A címben föltett kérdés nem a legendás 28-as generációról szóló monológot idézi, hanem az új francia törvényt, amely szerint mostantól Frankhonban nincs olyan, hogy apa és anya, hanem csak 1-es szülő és 2-es szülő. Ez egyfelől egy roppant izgalmas innováció, a szárnyaló francia szellem egy újabb pompás megnyilvánulása, amely már eddig is olyan csodálatos vívmányokat adott a világnak, mint az istentagadás, a „franc”-nak nevezett vérbaj, a mosakodás hiányából fakadó bűz elfedésére szolgáló „par­fum”, valamint az európai civilizáció végzetét okozó liberalizmus, illetve az emberi történelem népirtási rekordját hozó kommunizmus és így tovább.

Fotó: shutterstock.com, illusztráció

Fotó: shutterstock.com, illusztráció

Másfelől azonban ne örüljünk előre, mert számos kényes kérdés vár válaszra. Ki legyen az 1-es szülő, és ki legyen a 2-es? A feministák erre azt mondanák, naná, hogy az anya legyen az 1-es, hiszen ő szülte a gyereket. A modern férfiak azonban nem azt válaszolnák rá, hogy pardon, ki is csinálta a gyermeket? – ami ugye, megelőzi a szülést –, hanem taktikusan azt, hogy akármelyik sorszámot kötjük valamelyik szülőhöz, az valójában genderfasizmus, mivel olyan, mintha az anyát más kifejezéssel neveznénk anyának, az apát meg – szörnyű belegondolni – apának.

Mi hát a megoldás? Lehetne talán sorsolni. A szülőszobán, amikor a gyermeket átveszi a szülőpár, egy orvos és egy közjegyző jelenlétében kisorsolhatnák, hogy ki az 1-es és ki a 2-es. Ez jónak látszik, azonban van itt egy újabb bökkenő. Manapság a liberális – Frankhonban is üdvözítő – dogmák szerint egy szülőpár akkor válik el, amikor akar. És azzal köt újabb házasságot, akivel akar, korra és nemre való tekintet nélkül. Vagyis a gyermek nézőpontjából nézve a dolgot, hiszen ez az egész számháborúsdi miatta történik, elvégre a szülők az esetek túlnyomó (bár csökkenő) részében tisztában vannak saját nemi szerepükkel, ekkor a helyzet kissé bonyolulttá válik:

Mondjuk az 1-es szülő, aki történetesen férfi, kilép a házasságból, majd idővel a helyébe lép egy másik férfi, aki azonban a saját előző házasságában a 2-es sorszámot kapta. Akkor neki mi lesz a neve az új felállásban? 2/1-es szülő? Nem jó, ez olyan, mintha kettős identitása volna. 21-es szülő? Ez értelmesnek tűnik. Ebben az esetben lehetnek 21-es, 12-es, 22-es és 11-es szülők. Könnyű az áttekinthetőség, és tudható az is, ki mi volt azelőtt. Ráadásul gendersemlegesen.

Ámde ekkor jön a baj. Mi van, ha az egyik szülő mondjuk háromszor is elválik, és negyedszerre is házasodik? És esetleg a másik sem áll meg addig. Akkor hogyan alakuljon a számozás? Ekkor már egész hosszú számsorok alakulhatnak ki: egy 321-es szülő házasságot köt egy 64312-es szülővel (itt azért hiányzik az ötös szám, mert az ötödik házastárs elhalálozott)… Lássuk be, az idő múlásával a dolgok egyre bonyolultabbá válhatnak, arról nem is szólva, hogy nem tisztáztunk egy fontos kérdést.

A rendszerben ugyanis ott lappang egy szörnyű ellentmondás, amit a francia törvényhozók máig elmulasztottak rendezni. Hogyan szólítsa a gyermek a szüleit? Ne hamarkodjuk el a választ. Ha régimódian anyának és apának, akkor máris nagy bajban vagyunk, mert ez ellene dolgozik a számozásnak. Ha 1-esnek és 2-esnek, akkor ha vendégségbe mennek, és ott is lesz 1-es és 2-es szülő, hogyan kerülik el a káoszt? Nem szólva a szemantikai problémákról. Mit mondanak majd például az „anyatej” helyett? Melyik számot választják? Hopp, itt a csapda!