A most zajló népvándorlásra és az általa hordozott veszélyekre volt szükség ahhoz, hogy négy közép-európai ország rádöbbenjen, össze kell fogniuk. Nem újdonság ez, a XIV. században ugyanez történt, már ami az összefogást illeti. Visegrádon találkoztak az érintett, térségbeli uralkodók, erről a találkozóról s erről a szövetségről kapta a nevét a napjainkban csak V4-nek nevezett formáció. A mai együttműködés a modern Európa példaadó politikai sikertörténete lesz. Erről beszélgettünk Takács Szabolccsal, az európai uniós ügyekért felelős államtitkárral.

– Nemcsak felébredt Csipkerózsika-álmából a visegrádi négyek nevű formáció, de őszintén bíznak benne a közép-európai társadalmak, ha a migrációs válság megoldásáról van szó. Egyetért ezzel?

– Igen. A visegrádiak ereje még soha nem volt ennyire egyértelmű és meggyőző az érintett nemzetek, sőt az egész európai közvélemény számára. És már azt is látják az emberek, hogy mennyi lehetőség rejlik még ezen túl is az együttműködésben, például gazdasági téren. Ha megnézzük milyen eredményeket produkáltak a visegrádiak a 2008-as és 2009-es válság óta eltelt időszakban, akkor nem túlzás kijelenteni, hogy ez az együttműködés képezheti majd az unió gazdasági motorját.


– Miben látja a V4 fő erejét?

– Mindenekelőtt a négy nép kulturális azonosságában. A V4 a példa arra, hogy létezik közép-európai identitás, közös hagyomány- és szokásrendszer, a dolgok sajátos, de jellemző látásmódja akkor, amikor a Nyugat viszont súlyos értékválságtól szenved. Szerintem ez a közép-európai identitás őrzi most az átfogó értelemben vett európai értékeket is. Tiszteletben tartjuk más népek szokásrendszerét és vallását, de minden eszközzel és minden erővel megvédjük ezt az értékrendet.


– Bővíthető-e a V4? Szóba jött ugyanis, hogy csatlakozhatnának hozzá a szlovénok, a horvátok és a balti nemzetek…

– Az a visegrádiak érdeke, hogy egy erős észak–déli együttműködés jöjjön létre a régiónkban politikai és gazdasági értelemben is. A V4 formális bővítését nem tartom szükségesnek. De! Vannak olyan, a V4 által létrehozott fórumok, ahol például a balti államokkal működik együtt. Meg kell említeni az úgynevezett „V4 plusz” formációkat is, ahol pedig olyan partnerekkel építettünk ki szoros kapcsolatot, mint Japán vagy Dél-Korea. Mindkét állam jelentős beruházásokat eszközölt a visegrádi országokban, és érdekük az együttműködés további bővítése. Kiszámolták, hogy a V4 összeadott gazdasági ereje a tizenötödik helyen áll a világon. Dél-Korea a tizennegyedik. Szoros kooperációban vagyunk még sok mindenki mással, a kérdésben említett Szlovéniá­val és Horvátországgal is, de az esetleges V4-tagságuk nincsen napirenden.


– És a katonák? Lengyel, cseh és szlovák egységek segítették a magyar határ őrzését. Nyugaton nincs ilyen együttműködés.

– Nincs, pedig épp a NATO-ban születtek tervek korábban bizonyos harccsoportok létrehozására. Felmerült, hogy a visegrádiak is önálló harccsoportot alkothatnának, ami akár természeti katasztrófák, tömegbalesetek esetén is bevethető lenne. Az ötlet akár katonai költségmegtakarításokat is jelenthetne a négy országnak, tehát lenne gazdasági haszna is. Az ötletet azonban összhangba kell hozni az unió még fejlődő, közös védelempolitikájával.


– Melyik ország a V4 vezető ereje? Orbán Viktor korábban azt ajánlotta, legyenek a lengyelek.

– Méretüknél, gazdasági súlyuknál fogva lehetnének éppen. De vezessen bárki, itt egyenrangú partnerek együttműködéséről van szó, ezt mindig szem előtt kell tartani. Mindegyik ország egyformán fontos, mindegyik külön értékeket tud hozzátenni az együttműködéshez. Ez a logika érvényesült a XIV. században is, amikor a visegrádi szövetség született a külső fenyegetések és veszélyek elhárítására, illetve a közös érdekek érvényesítésére. Voltak, nem is kevesen, akik azt hitték, hogy a négy ország 2004-es EU-csatlakozásával a V4 elveszítette jelentőségét, meg fog szűnni. Nem szűnt meg, sőt fontosabb lett, mint bármikor. Akadtak olyan kormányok a V4 tagállamaiban, akik nem lelkesedtek különösebben a fórumért, de jobbnak látták megtartani a kapcsolatokat, még ha takarékon is.


