Közjog
Zajongás, szófoszlányok, indulatos felkiáltások töltötték be a termet. „Ez a csicska momentumos mit keres itt?” „Megjöttek a szocik, hozzon valaki Unicumot!” „Na, a Böszme, nélküle el se kezdenénk.” „Vigyázz a szádra, haveromról beszélsz!” „Már a fasiszták is dumálhatnak?” „Nini, az LMP, ne szívass, ti még léteztek?”
– Emberek, elvtársak, szövetségesek! – tapsolt kettőt a rendező. – Ne essünk szét! Találtunk egy közjogi esélyt. Ádernek 2022-ben lejár a mandátuma. Ne válasszanak elnököt a parlamenti voksolás előtt! Bármit is ír az a tetves alkotmány.
– És maradjon Áder tovább hivatalban?
– Válasszon a nép!
– Ahhoz át kéne írni az alkotmányt. A törvényesség alapján…
– Sose tököltünk a törvényességgel. Vagy változtassák meg a fideszes többségükkel az elnökválasztás szabályait.
– Miért tennének ilyet? Annak idején mi harcoltunk azért, hogy a parlament válassza meg. Nem emlékeztek? Így tudtuk Árpi bácsit bepaktumozni…
– Az az SZDSZ volt.
– Hát nem mi vagyunk az SZDSZ?
– Dehogynem, csak most már úgy hívnak minket, hogy Momentum, DK, LMP meg ilyenek.
Váratlanul a jobbikos Brenner Koloman szólalt meg:
– Döntsön a nép, aztán amelyik törvényt a köztársasági elnök visszautalja az Országgyűlés elé, azt csak kétharmados többséggel lehetne elfogadni újra.
– Ez jó. Beletörne a fideszesek bicskája az elnökünkbe.
– Marhaságot beszélsz, Koloman – feddte meg pápai Ferenc. – És ha valami fideszest választanak meg? Semmilyen törvényt nem lehetne többé elfogadni, ha nincs kétharmadunk. Ha pedig lenne, nyugodtan átírnánk az alkotmányt, s akkor kár lenne egy erős elnök a nyakunkba, kivéve ha Klárikámat élethossziglani korlátlan hatalmú feleséggé neveznénk ki.
– Megette a fene ezt a sok törvényt meg közjogi marhaságot – riadt fel Molnár Gyula álmából.
