Hirdetés

A világban számtalan konferenciát rendeznek az emberiség nagy problémáinak megoldására: klímáról, menekültekről, jogokról. Ezekre megannyi résztvevő utazik a Föld minden tájáról; szállodában laknak, jókat esznek, két tárgyalás között kikapcsolódnak a wellnessben, de általában nem oldanak meg semmit.

Ezért néhányan mondogatni kezdték, mennyire feleslegesek ezek a nagyszabású összejövetelek. Egy brit újságíró könyvet írt a témáról, Facebook-csoportok és civil szervezetek alakultak, amikhez egyre többen csatlakoztak. Egy finn kislány Rovaniemitől Tamperéig utazott kutyaszánnal, hogy felhívja a figyelmet az értelmetlen konferenciák eluralkodására. A médiavisszhangnak hála akkora érdeklődés övezte a problémát, hogy több országban konferenciaellenes napokat tartottak. Élelmes menedzserek az öt kontinens legvehemensebb ellenzőit összehívták New Yorkba a Miért nincs semmi értelmük és hatásuk a konferenciáknak? című háromnapos rendezvényre. A több ezer küldött nyolc szekcióban, közel kétszáz alcsoportban hallgatott meg előadásokat, készített projekteket és hatástanulmányokat, amelynek végén a zárónyilatkozatban levonhatták a tanulságot: valóban teljesen fölösleges, kidobott pénz és időpocsékolás a megannyi megbeszélés. A kiadott közlemény megoldást is javasolt: szüntessék be a konferenciákat. Egyesek szerint azonban ezzel önmagukat cáfolták, hiszen így ennek a konferenciának mégis volt értelme, mert nagy hord­erejű igazságra derült fény általa.

A zárónyilatkozatot a tudósok, politikusok és közéleti személyiségek felhördülése követte. Azonnal konferenciák tucatjait hívták össze, amelyek mind arról szóltak, milyen fontos az emberiség fejlődése és tudásunk összegzése szempontjából, hogy ezeket komoly emberek egymás között, ötcsillagos szállodákban – lehetőleg wellness-részleggel – megvitathassák. Legfőbb referenciának éppen az értelmetlenségről szóló konferenciát nevezték meg, hiszen ez is bizonyította, mennyi újabb szimpóziumot tud életre hívni egy-egy jól megválasztott téma köré felépített konferencia.