereskedőknek. Vagyis már a búza induló ára is túl magas ahhoz, hogy a fuvar- és egyéb költségekkel terhelt áru versenyképes legyen a világpiacon. Kukorica-fronton sem kedvezőbb a helyzet, mivel jelenleg 24 000-24 500 forintért lehet beszerezni a termény tonnáját, amelyet szinte már lehetetlen fuvarköltséggel terhelni, még a szomszédos tagországokig sem. Az el-elhangzott ígéretekkel ellentétben jelenleg nincs kilátás arra, hogy jelentős mennyiségű gabonát exportáljunk Oroszországba és Kínába, annak ellenére, hogy nemrég 0,5-1 millió tonnányi terményre jelentették be igényüket. A még tavaly nyáron Portugáliának ígért 200 ezer tonna termény kiszállítása is csak novemberben kezdődik meg. A mennyiség közben 200 ezer tonnáról 120 ezerre csökkent. Kereskedői vélemények szerint csupán akkor nyílna lehetőség számottevő kivitelre, ha az EU pluszpénzekkel, így például fuvartérítéssel támogatná a hazai termelőket, amelyre azonban vajmi kevés az esély. Az AgraPresse Hebdo szerint nemcsak nálunk, hanem egész Európában akadozik a búza- és kukoricakereskedelem. A gördülékeny üzletet nehezíti a madárinfluenza-pánik, és a keveréktakarmány-gyártók is csak alig mozgolódnak a piacon. Ugyanakkor számos harmadik ország szállít gabonát a közösségbe különféle kedvezmények alapján. A Portugáliához hasonlóan aszálykárosult Spanyolország például többnyire argentin és amerikai kukoricából elégíti ki 2 millió tonnás igényét.

Az MVH a tavalyi, több mint 16 millió tonnányi termésből 3, 9 millió intervenciós tételt vásárolt fel. Ebből Brüsszel a portugál ügylettel együtt eddig 1, 5 millió tonna gabona eladásához járult hozzá. Az uniós döntések alapján Spanyolország 300 ezer tonna árut vehet át, emellett lehetőséget kaptunk arra, hogy 500 ezer tonna takarmánykukoricát az EU-n belül, ugyanennyi búzát pedig a harmadik piacokon értékesítsünk. Az általunk termelt gabonamennyiségből több mint 5 millió tonnát tesz ki a búza, amelynek csupán a fele kerül hazai fogyasztásra. Az Európai Bizottság előrejelzése szerint hat év múlva a teljes uniós termés felét is meghaladó gabonát mi termeljük majd Franciaországgal, Németországgal, Lengyelországgal és Nagy-Britanniával közösen. Míg azonban az említett országokban a hektáronkénti átlagtermés csak a kedvező területeken érheti el a tíz tonnát, addig Magyarország esetében ez szinte bármelyik régióban megvalósítható. Az idáig felajánlott legnagyobb intervenciós mennyiség így természetesen hazánkból érkezett; a 8,76 millió tonnából 4,35 millió tőlünk származik, míg Németország 17 százalékot hasít ki a tortából.

Sok szakember az EU intervenciós felvásárlási rendszerében keresi a hibát, amiért az mesterségesen magasan tartja a gabonaárakat. Így a gazdálkodás jószerivel elszakadt a piactól: számos földtulajdonos kifejezetten intervencióra termel. Hiába fizet azonban Brüsszel előre meghatározott áron a terményekért, amikor a felvásárolt áru az eladásig a tagállamokban marad. Nincs más választásunk, mint megoldani a tárolást és az őrzést, nem beszélve arról, hogy az uniós értékesítési döntésig nem lehet kiüríteni a raktárakat, amely a készletek halmozódáshoz vezet. Más szóval, komoly tőkeerőt igényel a bonyolult intervenciós rendszerben való részvétel, amely csak azoknak a nagykereskedőknek éri meg, akik ki tudják várni a leadás és a kifizetés között elhúzódó nyolc hónapot. Egyes elemzők szerint elégtelennek bizonyultak a kormány kapacitásbővítő akciói, így már közepes termésnél is komoly tárolási nehézségek léphetnek fel az idei évben. A patthelyzetből csak az intervenciós árak csökkenésével tudunk majd kilábalni, ezenkívül várható, hogy a 2007-2013 közötti költségvetési ciklusban szűkülni fog a rendszerbe vont gabonaféleségek köre, így a gabonatermelés visszaállhat a piac keretei közé, miközben az uniós büdzsé jelentős összeget takaríthat meg.

Simon Rita