A Dal zsűrije és a közönség is az ő dalát értékelte legjobbnak, így Freddie képviselheti Magyarországot a stockholmi Eurovíziós Dalfesztiválon májusban. Fehérvári Gábor Alfréd énekessel a győztes dal üzenete mellett arról beszélgettünk, ki is ő valójában.

Hirdetés


– Hogy indultál el a zenei pályán?

– Sosem gondoltam volna, hogy énekelni fogok, azt meg aztán főleg nem, hogy mások is kíváncsiak lesznek rám. Tizenkilenc évesen kezdtem el gitározni az egyik barátom hatására, aztán a zenélés hamar a szenvedélyemmé vált. Felköltöztem Győrből Pestre, éppen egy térdsérülésből lábadoztam, amikor értesültem arról, hogy van egy új tehetségkutató verseny, amelyre lehet jelentkezni. Egy kis noszogatás hatására meg is tettem. Így kerültem a Rising Starba, ahol negyedikként végeztem. Ez hatalmas ugródeszka volt.


– Mi az, ami a legnagyobb örömet okozza neked a zenélésben?

Korábban írtuk

– Adok valamit a közönségnek, de abból vissza is kapok. Ez ösztökél arra, hogy újra adjak. Ha ez a csatorna működik az előadó és a közönsége között, akkor az nagyon különleges élményeket nyújt. Csodálatos érzés, hogy az ember kitárja a szívét, lelkét, és vannak emberek, akik arra befogadóak. Én az egómat a fiókban tartom, és az ott jó helyen is van. Nem az vezérel. Arra próbálok törekedni, hogy jól érezzem magam a bőrömben.


– Vannak saját szerzeményeid?

– Korábban, amikor volt rá időm, születtek ilyen dalok, de most túl sok mindennel kell foglalkoznom. Egyébként sok témám van, és vannak olyan dalaim, amik szerintem jók. De nem eléggé. Ez egy rettenetes tusa az emberben. Be kell látnom, hogy azok, akik körbevesznek, sokkal jobban értenek a dalíráshoz, mint én. Az egy másik kérdés, hogy lehet, egy-két év múlva bennem is kialakul egy kiforrottabb szerzői véna, de ezt ki kell várni. Szakos Krisztián zenész, dalszerző, zenei producer mondta azt nekem, amit azóta is tételmondatként kezelek az életem során, hogy foglalkozzak azzal, amihez értek. És ez reményeim szerint – egyelőre – az éneklés. Ha ehhez aztán majd felnő a dalszerzés, azzal egyáltalán nincsen baj. De addig nem erősködök, amíg együttesen, másnak a kiforrott, tökéletes és hiteles profizmusával nagyon jó dalokat tudunk csinálni.


– Saját ötlet volt, hogy jelentkezz A Dal válogatójára, vagy valaki ösztönzött rá?

– Tudtuk, hogy lesz ez a megmérettetés, de igazából nem terveztük, hogy részt veszünk rajta. A sors hozta úgy, hogy a soron következő dalunk demóverziója éppen néhány nappal a jelentkezési határidő előtt készült el. Úgy éreztük, nagyon jól sikerült, ezért beneveztünk vele. A megérzésünk nem csalt: beválogattak minket a legjobb harminc versenyző közé, a végleges verzió elkészülte után nem sokkal pedig már a döntőben találtuk magunkat.


– Miről szól a Pioneer?

– Minden ember egyedi és megismételhetetlen, ennek ellenére sokan beállnak a sorba, ami nem feltétlenül követendő példa. A társadalmon belül nagyon sok minden meg van határozva, ki van mondva, mi a normális, és ha valaki kicsit másképp gondolja, az már radikálisnak minősül. A dal üzenete, hogy merjük vállalni önmagunkat, hiszen hiába próbálunk megfelelni másoknak, ha saját magunkkal nem vagyunk kibékülve.


– Te mitől vagy egyedi?

– Az a terület, ahol mások sikereket értek el, számomra már nem izgalmas. Szeretem úgy fűszerezni a dolgokat, hogy a végeredmény icipicit más legyen a megszokottnál. Régóta azt érzem, hogy kakukktojás vagyok a társadalomban. Amit nagyon sokan kedvelnek, azt én nem feltétlenül. Konzervatív vagyok, mindenben a minőséget keresem, és nem szeretek megalkudni.


