Jövőkép

A frissen beiktatott Magyar miniszterelnök még a találkozó megkezdése előtt körbejárt a teremben. Közölte a tárgyalásra kirendelt személyzettel, hogy az ő székét az ajtóval szemben helyezzék el. A német kancellárt ültessék mögéje, az már egy öreg ember, Meloni meg végtére is csak nő, nem is érti, mit keres a kormányfők között. A tükröket úgy kell beállítani, hogy ő mindegyikben lássa magát, lehetőleg a bal profilját, mert az előnyösebb.

Amikor a többiek végre megérkeztek, és Macron még egy telefonhívást bonyolított, hősünk kivette a kezéből a mobilt, és kidobta az ablakon.

– Tiszteljük meg egymást egy kicsit jobban! – feddte meg az elnököt. – Gyorsan foglalják össze – fordult az Európai Tanács jelen lévő tagjaihoz –, miről volt szó legutóbb, mert nem tudtam itt lenni. Bokros teendőim adódtak egy vadvízi evezésen Kaja Kallasszal…

– Hát elment magával – kérdezte csodálkozva az észt miniszterelnök –, amikor olyan rossz híre van a nőkkel kapcsolatban? Na persze, a Kaját sosem az eszéért szerettük…

– Izmos nő és jól tudja húzni a lapátot, amire nagy szükségem volt, míg a csónak orrában szelfiztem – vágott vissza The Man.

Az ülés végeztével a sajtótájékoztatón a Die Weltwoche újságírója megkérdezte tőle, vajon mennyi ideig látja biztosítottnak, hogy a saját maga által is agyhalottnak tartott miniszterei képesek kormányon maradni, és igaz-e, hogy végül minden tárcát magának tart meg örökös diktátorként, mint Caesar?

Válaszul intett testőreinek, akik kiebrudalták a kíváncsi sajtómunkást. Ursula kedves mosolya kicsit szigorúbbra váltott, és helytelenítően rázta a fejét, mire ő természetesen lecsatolta derékszíját, és a bizottsági elnökhöz vágta.

– Örülj neki – tette hozzá, fenyegetően felmutatva egy diktafont –, hogy nem játszom most itt le, amit négyszemközt a Pfizer vakcinákról mondtál. 

Az asszony elsápadt, de Manfred Weber kedélyesen vállon veregette:

– Ne szívd mellre, hiszen a mi kutyánk kölyke. Hát nem ezt akartuk?