Bevált a hatalom megosztása

Fotó: Vermes Tibor/Demokrata

A kancellári rendszer bevezetésével egyenesbe került az egyetemek és a főiskolák addig sok problémával küzdő gazdálkodása, de ahogy prof. dr. Bódis József, az Emmi oktatásért felelős államtitkára, orvos, egyetemi tanár mondja, vannak még finomhangolásra váró kérdések a rendszerben. Mivel teljes rálátása van a területre, és ismeri a folyó mindkét partját, vele beszélgettünk a témáról.

Fotó: Vermes Tibor/Demokrata

– Mi jellemezte a kancellárok megjelenése előtt a felsőoktatási intézmények gazdálkodását, és mi indokolta a kancellári rendszer megteremtését?

– Komoly hiányproblémákkal küzdött a felsőoktatás, ami többek között az úgynevezett gazdasági, pénzügyi világválság begyűrűzéséből adódott, és az élet minden területén éreztette a hatását. Végül is e gondok hatékonyabb orvoslására jött létre az a szisztéma, amit ma kancellári rendszernek nevezünk. Azon túl, hogy ez más típusú gazdálkodási módszertant hozott, egyben kettős irányítást is teremtett az egyetemek, felsőoktatási intézmények vezetésében. Ez már a bevezetésénél sem volt problémamentes, és ma is észlelni bizonyos gondokat. A kancellári rendszer törvényi szabályozása egyértelmű, de a szereplők egy része másként értelmezi a paragrafus betűit.

– Hol folyt el, miért hiányzott a pénz?

– A legnagyobb pénzügyi gondokkal azok az intézmények küzdöttek, amelyek egészségügyi ellátást is nyújtottak. Például a klinikák, mert itt két komoly és bonyolult rendszer találkozott, vagyis maga az orvosképzés, illetve a betegellátás, és ebben a metszéspontban még súlyosabbá váltak az anyagi gyengeségek.

– Elpazarolták a forintokat?

– Értem, mire gondolnak, de náluk sem csordogál el több pénz, mint másutt. Itt inkább az a kérdés került előtérbe, hogy milyen sorrend alakuljon ki a funkciók között. Egy olyan intézményben, ahol betegellátást végeznek, ott nyilván az az első.

– Van olyan klinika, amelynek története során először nullszaldós lett tavaly a gazdálkodása. Erről van szó?

– Az intézmények többsége éves költségvetési ciklusokban nézve, nullszaldós vagy közel áll a nullszaldóhoz, sőt pénztartalékai is keletkeznek. Az egészségügyi intézményekben általában is több forrásra lenne szükség, az egyetemi intézményekben pedig különösen, mert ezek a progresszív betegellátás csúcsintézményei. Eleve hozzájuk kerülnek a térség problémás betegei, bonyolult esetei, tehát itt kerül a legtöbbe a betegellátás. Egyetlen klinika sem tud kifejezetten arra törekedni, hogy nullszaldós legyen, persze mindegyik szeretne az lenni. Az egészségügyben év végén van egy úgynevezett kasszasöprés. Ez azt jelenti, hogy az elvégzett, de addig ki nem fizetett beavatkozásokat kompenzálja a rendszer. Végül így képesek nullszaldóssá válni.

– Vannak külföldi példák a kancellári rendszerre?

– Több is. Úgy tudom, hogy a magyar rendszert a német modell alapján alakították ki Palkovics miniszter úrék, ő az Emmi államtitkára volt akkor. Átvették a német tapasztalatokat, de nem szimpla másolásról volt szó.

– A Népszava azt írta egy cikkében, hogy a kancellári rendszer bevezetésével ijesztően megnőtt az adminisztrációs teher a felsőoktatásban.

– Az adminisztráció általában mindig, mindenütt terebélyesedik. A kancellári rendszer nem több adminisztrációt hozott, hanem precízebb gazdálkodást, illetve szorosabb szabály- és törvénykövetést. Ez eleve több papírmunkával jár, de ne feledjük, hogy ebben az időszakban jelentek meg bizonyos új pályázati rendszerek is, ezeket nem a kancellárok találták ki, de a velük járó adminisztrációt már ők felügyelik.

– Az ellenzék szerint a kancellár idegen elem a felsőoktatási intézményekben. Túl nagy hatalom koncentrálódik a kezében, sőt olykor beavatkozik a szakmai, oktatási kérdésekbe is.

– Nem teljesen alaptalanok az ilyen vélemények. A kancellárok feladata az intézmény működtetése, gazdálkodásának irányítása, jogi ügyeinek kezelése, fejlesztési projektjeinek menedzselése. A rektorok, illetve az akadémiai oldal feladata pedig az egyetemi oktatás, a képzés, a továbbképzés, a kutatás kézben tartása, és ahol van, ott a gyógyító munka elvégzése. Borzasztóan nehéz élesen elválasztani a két területet, ezért fogalmaz úgy a törvény, hogy a feleknek informálási és együttműködési kötelezettségük van. Hogy ebből mi és hogyan valósul meg a gyakorlatban, ott látni bizonyos problémákat.