– Most nagyon sok kritikát, sőt, támadást kap a V4 Brüsszel irányából. Norbert Röttgen CDU-politikus kitenné a schengeni rendszerből a visegrádiakat, Matteo Renzi olasz miniszterelnök pedig megfelezné a kohéziós támogatásaikat, mondván, nem mutatnak kellő szolidaritást és megértést migránsügyben…

– Méltatlan vádak, s inkább a politikai szócsaták részeként, mint konkrét brüsszeli üzenetként kell kezelni ezeket. Európa a megoldást keresi. A B terv nem kerékkötője, nem is alternatívája ennek, hanem része egy lehetséges és átfogó európai megoldásnak. Ezt kellene tudomásul vennie a teljes nyugati politikai elitnek. Mert az ottani közvélemény már érti, miről van szó. Az elképzelést egyébként nem is kellene külön B tervnek hívni. Itt teszem hozzá, mindig a migrációról beszélünk, de a V4 eredményesen lépett fel azzal a javaslattal szemben is, amely a közép-európai munkavállalók szociális juttatásait próbálta megnyirbálni.


– A schengeni kizárás, más néven a „mini Schengen” felemlegetése mégis fenyegetőnek tűnik…

– Ezért alakították meg a visegrádiak a „Schengen barátai” csoportot, s ehhez keresünk most partnereket. Ami a schengeni rendszert illeti, itt nemcsak az európai integráció legorganikusabb szövetéről beszélünk, hanem az EU-s gazdaságokat, főként a nyugatiakat rendkívüli veszteség érné a „kis Schengennel”. Ez látszik az időlegesen itt-ott visszaállított belső határellenőrzések nyomán is. Ez is a migráció okozta károk és komoly kockázatok egyike, csak keveset beszélnek róla.


– Van ezért egy probléma a V4-en belül: az oroszkérdés. A magyar nyitás érzékenyen érintette a például a lengyeleket. Hogyan lehet kezelni ezt a problémát?

– Ez nem tudja megtörni a visegrádiak együttműködését. Természetesen figyelemmel kell lennünk arra a geopolitikai kitettségre, amiben a lengyelek érzik magukat, ennek mély történelmi gyökerei vannak. Csak úgy működhet jól a V4, ha az egymás számára érzékeny ügyekben is szolidárisak vagyunk a többiekkel..


– Lehet, hogy tévedünk, de a szlovákok mintha most „lejjebb vették volna a hangot” a Felvidéken élő magyarokkal kapcsolatosan…

– Úgy gondolom, hogy a szlovák vezetés tisztában van azzal, Budapest számára a felvidéki magyarság sorsa mindig is kiemelt nemzetstratégiai kérdés lesz. Pozsony most mintha tényleg tartózkodna az olyan lépésektől, amilyenektől más szlovák vezetők nem mindig tartózkodtak a múltban. Én egyébként hiszek abban, hogy egy olyan V4-ben, amely képes közös és pozitív élményeket adni minden tagjának, könnyebb lesz megoldani a korábbi konfliktusokat.


– Bár a kérdés képtelenségnek tűnhet sokak számára: lehet-e egyszer Európa vezető ereje a V4?

– Mondjuk inkább úgy: egyik vezető ereje. Hiszek benne, hogy igen, lehet. A V4 modern kifejezéssel élve egyfajta branddé vált Európában, s csak tovább nő az ereje és a tekintélye. És van hitele. Mindenki láthatta nyugaton is, miként védte meg a polgárait a brit szociális rendszer reformjával kapcsolatos javaslatokkal összefüggésben.


– A prágai csúcson volt erről előzetes egyeztetés?

– Egyeztettünk, persze, de a február 15-i találkozó apropóját az adta, hogy huszonöt évvel azelőtt, 1991. február 15-én született meg az újkori visegrádi együttműködés.


– Amennyiben az Európai Bíróság úgy dönt, hogy eleget kell tennünk a kötelező kvótarendszer előírásainak, mi következik? Megvédhet-e bennünket a V4?

– Ezt a rendelkezést Szlovákia és Magyarország is megtámadta a bíróságon, de a többiek magatartásából is érzékelhető, kiállnak mellettünk. Magyarország nem fogad el olyan döntést, amely a társadalom akaratával ellentétes. Erről szól a miniszterelnök úr által most meghirdetett népszavazás is. Csak önkéntes alapon képzelhető el a migránsok szétosztása és befogadása. De hát másképp nem is működik. Tavaly szeptemberben volt egy uniós szavazás, 160 ezer migráns szétosztásáról született döntés. Eddig ötszáz embert voltak képesek elhelyezni. Lássuk be, a kvótarendszer nem old meg semmit, s így nem is lehet válasz a migránsválságra.

Sinkovics Ferenc