Nehéz félni

A YouTube videómegosztón keresgéltem pihenésképp, és néztem egy előzetest. A legsötétebb óra. Ez a film címe. Churchill, világháború, nácik, Hitler, katonák masíroznak, blabla. És miközben bámultam, nem tudtam másra gondolni, mint arra, hogy ez a két háború micsoda pocsékolás volt. Könyöklök itt az íróasztal felett, a kávé kihűlt, és miközben a Mozilla egy másik megnyitott oldalán épp egy integrálódásra képtelen „menekült” tör és zúz egy svéd autóbuszon, egyszerűen nem tudom komolyan venni németek, franciák, angolok szembenállását. Nem tudom komolyan venni, miközben orkok törnek ránk. Ovisok veszekedése. Ez jár a fejemben. A legsötétebb órák most fognak jönni, mert senki nem fog beszédet mondani az angol parlamentben a migránsok elkövette erőszakról.

Lehet, hogy ez már üldözési mánia, de ezek a világháborús filmek mintha az éberségünk ellen készülnének. Folyton azt érzem, hogy 70 évvel ezelőtti dolgoktól jobban kéne rettegnem, mint ami éppen most történik. Nem a világháborúk borzalmait akarom kisebbíteni, nem vagyok én semmi tagadó, de ez az állandó múltba révedés beteges. Ha belegondolunk, nem is a jobboldaliak a leragadtak, hanem a libsik. (Értsd: a közvélemény meg a teljes kulturális élet.) Ők foglalkoznak folyton a múlttal, és a jobboldal a jelennel. Vicces, hogy pont a libsiknek nem szúrja a szemét az ordító jelen, csak rágódnak a lerágott csonton.

Az international trailerben van egy mondat, valami fontos angol ember mondta Churchillnek, hogy Europe is lost. Mily nevetséges ez 2018-ból!

Annyira rég volt. Mint Rákóczi. Nem, mégsem. Még Mohács sem. Mert ’45 óta sokkal többet változott az életforma, a tudat. Mint Csák Máté!

Nem tudok félni! Ezt érzem. Nézem, és nem megy. Ott, a sarokban náci tisztek kártyáznak. Hú! És mit látok? Európai ember. Meg van fésülködve. Nyakkendője van. Határozott, férfias. Mitől kéne félnem? Hogy Wagnert hallgat? Ránézek egy pillanatra a svéd videóra, majd vissza a félelmetes nyakkendős tisztre. Hm. Nehéz félni tőle.