Kérelem

Tisztelt MLSZ! Alulírott NB I-es labdarúgó azzal a kéréssel fordulok a szövetséghez, hogy tiltsa be a futballpályákon a gólszerzők ölelgetését, csókolgatását, tapogatását. Én mint kiváló, a szakmáját értő csatár rendszeresen helyezem el a labdát az ellenfelek kapujában, ami után a csapattársaim rám ugranak, átkarolnak, fogdosnak, letepernek és rám fekszenek.

Engem borzasztóan zavar, ha férfiakkal kerülök testi kontaktusba, utoljára édesapám ölelt meg úgy nyolcéves koromban, hogy jólesett. Ezt az inzultust zaklatásnak – és mivel foglalkozásom gyakorlása közben történik, kifejezetten munkahelyi zaklatásnak – tekintem. Számomra kellemetlen, undorító, és minthogy nagy nyilvánosság előtt történik, végtelenül megalázó. Ki szereti, ha a felesége úgy látja bálványozott férjét a tévében, hogy nyolc felnőtt férfi fekszik rajta? Általában próbálok elszaladni, de utolérnek, maguk alá gyűrnek. A múltkor a gólom után kimásztam a szurkolók közé, de egyrészt ők is összetapiztak, másrészt sárga lapot kaptam. Az utóbbi időben már direkt mellérúgom a helyzeteket, mert előre rettegek attól, ahogy Gazsi és Bobó a tarkómba lihegve ölelget.

Más munkakörökben nem ennyire elfogadott az örömnek ez a fajta kifejeződése. Képzeljük el: jól felel a diák, mire az osztálytársai a nyakába borulnak, a tanár jól megdögönyözi, ő pedig az ötös eufóriájában letépi magáról a pólóját, és az alsósok közé hajítja. Ugyancsak furcsán hatna, ha az orvos a jól sikerült műtét után az asszisztenst puszilgatná, mindketten az aneszteziológus nyakába ugranának, és tiszteletkört futnának a kórház folyosóján.

Javaslatom, hogy gólszerzés után a hangosbemondó közölje: „Gratulálunk X sporttársnak az elért eredményhez!”, a nézők tapsoljanak, a társak pedig udvarias biccentéssel fejezzék ki nagyrabecsülésüket. Ilyen körülmények között nagyobb kedvvel játszanánk, és lényegesen több gólt szereznének a visszahúzódó, a túlzott bizalmaskodástól idegenkedő játékosok is.