– Ön a Pécsi Tudományegyetem rektoraként együttműködött a kancellárral. Vitatkoztak?

– Voltak vitás időszakaink, de végül mindig meg tudtunk egyezni. Amúgy nem akadt olyan téma, amin ne tudtunk volna összevitatkozni. Ragaszkodtam hozzá, hogy az akadémiai, szakmai kérdésekben mindig az oktatói, kutatói oldalé legyen az utolsó szó. Már elnézést, de egy egyetem szakmai fejlesztési programját ne a kancellár állítsa össze.

– A kancellár megpróbálta?

– Tett rá kísérletet. Amúgy nagyszerű közgazdász, megkérdőjelezhetetlen tudású és felkészültségű menedzser. Neki is, nekem is meg kellett szoknunk az új helyzetet.

– Enyhülnek-e majd a feszültségek?

– Mindig zajlik majd valamilyen erőpróba, ez benne van az emberek természetében. Magyarán, a duális forma mindig feltételez egyfajta feszültséget. Azt látom viszont, hogy ha a szereplők számára nem az egyéni ambícióik fontosak, hanem az intézményük léte, sikeressége, akkor könnyen születik megegyezés a két vezető között. Tudomásul kell venniük, hogy ha valamilyen fejlesztési programban gondolkodnak, akkor azt ezután két irányból, két megközelítésben kell összerakniuk. Nem állítom, hogy ezt már a rendszer minden érintettje megértette.

– Akár még hasznos is lehet a feszültség?

– Igen, bizonyos kontroll és vita mindenképpen szükséges, de az már baj, ha az élet erről a feszültségről szól egy intézményben.

– A kancellári rendszer bevezetésével a korábbiakhoz képest anyagilag jobban állnak a felsőoktatási intézmények. Mennyire jobban?

– Tizenhárommilliárdos hiány jellemezte a felsőoktatási szférát a kancellári rendszer bevezetése előtt. Ez most öt- és hatmilliárd között van. A készpénzállomány pedig 60 milliárdról 280 milliárdra nőtt.

– Mi lesz a pénz sorsa?

– Hasznosulnia kell. A magyar felsőoktatás már rég kint van a világpiacon, az orvosképzés több mint harminc éve, de ez más területekre is igaz. Persze, magyar egyetem, magyar főiskola elsősorban a magyar nemzetnek adjon diplomásokat, de az elmúlt évek nemzetköziesítése miatt több mint másfélszeresére nőtt a nálunk tanuló külföldi hallgatók száma. Már ebből is látni, hogy tényleg világpiaci szereplő a magyar felsőoktatás.

– Apropó világpiac. Létrejött az agyelszívás új formája. Vannak olyan hazai, egyetemi kutatási eredmények, amelyekre végül egyes nyugati tudósok egyszerűen ráírják a saját nevüket…

– Vegyünk egy magyar kutatót, aki elhatározza, hogy nagy munkába kezd, és az eredményeit közzéteszi a világban. Csakhogy nagyon nehéz jó és neves tudományos lapokban publikálni. Nehéz volt régebben is. A világ meghatározó tudományos folyóiratai nem könnyen fogadnak be magyar publikációkat, az ottani bennfentesek keményen védik a pozícióikat, a monopolhelyzetüket. Szerintem ez aligha javul majd a jövőben, az egész magyar tudományos világ szenved időnként ettől a jelenségtől. Járható út lehet, ha egy magyar kutató együttműködik egy külföldi kollégájával, így nagyobb az esélye arra, hogy megismerjék és elismerjék a világban az eredményeit. Sok tudományos gondolat és ötlet itt, nálunk fogalmazódott meg először, magyar kutatók vitték végig a programot, de ahhoz, hogy el tudják adni a szó nemes értelmében, meg kell találni a kompromisszumokat.

– Értjük. Milyen irányban fejlődhet tovább a kancellári rendszer?

– Az eddig nyert tapasztalatok alapján érdemes átgondolni bizonyos változtatásokat, korrekciókat. A rektorok, dékánok a hozzájuk tartozó személyzettel kapcsolatos munkáltatói jogokat visszakapták, ez már egyfajta finomhangolás volt, amire más téren is szükség lesz. Például a két vezető sikeres együttműködése egyelőre a személyek intelligenciájától függ. Ezt a kapcsolatot is egy kicsit precízebben kellene szabályoznia a törvénynek.

– Az ellenzék szerint a kormány magánegyetemmé alakítja a Corvinust, ahol majd borsos tandíjakat kell fizetniük a hallgatóknak.

– A magánosítás csak álhír. Egy állam által létrehozott vagyonkezelő alapítvány nem magánintézmény, a kezében lévő egyetem pedig nem magánegyetem. Számtalan hasonló és jól működő formával találkozni a világban. A kormány célja, hogy a Corvinus Egyetem 2030-ra bekerüljön a világ kétszáz, Európa száz legjobb egyeteme közé, és nemzetközi szinten is versenyképes diplomát tudjon adni.

Lapszám: