Hamis alternatíva szorításában készülnek Európa polgárai a bátran sorsdöntőnek nevezhető májusi uniós választásokra. A vezető politikusok legtöbbje arra a kérdésre akar választ kicsikarni tőlük, hogy végső soron bent akarnak-e maradni az unióban, vagy ki akarnak lépni belőle. Ám hogy ez a kérdés mennyire használhatatlan, azt a Brexit körüli brit tehetetlenkedés világosan megmutatja. Nem arról van szó ugyanis, hogy a britek elveszítették a józan eszüket, hanem arról, hogy az így feltett hamis kérdésre nem adható jó válasz.

Fotó: shutterstock.com

A hamis alternatíva valójában az unió jelenlegi vezetői által felállított csapda. Európa népeinek többsége (ideértve a magyart is) az unió fennmaradása mellett áll, és e meggyőződésében a Brexit körüli vergődés még meg is erősíti. Egy ilyen választási eredményt viszont az unió ma meghatározó politikusai a saját legitimitásuk erősítésére használhatnának fel. Ugye hogy uniópártiak vagytok? Hát mi vagyunk az unió, tehát mi maradunk hatalomban, a mi akaratunk fog továbbra is érvényesülni. Ez az alternatíva két rossz döntés közötti választásra kényszerít, és a nagyobbik rossznak ma a kilépés látszik. Ebbe a csapdába szorult bele a francia Marine Le Pen egyébként tömegeket megmozgató pártja és még számos nyugat-európai politikai tömörülés.

Csakhogy nem két lehetőség van, hanem három.

Az első: akarjuk-e, hogy minden haladjon tovább abba az irányba, amelybe az unió jelenlegi vezetői vinnék?

A második: hagyjuk-e ott az egészet, és térjünk vissza az unió előtti állapotokhoz?

A harmadik: akarjuk-e, hogy az unió új irányt vegyen, Európa nemzetei, megőrizve az eddigi együttműködés értékeit, ugyanakkor meghaladva az eddig elkövetett hibákat, lecserélve a hibákért felelős politikusokat, megalkossák a népek együttműködésének új minőségét?

Az új minőség, ez a lényeg. Itt most fel kell találni valamit, ami még eddig nem volt: az egyenrangú nemzetek közötti demokráciát. A történelmi analógiák tanulsággal szolgálhatnak ugyan, de utánzásra alkalmatlanok. Sem az Amerikai Egyesült Államok, sem az egykori birodalmak példája nem alkalmas a követésre. Az amerikai szövetségi rendszert, félresöpörve a csekély létszámú őslakosságot, az újonnan érkezők hozták létre. Brit–német kulturális identitásukat Európából hozták magukkal, az új társadalomba átemelve abból azt, ami használhatónak bizonyult, és hátrahagyva, amire nem volt szükség. Európa ilyen váltásra nem lenne képes, itt ezeréves vagy idősebb nemzetek élnek egymás mellett, ezeréves tradíciókra épült identitással. Csupán a jómódban elkényelmesedett nagyvárosi értelmiségiek képzelhetik azt, hogy ezek az identitások valamiféle közös európai identitásban feloldhatók.

Az egykori birodalmak sem kínálnak követhető mintát. A nemzetek ragaszkodnak az önrendelkezésükhöz, akár azon az áron is, hogy lemondanak bizonyos előnyökről. Mi, magyarok benne éltünk egy birodalomban, az Osztrák–Magyar Monarchiában, emlékeznünk kell rá, hogy abban minden nemzet vesztesnek érezte magát, az osztrákok úgy érezték, hogy túl sokat adnak a többieknek, a többiek úgy, hogy az osztrákok túl sokat vesznek el, a magyarok mindkét érzést megtapasztalták – ugye ismerős a mai unióból? Ez az, ami nem folytatható.

Néhány dolgot biztosan tudunk. A nemzetek háborúig menő szembenállását, a merev határokat, az elzárkózást nem akarjuk visszahozni, de Európai Egyesült Államokat sem akarunk. Nem fogadjuk el, hogy a gyerekszeretetünk, a reprodukciós képességünk elveszítése elkerülhetetlen sorscsapás, nem akarjuk, hogy évezredes, keresztény gyökerű kultúránk, nemzeteink valamiféle amorf népmasszában oldódjanak fel. Nem kérünk abból sem, hogy egyes népek leckéztessenek más népeket, és a saját normáikat próbálják rákényszeríteni olyanokra, akik azt nem akarják. Nem kérünk bürokratikus vízfejet, túlszabályozottságot. Ragaszkodunk az emberek, eszmék és áruk szabad áramlásához az unión belül. Végül nem kérünk olyan uniós politikusokból, akik saját magukkal azonosítják az uniót, és az őket ért bírálatokat unióellenességnek állítják be.

Európa történelmi kihívás előtt áll, újra bizonyítania kell a megújulóképességét, történetében nem először olyan társadalmi konstrukciót kell létrehoznia, amilyen korábban nem volt. Hogy merrefelé van a megoldás, annak az irányát a visegrádi együttműködés elég jól kijelöli. Májusban kiderül, hogy Nyugat-Európa népei megértik-e a feladatot. Abban nem reménykedhetünk, hogy a kontinens egyetlen voksoláson gyökeres fordulatot hajt végre, de abban igen, hogy a voksolás másnapján, május 27-én megkezdődik a fordulat. Mi, magyarok sokat tettünk azért, hogy így legyen.