A szemét útja

Debrecenben az ország egyik legfejlettebb feldolgozóüzeme működik. A térségben 2009-ben vezették be a házhoz menő szelektív hulladékgyűjtést, fokozatosan kiterjesztve a város és a megye egész területére. Míg az ország számos pontján az újrahasznosítható anyagokat, a papírt, a műanyagot és a fémet külön tárolókban gyűjtik, a debrecenieknek könnyebb a dolguk: ők az üzem korszerű gépeinek köszönhetően ezeket egyetlen tárolóba dobálhatják. Az üveghulladéknak természetesen ott vannak a szemétszigetek, a textilre, az elektronikai vagy a veszélyes hulladékra pedig a debreceni hulladékudvar.

– Vállalatunk 2019-ben az országban egyedülálló módon helyezett üzembe egy úgynevezett optikai válogatórendszert. Ez lehetővé teszi, hogy a kézi munkaerőt csupán minőség-ellenőrzési feladatokra vegyük igénybe. A szelektíven gyűjtött hulladék továbbválogatása automatizált berendezéssel történik – mondja lapunknak Domokos Csilla, a debreceni régió hulladékát begyűjtő és kezelő AKSD Kft. szóvivője.

A cég Vértesi úti telephelyén Kirilla József, az AKSD Kft. másodnyersanyag-üzletágának vezetője kalauzol minket.

– Évente nagyjából huszonnyolcezer tonna papír, műanyag és fém jön be az üzembe. A legtöbb munka természetesen a lakossági hulladékkal van, az az iparinál ellentétben sokkal szennyezettebb, és többet kell válogatni – mondja.

Noha a szelektív hulladékgyűjtés több évtizede működik Magyarországon, az emberek hozzáállása még messze nem megfelelő. Sokan képesek mindent belepakolni a szelektív hulladéktárolóba, ezért aztán az ott gyűlő szemét 30 százaléka hasznosíthatatlan.

Szétválogatja a gép

A beérkezett papír-, műanyag- és fémhulladékot egy markológép adagolja a futószalagra, ami az előválogatóba vezet. Itt hat munkás kézzel szedi ki a nagyobb, gépi válogatásra alkalmatlan darabokat: külön a kartont, a polietilén fóliát és minden mást. Azért van erre szükség, mert ha ezek fennakadnak az utána következő futószalagokon, feltorlódik az anyag, leállhatnak a gépek.

Az így megtisztított hulladék ezután a ballisztikus szeparátorba kerül, amely különválogatja a hasznosításra alkalmatlan, ötven milliméternél kisebb tárgyakat, a kétdimenziós (jellemzően papír és fólia) és az olyan háromdimenziós hulladékot, mint a PET-palack, az alumíniumdoboz vagy a HDPE, ez utóbbi általában tálcák, mosószeres, öblítős- és mosogatószeres flakonok anyaga. A válogatógép valójában egy rázópad, egy nyolc lapátból álló, ballisztikus pályán mozgó egység, amely egy bizonyos szögben meg van döntve, így a kétdimenziós anyagok szépen lassan felvándorolnak az utóválogató fülkébe, a háromdimenziósak pedig legurulnak egy másik futószalagra.

A kétdimenziós hulladék még fólialeválasztáson esik át, a háromdimenziós pedig elhalad egy mágnesszalag alatt, amely kiszedi belőle a vasdarabokat, a sörös- és üdítősdobozokat, minden más pedig halad tovább.

A hulladék ezután egy optikai egységhez kerül, amely megállapítja az anyag színét és formáját. A gépben különböző programok vannak, így például ha PET-palackok észlelésére van beállítva, akkor először fény segítségével megállapítja, hogy megfelel-e a kritériumnak a hulladék, és ha igen, akkor sűrített levegővel átfújja egy másik szalagra.

A munka ezután az emberi erővel működő utóválogató kabinban folytatódik, ez már inkább egyfajta minőség-ellenőrzés, mivel a gépek sem képesek százszázalékos pontosságra.

– Ha például egy PET-palackba szennyeződés kerül, azzal a gépek sajnos nem tudnak mit kezdeni, ezért erre a lakosságnak kell ügyelnie. Olyan is előfordul, hogy a szalagon épp a papírra pottyan egy fólia. Ilyenkor a gép csak a felső tárgyat érzékeli, tehát vele együtt az alsót is átfújja. De a gép a fóliát tartalmazó levélborítékkal vagy a fémcsíkkal ellátott buszjegyekkel sem tud mit kezdeni. Pontosan ezekre van a kézi utóválogatás, ott tudják orvosolni a problémákat – fejti ki Kirilla József.

A bálázásra szánt, anyaga szerint kiválogatott hulladék a kabin alatti tárolóbokszokba kerül, majd onnan a rakodógép tolja át a bálázóba.

