Soros a font ellen
A Soros Györgyöt igazán híressé tevő, brit font elleni akcióban a spekuláns mindössze egy hét alatt érte el az angol jegybank kapitulációját, ami a font 15 százalékos leértékelését jelentette, a pénzember számára pedig egymilliárd dollár hasznot hozott. Napjaink forint elleni spekulációjához képest azonban különbség, hogy akkortájt a brit gazdaság gyengélkedett, külkereskedelmük deficites, a font pedig túlértékelt volt.
A brit jegybank térdre kényszerítésének történetét Soros György több interjúban is büszkén részletezte – többek között a brit BBC-n is hosszan beszélt erről. Az ügy előzménye, hogy a kilencvenes évek elején a szigetország még az euró bevezetése felé is próbált tenni lépéseket, és ezért belépett a közös valuta előszobájának számító európai árfolyam-mechanizmusba (ERM), ami viszont korlátozza a valuták fel- vagy leértékelődésének lehetőségét (akkortájt +-6 százalékot engedélyezett). A brit gazdaság azonban jóval gyengébb volt, mint a közös európai rendszert meghatározó német, 10 százalékos inflációval és 5 millió font külkereskedelmi deficittel – mindkét tényező a font leértékelését tette volna szükségessé. Az ERM-tagságra tekintettel azonban a Bank of England a korábban kikötött 2,8-as szinten kívánta tartani a német márkával szemben jegyzett árfolyamot.
1992-re látványossá vált az angol és német fejlődési pálya közötti különbség, vagyis a font túlértékeltsége, és egyre több pénzember kezdte eladni a brit valutát. Erre a folyamatra erősített rá Soros György Quantum Fund alapja, amely elkezdte nagy tételben a nemzetközi devizapiacokra borítani a fontot. A kidolgozott spekulációs modell szerint a brit valutát kölcsönbe vették fel (az úgynevezett shortolásos ügyletek gyakran építenek kölcsön-értékpapírokra), ezt váltották márkára, és abban bíztak, hogy miután megtörténik a leértékelés, kevesebb márkából fizethetik vissza ugyanazt a mennyiségű fontot.
A brit jegybank kezdetben ellenállni próbált: ahogy ilyen esetekben szokványos, valutatartalékaiból (jelen esetben márka-tartalékaiból) próbálta biztosítani a kereslet-kínálat egyensúlyát, vagyis tartani az árfolyamot. Mivel azonban az eladási nyomás óriási volt, félő volt hogy teljes tartalékát elveszíti, ezért kamatemeléssel is próbálkozott a font vonzerejének visszaállítása érdekében. Soros azonban ezt már a győzelem előszobájának tekintette, tovább fokozta az eladási nyomást, és néhány nappal később valóban elérte, hogy a jegybank 2,4-re mérsékelje az árfolyamot.
Az akció során a spekuláns 3,5 milliárd kölcsön-fontot használt fel, 15 százalékos leértékelést ért el, ami a kölcsönpozíciók zárása után egymilliárd dollár hasznot eredményezett.
Napjaink forint elleni küzdelme azonban ennél nehezebb játszmának ígérkezik. Nagy-Britannia akkori külkereskedelmi hiányával szemben ugyanis Magyarország tavaly 5 milliárd euró többlettel zárta az évet, a brit GDP zéró körüli növekedési rátájával szemben hazánk gazdasági növekedése 4,9 százalék volt, ráadásul a Magyar Nemzeti Banknak hangsúlyozottan nincs árfolyamcélja, amivel sarokba szorítható lenne. A válságok időszakában felfokozott pénzpiaci hangulatban ugyanakkor a kisebb országok független valutái könnyebben válhatnak hisztérikus reakciók áldozatává, és így támadhatóvá, mint békeidőkben.
(Folytatjuk.)
