Az „ázsiai tigrisek” megrogyasztása
A Soros György-féle shortolásos technikák ráerősítettek a délkelet-ázsiai válságra is, amely az ázsiai tigrisek összeomlását eredményezte 1997-ben. Az összeomlás keretében Thaiföld valutája 40, Indonéziáé 83 százalékkal értékelődött le egy év alatt. A térség külügyminiszterei közös nyilatkozatot adtak ki, mely szerint az erősen koordinált valutaspekuláció szándékosan gyengítette országaik gazdaságát.
A kilencvenes évek második felében kisiklott az ázsiai tigriseknek nevezett országcsoport több éves gazdasági száguldása. Az úgynevezett ASEAN-országok növekedése fenntarthatatlannak bizonyult, miután sikeres periódusukban nem hajtották végre sem a feketegazdaság felszámolását, sem a szerkezetváltást, és emiatt államadósságuk, sőt a lakosság devizában jegyzett tartozásai is jelentősen növekedni kezdtek.
1997-re egyre látványosabbá váltak a térségben a közelgő összeomlás jelei. Ezt próbálta meg az elsők között meglovagolni Soros György Quantum Fund alapja, amely itt is leértékelődésre játszó short pozíciókat nyitott. Vagyis az adott nemzeti valutákban vett fel kölcsönt, és azt a devizapiacokon rögtön el is adta, kínálati nyomást generálva, abban bízva, hogy a leértékelődés kikényszerítése után kevesebb dollárért tudja visszavásárolni a kölcsönpozíció-zárásához szükséges valutát – ilyenkor a nyereséget a megmaradt dollár jelenti.
Az akció sikerének esélyeit növelte, hogy a meggyengült térség elleni manipulációhoz más pénzpiaci szereplők is csatlakoztak, erősítve a nyomást. S bár az érintett jegybankok összességében 10 milliárd dollárt költöttek saját valutájuk vásárlására, hogy egyensúlyban tartsák az árfolyamot, ám a kínálat elszabadulását így sem tudták kézben tartani.
Az ázsiai tigrisek valutái néhány hét alatt 5-20 százalékot veszítettek értékükből, éves viszonylatban pedig a dél-koreai won 34 százalékkal, a Fülöp-szigeteki peso 37 százalékkal, a thai bát (baht) 40 százalékkal, a maláj ringgit 45 százalékkal, az indonéz rúpia 83 százalékkal értékelődött le. Indonézia, Dél-Korea és Thaiföld a Nemzetközi Valutaalap segítéségét kérte, lemondani kényszerült az indonéz elnök és a thai miniszterelnök, a térségben százmilliók szegényedtek el.
Soros György akciójába ekkor vegyült először politikai szál is: Mahathir Mohamad malajziai miniszterelnök úgy vélte, a történtek annak folyományai is voltak, hogy a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége épp országában tartott közgyűlésén emelte tagjai közé a burmai katonai diktatúrát, amit Soros rendkívül ellenzett – vagyis politikai bosszú is keveredett a profit-szempontok közé.
Az akció miatt a térségben egyébként felerősödtek az Amerika-, Soros- és IMF-ellenes érzelmek, amelyek eredményeként a kétezres évektől inkább az európai befektetések iránt nyitottak.
Soros az ázsiai tigriseknél használta fel először a „reflexív helyzetekre” szóló elméletét, amely szerint az önálló lábakon álló kisebb országoknál sokat számíthat a gazdaság erejébe vetett hit: amennyiben ez optimista, a fogyasztás, a beruházások és az árfolyamok is erősek maradnak, amennyiben viszont az önbizalom összeroppan, az az árfolyamot is érintő általános válsággá szélesedhet. Ezt az elméletet élesítheti most újra a Magyarország elleni valutatámadásban, kihasználva a koronavírus-válság okozta általános depressziót és aggodalmakat.
Soros a font ellen
Soros-spekuláció áll a forintgyengülés mögött
