Ismerősömmel csetelek. Pontosabban a Facebookon keresztül telefonálunk. Mikrofonnal. Így ingyen van. Ez az ismerősöm régi és jó ismerős, még ifjúkorunkból, de nem is olyan rég keresztbe tett nekem. És ez az, amit nem kellett volna tennie! Én akkor csak nyeltem egyet, összeszorítottam a fogamat férfiasan, arcomra higgadtságot erőltettem, de a kezem ökölbe szorult. „Na, várj csak!” – dübörgött bennem a gondolat. „Megkapod te ezt még. Jössz te még az én utcámba. Eljő majd mindennek az ideje, csak ki kell várni!”

Fotó: shutterstock.com, illusztráció

És most, ezen az esős és kissé szomorkás pénteki napon úgy éreztem, az idő végre elérkezett.

– Mostanában elég ijesztő, amit csinál ez a Facebook! – panaszkodik. – Felhoz reklámokat arról, amiről beszélünk. Pontosabban arról, amit maga mond! – tette hozzá kis szünet után.

– Nekem nincs reklám – mondom közömbösen. – Letiltottam. De úgy látszik, maga nem tudja, hogy ezt hogy kell. Akkor most azt írom magának, hogy Tesco. Majd folytattam: Tesco! Tesco!

– Nem akarok Tesco-reklámokat! – nyüszített a szerencsétlen.

– Erre is feljön! – kacagtam sátánian, és könyörtelenül folytattam. „Tesco, Tesco.”

– Fejezze be! – rimánkodott. – Nem akarok Tescót. Minap is két hétig autófelniket dobott fel, mert maga folyton szóba hozta.

– Leírta, hogy Tesco!

Most már menekülőre fogta.

– Kilépek, és beteszek egy mosást…

– Persil? – nevettem. – Whirlpoolba teszi? Vagy Siemens?

– Elég volt! – visított. – Fejezze be!

– Mit mos? Milyen öblítővel?

– Elmegyek vécére – próbált megszökni. Hallottam, hogy hátratolja székét, és pohara felborul.

– Használjon Zewa WC-papírt, mosson kezet Palmolive szappannal, majd Coccolino öblítőt tegyen a Siemens mosógépbe, Parodontax fogkrémmel pedig mossa meg a fogát.

Erre kilépett. Tudom, kegyetlen voltam, de megérdemelte.