Az üzem vezetője ugyanakkor elárulja, hogy a fólia- vagy alumíniumréteggel bélelt italoskartonokat kiszűri a gép, és ezeket külön bálákba tömörítik. Feldolgozásuk külön erre szakosodott papírgyárakban történik, Lengyelországban, Ukrajnában és német nyelvterületen.

Mind közül a papír útja a legkönnyebben követhető, hiszen túl sok utómunkát nem igényel, így jellemzően a szakosodott feldolgozóüzem egyből újra is hasznosítja késztermékként. Ilyen például a dunaújvárosi Hamburger Hungária papírfeldolgozó.

Az üveg útja

A lakossági eredetű üveghulladék begyűjtése jellemzően nem része a házhoz menő rendszernek, így az jellemzően a szelektívszigetek zöldkonténereiből érkezik a feldolgozóhoz. Késztermékként nem tudják újra eladni őket, hiszen az üvegek összeöntésük, majd válogatásuk során nagyrészt darabokra törnek. Így a telepen ezeket szín szerint szétválogatják, majd továbbadják a feldolgozóiparnak. A szelektálás kézzel történik, ugyanis a szelektívszigetekről érkező üveghulladék csekély mennyisége miatt nem éri meg gépiesíteni a folyamatot. A feldolgozóüzemek beolvasztják, majd újra üvegtermékeket gyártanak belőle.

Kivételt jelentenek a visszaváltható üvegek, melyek, mivel épségüket a kereskedelmi egységek garantálják, visszakerülnek a körforgásba. A betétdíjas rendszer takarékosabb is, ezeket az üvegeket már csak tisztítani kell.

– Ez észszerű, fenntartható metódus. Sajnos azonban napjainkban a visszaváltó rendszer eléggé kikopott a gyakorlatból – mondja Kirilla József.

Magyarországon sok évtizeden keresztül működött az úgynevezett többutas, azaz a tartósabb palackok visszagyűjtésére, majd újratöltésére szakosodott rendszer. Ezt azonban a gyártók lassan tíz éve – elég komoly társadalmi felháborodás mellett – a hatékonyság hiányára hivatkozva kivezették. Az Innovációs és Technológiai Minisztérium azonban úgy tervezi, hogy legkésőbb 2022 elején újraindulhat: kezdetben az üveg és fém csomagolóanyagokat lehetne majd visszaváltani, később azonban már mást is, például a kozmetikai termékek csomagolását.

Újrahasznosított szemét

Az összes hulladék közül a műanyag újrafeldolgozása a legszerteágazóbb. Azt ugyanis kőolajból gyártják, de bizonyos százalékban újrahasznosításból származó regranulátumot is fel tudnak használni hozzá.

Ezt teszi a tinnyei Holofon Zrt. is, ahol műanyaghulladékból, környezetbarát technológiák segítségével gyártanak másodnyersanyagot. A műanyagokat három kategóriába válogatják szét: PET-re, fóliákra, valamint a nem átlátszó, vastagabb flakonokra, mint a samponosdobozok. A cég az utóbbi típust dolgozza fel.

– A flakonokat ledaráljuk, majd a darálék kap egy alapos mosást; erre nemcsak azért van szükség, mert szennyeződést tartalmaz, hanem mert az általuk megvásárolt flakonosbálák elég nagy számban, körülbelül húsz százalékban tartalmazhatnak PET típusú anyagokat, amik a mosás során lekerülnek a kád aljára – mondja Hováth Ádám, a cég ügyvezető igazgatója.

– A darálékot szétválogatjuk polietilénre és polipropilén-granulátumra, és ezeket adjuk tovább többnyire hazai, de egyharmadrészt külföldi cégeknek is, főként Szlovákiába vagy Lengyelországba.

Az értékesített polietilénből gyártják többek között az optikai kábelek védőcsöveit, de a hipósflakonokat és az ipari felhasználásra készült lemezeket is. Az ügyvezető igazgató elmondja, egyik partnerük homlokzati dekorköveket készít, és az ehhez használatos műanyag öntőformát is ebből az anyagból készítik. De olyanok is vannak, akik rekeszeket, vödröket öntenek polipropilénből. Legyen szó tehát papírról, műanyagról vagy fémről, a hulladékot mindenképp megéri szelektíven gyűjteni.

– Ha mindenki tudatosan kezelné az otthoni hulladékát, akkor annak mindössze húsz százaléka kerülne a kommunális lerakókba. Ám ezt csakis szemléletváltás útján lehet elérni – szögezi le Domokos Csilla.

A szakember zárásul elmondja: ha elbizonytalanodunk, hová is való, amitől épp megszabadulnánk, mint például a kívül papír, belül fém italosdoboz, a lényeg, hogy ne a közönséges kukába, hanem valamilyen szelektívbe dobjuk. A többit majd a hulladékkezelő úgyis elintézi.