Megbízható

A közvélemény-kutató intézetek vezetői alig fértek el a hatalmas asztal körül.

– Háromszázalékos hibahatárt szoktunk emlegetni – szólt egyikük –, itt azonban tíz százaléknál is nagyobb különbségek vannak a mérések között. Valaki szükségszerűen téved. – Jelentőségteljesen körülnézett, de mindenki csak a vállát vonogatta. – Mivel azonban most vasárnap nem lesznek választások – folytatta kedélyesen –, tehát ellenőrizhetetlen, ki lépte át a maga három százalékát.

– Szerencse, hogy nekünk ennyit engedélyez a szakmai becsületünk – jegyezte meg egy fiatal kutató. – Képzeljétek, ha egy sebész száz vakbélgyulladásból háromnál a májat vagy a lépet venné ki. Esetleg a mérnöknek hagynának háromszázaléknyi hibahatárt, és a két fal között volna egy harminccentis rés…

Eközben a Megbízható Kutatóközpont munkatársa a sarokban szundikált, és a legutóbbi esetükről álmodott: hektikusan zajlott a tárgyalás a klienssel, bár figyelmeztették őket előre, hogy az illető így szokott kommunikálni. Az ellenzéki pártvezér barátnőinek gyűrűjében érkezett, elkísérte az alelnöke is.

– Megbízással jöttem! – szólt keményen.

– Mi sem természetesebb. Hiszen ez a nevünk is: Megbízható. Bármivel. A megrendelőtől függ.

– Nos, akkor figyelj, te agyhalott rabszolga! Szükségem van egy közvélemény-kutatásra, de olyan kell, amitől ágyba vizel a kormány, és amit kitehetek az üzenőfalamra.

– Kérem. Milyen számokra gondolt?

– Nekünk 97, a kormánynak 3 százalék.

– Az gyanús. Csak én magam ennél több kormánypártit ismerek.

– Akkor 65-20, a többi bizonytalan.

– Az ajánlatom 52-36. Az is szép előny, mozgósító, önbizalmat adó, de nem mondják ránk, hogy meghamisítottuk a megrendelő elvárása szerint, mivel ha hamisítanánk, akkor 97-3 lenne. Az alelnöknek is megfelel?

– Úristen, bejött velem? Nem vettem észre. Mondtam, Zoli, hogy maradj kint, mert még elpofázod valahol az egészet.

– Ugyan, ha elszólnám magam, gyorsan hozzáteszem, hogy „de erről nem beszélünk”. Ki van próbálva.