A Mézga család forgatásának befejezése után az időkibővítő készülék egy padláson porosodott évtizedekig, mígnem valaki a napokban rátalált, és visszament vele 300 évet a múltba, meglátogatni az egyik felmenőjét. Az öreg, ráncos parasztember bőven benne járt már a korban, lehetett már vagy ötvenéves. Kíváncsian faggatta a jövőből érkező leszármazottját.

Hirdetés

–  Sokat izzadtok-e a mezőn?

–  Inkább a Balcsinál vagy a tengerparton.

–  Aratáskor csak ott kell lenni…

–  Én még sosem láttam olyat.

–  És akkor mit esztek? Biztosan éheztek.

–  Nem éppen, tele a kamra meg a hűtő. El is hízunk. Ezért eljárunk teniszezni, konditerembe. Telente szoktam úszni.

–  A jéghideg patakban? Az már kemény.

–  Nem, a fűtött uszodában. Utána kis pancsi a meleg vizes medencében, szauna.

–  Rokonság? Hol lakik?

–  Úgy száz kilométerre.

–  Az nagyon messze van. Van oda tán 3-4 nap is az út…

–  Egy óra. Ott maradunk néha ebédre, és már indulunk vissza.

–  Meg tudtok így bármit is beszélni?

–  Ha valami sürgős adódik, telefonálunk.

–  Átkiabáltok száz kilométerre?

–  Nem, belebeszélünk egy kis készülékbe, a mikrohullámok a műholdakon keresztül… Ezt inkább kihagynám…

–  Vannak-e bajok? Megérik a gyerekek a felnőttkort? Nálunk hatból ha kettő.

–  Ritka, hogy meghal egy csecsemő.

–  No, az legalább nagy szerencse, ha már az anyák annyian belepusztulnak a szülésbe… Aztán még ott a kolera, a himlő, a torokgyík.

–  Van ellene védőoltás.

–  Ki mostan a király?

–  Nincs király.

–  Az meg hogy lehet? Kell valaki, aki erős kézzel vezeti az országot.

–  Most éppen van egy ilyen.

–  A jó király nagy áldás. Maradjon is így sok-sok évig.

–  Lehet, hogy két év múlva lecserélik.

–  Kicsoda? S minek lecserélni a jó királyt? Eridj már, fiam! Fura világról beszélsz, egyetlen szavadat sem hiszem!