– A dal témájának ötlete a tiéd, a szöveget és a zenét azonban mások írták. Könnyű volt azonosulni a végeredménnyel?

– Ha nem tetszett volna, nyilván addig változtatgatjuk, amíg szükséges, de nem így volt, első pillanattól kezdve kedveltem a dallamot és a szöveget egyaránt. Persze mielőtt elkészült, megkérdezték, milyen terveim vannak, én pedig megadtam a támpontokat, elmondtam, hogy körülbelül milyen felépítésű dalra gondolok, mi az, ami domináljon benne. Csarnai Borbála olyan zseniális képeket használt az írás során, hogy a szöveget már olvasni is öröm, hát még énekelni…


– Miért nem magyarul énekelsz?

– Angolul sokkal könnyebben megy, és jobban is szeretek. Ennek semmi köze a nemzeti identitásomhoz, egyszerűen így kezdtem el énekelni. Ha valami megszületik, akkor az úgy jó, ahogy van. Ezt a dalszöveget képtelenség lenne átírni magyarra anélkül, hogy elveszítse a jelentéstartalmát. Kár lenne ebben a formában hozzányúlni.


– A Dal döntőjében felidézték, amit Frenreisz Károly korábban mondott neked, hogy amikor kitárod a karjaidat, úgy érzi, átöleled Európát. Erre te úgy reagáltál: először szeretném a hazánkat átölelni, aztán majd utána gondolkoznék a többiben. Miért feleltél így?

– Mert úgy gondolom, mindennek megvan a maga ideje. Hol vagyok én még attól, hogy Európát ölelgessem? Most olyan lehetőséghez jutottam, hogy gyakorlatilag a címerünket vihetem a fejem fölött. Egyelőre nem tervezek nemzetközi karriert sem, fogalmam sincs, jönni fognak-e külföldi sikerek vagy sem, ez nem izgat, mert úgy gondolom, először itthon kell valami nagyot alkotni.


– Mostanában sok internetes fórumon vagy központi téma. Kommenteket szoktál olvasni?

– Mindet elolvasom.


– Jókat, rosszakat is? Hogyan rendezed ezt el magadban?

– Könnyedén. Amikor csak artikulálatlanul bekiabálnak valamit, aminek nincs semmi szakmai alapja, akkor nyugodtan lehet tovább olvasgatni. De amikor valaki elégedetlenségének ad okot, és azt alátámasztja valamivel, azt elolvasom, és foglalkozom vele. Nem feltétlen fogadom meg a leírtakat, de mérlegelem. Erről szólt A Dal elődöntője és középdöntője közötti időszak is. Az összes kommentet elolvastam, és próbáltam összegezni, hogy a negatív kommentek körülbelül miről szóltak. Arra lettünk figyelmesek, hogy a dallal senki nem foglalkozott, az mindenkinek elnyerte a tetszését, inkább a ruházatom nem tetszett a hozzászólóknak. Változtattunk, és nagyon magas pontszámot kaptunk a közönségtől. Onnantól kezdve úgy éreztük, hogy már nem kell változtatni, inkább csak csiszolgatni. Pozitív véleményekből nem lehet igazán fejlődni, még ha jól is esnek az embernek. Mindig keressük a minőségi negatív hozzászólásokat, mert azokból lehet építkezni.


– Milyen tervekkel és reményekkel indulsz a májusi Eurovíziós Dalfesztiválon?

– Helyezésben nem tudom ezt kifejezni. Egyáltalán nem érdekel, hányadik leszek. Persze örülnék, ha minél jobban szerepelnénk, de a legfontosabb a hazánk színeit képviselve, hogy itthon elégedettek legyenek velem, a nézők úgy álljanak föl a televízió elől, hogy „na, igen, ez jó volt, ezek voltunk mi”. Az Eurovíziós Dalfesztiválon nem mindig a szimpátia alapján dőlnek el a dolgok. Én ezzel nem szeretnék foglalkozni. A lehető legmagasabb színvonalon szeretnék énekelni, a lehető legnagyobb hittel és alázattal szeretnék ott állni a színpadon. Hiszek abban, hogy ha teljes odaadással csinálom ezt, akkor itthon helyezéstől függetlenül büszkék lesznek rám.

Elek Nikolett, Szencz Dóra