A globalista ideológia társadalomra vonatkozó része a múlt század hatvanas-hetvenes éveiben alakult ki. A pénzvilág meghatározó csoportjai szponzorálásával az Egyesült Államok megfelelő agytrösztjei, egyetemi tanszékei a frankfurti iskola tanításaira építve dolgozták ki. Komplex ideológia, a társadalmi élet legfontosabb szeleteit érinti. A globalista ideológia néhány fontos preferenciaváltást fogalmaz meg, ezek közül az egyik a mai többségtől eltérő kultúrájú népességek előtérbe helyezését preferálja, és azok betelepítését támogatja a globalizmus elsődleges célterületeire, Észak-Amerikába és az Európai Unióba. A filozófiai alapot az adja, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy ott éljen, ahol akar (lásd ENSZ migrációs csomagja).

Fotó: shutterstock.com, illusztráció

Az új eszmerendszer a kidolgozása után rögtön bekerült az amerikai fősodratú sajtóba, és a nyolcvanas évekre ott teljesen egyeduralkodóvá vált. A Demokrata Párt rögtön a gyakorlati megvalósítás élére állt, és mintegy negyven év óta a latin-amerikaiak bevándorlásának fő támogatója. A globalista sajtó fegyelmező erejének köszönhetően a demokraták után később a republikánus elit is bevándorláspártivá vált úgy, hogy rendkívül ügyes retorikával meg tudta tartani eredeti szavazóbázisát. (Az első antiglobalista amerikai elnök, Donald Trump jelentős változásokat hozott, mert fékezné a tömeges bevándorlást az USA-ba.)

A hatalmi elitek megegyezése révén az elfogadott globalista ideológia bevándorlásra vonatkozó kívánalma teljes mértékben megvalósult, amit az USA demográfiai adatai jól mutatnak. Az 1950-es években a latin-amerikaiak aránya elenyésző volt, ma a társadalom 18 százalékát teszik ki, közel 60 millió embert! A nem spanyol ajkú fehérek (angol, német, ír, skót és más eredetűek), vagyis az alapító kultúra tagjai és az USA felvirágoztatói a bevándorlás miatt visszaszorulóban vannak: az 1950-es évekbeli 88 százalékos arányuk mára lecsökkent 61 százalékra, és a tendencia alapján 2040 körül kisebbségbe kerülnek.

Nyugat-Európában az 1980-as években ment végbe a televíziós hálózatok privatizálása, amely révén a globalista tőke, akárcsak az írott sajtóban, tulajdonosi pozícióba került, ezért a sajtó ott már harminc éve egyöntetűen bevándorláspárti. A sajtó és a globalista véleményalkotó elit nyomásának a nyugat-európai pártok sem tudtak ellenállni, gyakorlatilag már sok-sok éve hallgatólagos konszenzus van közöttük abban, hogy kormányra kerülve engedélyezik a muszlimok és a fekete-afrikaiak „csendes” bevándorlását, illetve ellenzékben soha sem lépnek fel ellene, és nem hívják fel a lakosság figyelmét a lehetséges veszélyekre. E konszenzus lehetővé tette évi 300-500 ezer afrikai, ázsiai ember bevándorlását évtizedeken keresztül. Mára a muszlim (kb. 25 millió) vagy fekete-afrikai nem muszlim (kb. 10 millió) hátterűek száma Nyugat-Európában 35 millió körül van, a lakosság mintegy tíz százaléka!

A latin-amerikai, a muszlim és a fekete-afrikai bevándorlók közös jellemzője, hogy reprodukciós rátájuk sokkal magasabb a befogadókénál, ugyanakkor a mai kapitalizmus keretei között a munkaerőpiacon kompetenciában jelentősen elmaradnak az USA-t alapító európaiaktól vagy a nyugat-európai őslakosságtól, asszimilációs hajlandóságuk minimális, továbbá értékrendjük több tekintetben ellentétes az európaiakéval!

A történet erősen antidemokratikus, mert sem az amerikai népet, sem a nyugat-európai népeket nem kérdezték meg a folyamat elején arról, hogy egyáltalán akarják-e azt, hogy idegen kultúrájú emberek milliói települjenek be hazájukba. Helyettük inkább néhány, senki által meg nem választott, kőgazdag pénzember ideája érvényesült. Röpke fél évszázad után közel 100 millió (!) olyan idegen kultúrájú ember él ma Észak-Amerikában (latin-amerikaiak, távol-keletiek) és Nyugat-Európában (muszlimok, fekete-afrikaiak), akiknek azelőtt nyoma sem volt, és mindezt a pénz erejének engedelmeskedő politikai elitek tették lehetővé. A jövő még sok konfliktust rejt magában, mivel a bevándorlók kultúrája a demokrácia szabályai szerint 30-60 év múlva át fogja venni a hatalmat – azoktól, akik az emberi történelem legfejlettebb társadalmait a XX. század második felében létrehozták – az európai embertől.

A közép-európai népeknek még megvan a lehetőségük arra, hogy elkerüljék a nyugati népek hibáit, ezért nagyon oda kell figyelniük a bevándorlás ügyére. Májusban kezükbe vehetik a sorsukat azzal, ha az európai parlamenti választásokon minden országban a bevándorlásellenes pártokra szavaznak. A közép-európaiaknak, ha meg akarják őrizni kultúrájukat, hagyományaikat, és biztosítani akarják népeik túlélését, el kell utasítaniuk a tömeges bevándorlást (akár illegálisnak, akár legálisnak nevezik majd azt nyugaton), még azután is, ha a bevándorlásellenes erők esetleg vereséget szenvednének a 2019-es választásokon. ν

A szerző globalizmuskutató, szakíró